A spanyol bikától nincs menekvés

Luis Aragonés, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya jól tudja, csapatában helye van Carles Puyolnak, a Barcelona csapatkapitányának, akit a katalánok a földkerekség legjobb középhátvédjének tartanak… A 28 éves, pulifrizurás védő szerdán egy aranylabdás csatárral, az ukrán Andrij Sevcsenkóval kerül szembe – persze, ha a hátvédeket és a góllövőket egyenlő mércével mérnék, és a médiafigyelem is igazságosan oszlana meg a két poszt betöltői között, akkor talán ma már Puyolnak is lenne aranylabdája…

A két zseniális labdarúgó nem is olyan régen, a Bajnokok Ligája elődöntőjében találkozott egymással – akkor a Barcelona felülmúlta az AC Milant, Carles Puyol pedig Andrij Sevcsenkót. A katalán gárda meg sem állt a BL-trófea elnyeréséig, és a spanyol bajnoki serleget is megszerezte. Carles Puyolnál kevés boldogabb labdarúgó létezik mostanában – derül ki a barcelonai Sportnak adott interjúból.


– Andrij Sevcsenko váltig állítja, hogy a Bajnokok Ligájában szabályos góltól fosztották meg őt és csapatát a Nou Campban. Meglehet, ez az állítás is hozzájárul ahhoz, hogy a szaksajtó paprikás meccset jósol szerdán az ukránok ellen.
– Az, hogy mit gondol Andrij Sevcsenko, az ő dolga, s hogy a játékvezető mit ítélt, az más – mondta a spanyol hátvéd. – A Nou Campban szabálytalankodott velem szemben, és a bíró joggal érvénytelenítette a gólt. Mielőtt felugrottam volna, meglökött, elveszítettem az egyensúlyomat, ezért nem tudtam szerelni. Fault volt, és kész, nincs értelme vitatkozni rajta. Különben a bíró is így látta. Ám ha ő azt mondja, alig várja már a visszavágót ellenem, én is azt mondom: állok elébe! Én még egyetlen kihívás elől sem hátráltam meg! Nyugodtan várom az összecsapást, Seva nem okoz álmatlan éjszakákat, még csak nem is nagyon jár az eszemben a vele történő összecsapás. Igyekszem érzelmek nélkül szemlélni az eseményeket. Egyetlen játékos nem képes eldönteni egy mérkőzést, még ha akkora sztár is, mint az ukrán csatár. Meg aztán találkoztam én már Sevcsenkónál jobb futballistával is…

– Igen? És ki volt az illető?
– Thierry Henry. De említhetném Hernán Crespót vagy Ronaldót a Real Madridból. És ők is valamennyien itt vannak a világbajnokságon.

– Ennyire nem tartja nagyra az ukránt?
– Ezt egy szóval sem állítottam, sőt... De Thierry Henrytól jobban tartok. Mert ő veszélyesebb.

– Miben olyan jó a francia?
– Ha helyet kap a játékhoz – márpedig a Bajnokok Ligája döntőjében, miután nulla egy után kitámadtunk, rengeteg helyet kapott –, akkor megállíthatatlan. Utólag már elmondhatom, hogy a finálé Thierry Henry kedve szerint alakult. Korán megszerezte a vezetést az Arsenal, s utána nem is egy helyzete akadt. Balszerencséjére, illetve a mi szerencsénkre valamennyit kihagyta. Ő az a csatár, akit életemben a legnehezebb volt semlegesítenem. Nem is mondanám, hogy teljesen sikerült. Villámgyors, erőteljes, egyszóval ideális támadó.

– Andrij Sevcsenko sem rossz.
– Nem. Tehetséges, gyors, jól lő, jól fejel.

– Éppen eleget volt alkalma játszani egy harmadik csatárzseni, Ronaldo ellen. Róla milyen diagnózist állítana fel?
– Ronaldóról? Ő a legstatikusabb a három közül, de ha területe van, ő is villámgyors és bivalyerős. Az benne a legfélelmetesebb, ha lehetőséghez jut, szinte sohasem hibázza el. És tíz-tizenöt méteren nincs nála gyorsabb labdarúgó, még ha kövérnek is mondják.

– Hernán Crespót is említette.
– A Chelsea csatára már bemutatkozott a világbajnokságon, méghozzá góllal. És abban a gólban minden benne is volt, ami őt jellemzi. A gyors helyzetfelismerés, a lélekjelenlét. Remekül játszik labda nélkül, és kiválóan lő, igazi gólszerző csatár.

– Meglehet, mindegyikkel összehozza a sors ezen a világbajnokságon.
– Az jó lenne, mert azt jelentené, hogy messzire jutottunk a spanyol válogatottal. Anti-Sevcsenko, anti-Henry és anti-Ronaldo leszek, aztán az anti-Crespo is, és még az ördög tudja, az antikicsoda. Minden csatárnak meg akarom keseríteni az életét, hogy mi nyerjük a világbajnokságot!