Végre ünnepelték a finn kapust

Ez a tényező az első meccsen a Hurricanes oldalára került, amikor 0–3-ról fordítva nyert. A bravúros siker, no meg az edmontoni Dwayne Roloson kapus súlyos sérülése is kellett a második találkozón aratott 5–0-s győzelméhez.

Az Oilers ekkor a padlón volt, és mivel az első meccsen csereként végzetesen bakizó Ty Conklin helyett kezdő Jussi Markkanen sem mutatott csúcsformát, sokan temetni kezdték a kanadai gárdát.

Ám jól jött a harmadik találkozó előtti háromnapos pihenő. A Craig McTavish edző szerint a második összecsapáson hol lélektelenül, hol pedig túl görcsösen játszó csapatot össze lehetett szedni, és Markkanen is túl tehette magát a kínos vereségen.

Miután az idény közben kínos pillanatai voltak az Oilers szurkolóival, akik gyakran kifütyülték harmatgyenge produkciója miatt, kétkedve várta a hazai meccset (legutóbb február 6-án védett győztes összecsapáson, azon is öt gólt kapott).

Már több mint két hónapja nem lépett jégre, és úgy tűnt, egyrészt az idő megszépítette az emlékeket, másfelől a nézősereg is érezte, hogy a finn mellé kell állnia. Ovációval fogadta Markkanent, nagy védéseinél, amelyekből bőven akadt, felhördült, és minden korábbi sérelmet megbocsátott.

Markkanen egyetlen gólt kapott, miközben társai kettőt is lőttek az eddig remeklő Cam Wardnak. A 22 éves újonc kapujába Shawn Horcoff megpattanó lövéssel talált be a meccs legelején, míg a hajrában Ryan Smyth vitatott találatot szerzett: az Oilers hokisa a gól pillanatában ütközött Warddal, ami miatt a vendégek megkérdőjelezték a találat érvényességét. A bírók viszont megadták, így a rájátszás góllövőlistáját vezető Rod Brind’Amour egyenlítő találata mit sem ért.

A 12. playoff-találatát szerző veteránnak Cory Stillman adta a gólpasszt, ezzel utolérte a ponttábla élén csapattársát, a kieséses szakasz korábbi időszakában remeklő Eric Staalt. Mindketten 22 ponttal állnak, míg a legjobb edmontoninak, Chris Prongernek 19 pontja van.