Oliver Kahn a csúcson: imádják a szerénységét

Oliver Kahn hatalmas üvöltése szakította félbe a német válogatott legutóbbi edzését. A német válogatott második számú kapusa torkaszakadtából kiabált: „Vizet! Vizet! Gyerünk már!” A pálya túloldalán a mezőnyjátékosokkal foglalkozó szakmai stáb először nem nagyon tudta, mi okozza a hangzavart: rosszul lett valaki, vagy csak a frissítőt tartalmazó kulacsát hagyta el a Bayern München klasszisa? Később kiderült, a kapus ingerültségét az váltotta ki, hogy a Hertha BSC amatőrcsapatának stadionjában, ahol a házigazdák edzettek, túlságosan száraz és kemény a kapu előtti terület. A kapus kérése meghallgatásra talált, beindították a locsolóberendezéseket, majd a tréning végén Oliver Kahn már nyugodtabb hangon, mondhatni kedélyesen társalgott a pályát felügyelő szakemberekkel, és megállapodtak abban: az edzések előtt fellocsolják a tizenhatoson belüli részeket, hogy csökkentsék a sérülésveszélyt.

„Többen is azt gondolhatják, hogy Oliver nem bír magával, és másokon vezeti le feszültségét amiatt, mert nem ő véd – mondta Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány, amikor arról faggatták, miért ideges a Bayern München kapusa. – Erről szó sincs, maximálisan elégedett vagyok a munkájával, a viselkedésével. Bevallom, amikor kihirdettem, hogy Jens Lehmann lesz az első számú kapus, legbelül magam is aggódtam, milyen reakciót vált ki a döntésem Oliverből, de ő megőrizte pozitív szemléletét, sőt, valósággal gázt ad a csapatnak, ahogy a mindennapok során hajtja a többieket. Ha kell, felrázza, ha kell, megnyugtatja a fiatalokat, óriási hatással van a társaságra. Büszke vagyok rá!”

Valóban, a legutóbbi közvélemény-kutatás is kimutatta: Oliver Kahn sohasem volt olyan népszerű Németországban, mint amióta bejelentette, vállalja a második számú kapus szerepkörét, leül a padra. Szinte mindenki azt várta, a világ egyik legjobbja sértetten kikéri magának a helyzetet, és egy dél-tengeri szigeten sütteti magát, koktélokat szürcsölgetve, ő ehelyett teljes intenzitással edz, és segíti Jens Lehmannt (akivel korábban cseppet sem volt meghitt vagy éppen baráti a viszonya) abban, hogy a lehető legjobb formában védjen. A németek szemében csak növelte a népszerűségét, hogy egy tréfás italreklámban is szerepet vállalt. A jó memóriával megáldott szukolók talán emlékeznek a 2004-es Európa-bajnokságon történt Rudi Völler– Waldemar Hartmann afférra. Az akkori kapitány a csapatot bíráló ismert televíziós riporternek élő adásban vágott vissza, mondván: ő csak ne dumáljon, mert egy meccs alatt megiszik négy sört, aztán kritizál, és ez a legkönynyebb. Az eset akkor nagy port vert föl, igaz, a szakvezető és a riporter később tisztázta a nézeteltérést, sőt jó barátságba került. Ebben a bizonyos reklámban Waldemar Hartmann Oliver Kahnnal kortyolgat egy bajor sörsátorban (az apropó, ugye, az újságíró errefelé természetes sörimádata volt), és aki látott már ilyen sátrat, tudja, hogy szinte végtelen hosszúságú asztalok mellett lehet iszogatni. A kapus és a tévés ott üldögél, amikor Oliver Kahn az ülőalkalmatosságra hivatkozva kijelenti: „Tudod, Waldi, igazad van, mégis a padon ülni a legjobb!” A poén itt nagy sikert aratott, hiszen e mondat úgy is érthető, hogy Kahn szeret a cseresorban helyet foglalni, ami nyilvánvalóan nem igaz, de a kapus vállalta, hogy a cég hirdetésében voltaképpen maró öngúnnyal nevessen magán.

Azért nem ilyen vidám az élet a Nationalelfnél: Michael Ballack ismét bírálta Jürgen Klinsmannt, pontosabban a csapatfőnök által erőltetett nyílt támadójáték ellen emelt szót.

„Hogy támadunk, az helyénvaló, és kitűnő elgondolás, de nem mehet a biztonság rovására” – jelentette ki a Chelsea csapatához szerződött középpályás.
A nagyobb vihart elkerülendő, Stefan Effenberg, a német válogatott és a Bayern München korábbi sztárja gyorsan védelmébe vette utódját, kiemelve: Michaellel eddig mindenkinek az volt a gondja, hogy nem igazi vezéregyéniség, nem kiabál, nem vezényli úgy a többieket a pályán és a pályán kívül, mint anno ő vagy éppen Lothar Matthäus.

„Michael Ballack végre kinyitotta a száját – lelkendezett Stefan Effenberg –, ez azt jelenti, hogy átérzi a felelősségét, és aggódik a csapatért. Nagyon örülök, hogy az eddig csendesnek, visszahúzódónak ismert játékos vállalja a véleményét, arról nem is szólva, bizony könnyen lehet: neki van igaza.”
Láss csodát, Jürgen Klinsmann nem sértődött meg, sőt kijelentette: némileg átalakítja a taktikát.

Megpuhult a főnök szíve...

---- M ---- &