„Én nem vagyok góllövőalkat…”

– Kína ellen ünnepelte száztizennegyedik válogatottságát. Ha minden jól megy, a második vb-mérkőzésükön, Dél-Koreával szemben beállíthatja a Marcel Desailly által tartott francia válogatottsági rekordot (116 találkozó), Togo ellen pedig túl is lépheti a bűvös számot.
– Egészen mostanáig egy cseppet sem foglalkoztatott ez a kérdés, nem is figyeltem, hol tartok, de miután egyre többen emlékeztetnek rá, természetesen tudok róla. Minden mérkőzéssel egyre közelebb kerülök Marcelhez, remélem, megdöntöm a rekordját, sőt el is húzok tőle, de csak azért, mert ez azt jelentené, hogy sokáig menetelünk a vébén.

– Érez valami különöset a remélt rekorddal kapcsolatban?
– Most még nem, de ha eljön a pillanat, biztosan ráeszmélek: igazán fontos lépcsőfokhoz értem. A századik válogatottságomat a kétezer-négyes Európa-bajnokságon Anglia ellen ünnepeltem, és nem éreztem semmi különlegeset. Ha mindenképpen a válogatottsági csúcs megdöntése járt volna az eszemben, biztosan nem hagyok ki egy évet. Persze így, hogy most itt vagyok a csapatban, butaság lenne nem törekedni arra, hogy én legyek a francia labdarúgók közül az, aki a legtöbbször lépett pályára a válogatottban.

– Az egykori védőtárssal, Marcel Desaillyval beszélgettek már erről?
– Egyáltalán nem. A futballisták között ez nem fontos téma. Ha egy ilyen mérföldkőhöz ér az ember, elgondolkodik egy kicsit, de alapvetően nem ezért futballozik, nem ez a célja. Ha én leszek a csúcstartó, örülök majd neki, ennyi.

– Desailly azt mondta, őt elkerülték a sérülések és jókor volt jó helyen, ennek köszönhető, hogy ilyen sok mérkőzésen szerepelt a válogatottban.
– Rengeteg munkára van szükség, hogy ilyen sokáig ott tudjon maradni valaki a csúcson és persze szerencsére is, hogy a sérülések elkerüljék. Egy dolog viszont biztos: állandó, jó teljesítményt kell nyújtanod ahhoz, hogy hosszú távon számítsanak rád, hogy a mindenkori kapitány ne húzzon ki a noteszéből.

– Zinedine Zidane-nal együtt mutatkoztak be a válogatottban ezerkilencszázkilencvennégy augusztusában, a világbajnokság után pedig együtt is köszönnek el a nemzeti csapattól.
– Ő biztosan visszavonul, hiszen már be is jelentette, de hogy én? Egyáltalán nem biztos, sohasem lehet tudni…

– Emlékszik még egyáltalán a csehek elleni bemutatkozó mérkőzésére?
– Igen, szerényen meghúztam magam a posztomon, de nagyon jól megfigyeltem mindent. Rendkívül boldog voltam hogy ott lehetek, közben arra törekedtem, hogy tegyem a dolgom és ne vonjam magamra a figyelmet. Manapság azért könynyebb beilleszkedni a csapatba, a fiatalok sokkal lazábbak, és az idősebb játékosok is nyitottabbak az ifjak felé.

– A mostani fiatalok egyébként kíváncsiak a tapasztalataira, adnak a véleményére?
– Szerintem sokkal inkább a viselkedésen múlik a tapasztalat átadása, mint a szavakon vagy a konkrét tanácsokon. Nagyon remélem, hogy a viselkedésemmel jó példát mutatok nekik. Egyébként a tapasztalatcsere oda-vissza alapon működik. Én is sokat merítek a fiatalok, például Franck Ribéry lelkesedéséből.

– Milyen hangulatban várja a tornát?
– Harmincnégy esztendősen már a harmadik világbajnokságomra készülök. Rengeteg játékos sokat adna azért, hogy legalább egy tornára eljusson. Úgyhogy jókedvű vagyok, s remélem, a legjobb formámat tudom nyújtani.

– Mi lesz a harmadik válogatottbeli góljával? Összejöhet a vébén?
– Ezt képtelenség megmondani. Ha végignézzük a pályafutásomat, rögtön látszik, a nyolc évvel ezelőtti vébé elődöntőjében csak szerencsém volt, hogy két gólt lőttem a horvátoknak. Két találat száztizennégy mérkőzésen, én nem vagyok góllövőalkat… ---- V ---- &