A legkevésbé sem lenne meglepő, ha a szerb-montenegróiak vasárnap délután esetleg vérben forgó szemekkel ugranának neki a hollandoknak. Mindamellett a harag, mint ismeretes, rossz tanácsadó, ezért az sem zárható ki, hogy a holland tulipán szirmainak módszeres kitépése helyett „virágkarnevált” láthat majd a lipcsei publikum.
A vb-n (közös válogatottként) hattyúdalát játszó szerb-montenegrói válogatott ellen hangoló narancsszínű csapatnak váratlan, ám annál hatalmasabb szövetségese akadt a Marco van Bastent válogatási elvei miatt előszeretettel kritizáló zsurnalisztákban, akik meglepő helyszínen, a szerb válogatott sajtótájékoztatóján bocsátkoztak kimerítő, a rivális számára akár végzetes előcsatározásba. Tiltott kérdések a politikáról
Ruud van Nistelrooy úgy érzi, a sikeres ezüstgenerációt is felül lehet múlni ? ez pedig ugyebár aranyérmet jelenthet
Imago
Ruud van Nistelrooy úgy érzi, a sikeres ezüstgenerációt is felül lehet múlni ? ez pedig ugyebár aranyérmet jelenthet
A szerb-montenegrói együttes életét – érthetően – egyébként is kibogozhatatlanul átszövik a napi politikai események, így nem meglepő, hogy Alekszandar Boskovics pr- és sajtófőnök a beszélgetés kezdetén leszögezte: „A politikával kapcsolatos kérdések tabunak számítanak.”
A rövid, a kérdést alapvetően elutasító válasszal nem értek véget a kínos percek, a felkészült szakírók tudniillik azonmód rávetették magukat a másik „véres cafatra”, a Dusan Petkovics-ügyre. Mint ismert, Ilija Petkovics szövetségi kapitány a sérült Mirko Vucsinics helyére utólag fiát, Dusant nevezte a keretbe, ám a szerb sajtó akcióját megelégelve az ifjabb Petkovics végül összecsomagolt, és hazautazott Belgrádba (de önköltségen a napokban visszatér), ergo az övéi 22 játékossal indulnak harcba német földön.
Az idősebb Petkovics edzőként óvatos játékot szorgalmaz, ami a látványos futballhoz szokott szerbeknek nem igazán tetszik, bár azt készséggel elismerik: sikeres az új módi (a gárda veretlenül, mindössze egy gólt kapva végzett az első helyen a selejtezőben), más kérdés, mire lesz elég a „halálcsoportban”…
Az argentinokat mind a szerbek, mind a hollandok biztos továbbjutónak tekintik, Elefántcsontpartot egyaránt leírják, nyilvánvaló tehát, hogy a vasárnap a pályán összecsapó felek „civil” képviselői a mentális terror bevetésével igyekeznek előnyösebb pozícióba hozni sajátjaikat, számításaik szerint ugyanis ez a harc lesz az első – és a végső.
„Jól ismerem a hollandokat, szerintem egyénileg és csapatként is jobbak vagyunk náluk” – riposztozott egy fricskára Ivica Dragutinovics, a balbekk, az amúgy boszniai származású Mladen Krsztajics ellenben békülékeny hangnemet ütött meg: „A hollandok kétségtelenül a világ és a kontinens élmezőnyébe tartoznak, de ettől még tartanak tőlünk – igaz, mi is roppant mód tiszteljük őket. Nagy taktikai csatát és szoros eredményt várok.”
Mielőtt könnyezve egymás nyakába borultak volna a résztvevők, Szavo Milosevics, a szerbek válogatottsági (98) és gólrekordere (35) ellentmondást nem tűrően közölte: „Kedvező eredményre számítok, annál is inkább, mert törlesztenünk illene két vereségért, amelyek mindkét esetben a búcsút jelentették számunkra az adott tornától.”
Az 1998-as vb nyolcaddöntőjében 2–1-re, a két évvel későbbi Eb-n – egy körrel „előrébb” – 6–1-re verték meg a hollandok a jugoszlávokat, azaz a visszavágás vágya messzemenően érthető.
Ami a déli szomszéd összeállítását illeti: Mateja Kezsman is bevethető, így csupán az talány, ki kezd a bekksor jobb szélén. Az újságírók szerint a rutinos Albert Nadj lesz a befutó.
Ami biztos: ha győznek Szavo Milosevicsék, az eddiginél is édesebb lesz az álmuk Billerbeckben, azaz a szerb-montenegrói válogatott főhadiszállásán.
Marco van Basten viszont bizonyos értelemben már most sem panaszkodhat: a hét elején még öt sérültje volt az „oranjénak”, de lassan újra csapat formáját ölti. Rafael van der Vaart, Kew Jaliens, Giovanni van Bronckhorst, Phillip Cocu és a néhány napja még a legsúlyosabb veszteségként elkönyvelt Wesley Sneijder is edzett, ami jókedvre hangolta a sokra hivatott kompániát.
„Azt hittem, vége a világnak, de a világbajnoki álmoknak biztosan… Immár jól vagyok, egy-két nap, és minden a legnagyobb rendben lesz” – emlékezett vissza az ausztrálok elleni „kényszerkiszállóra” Wesley Sneijder, majd jövendölt csütörtökön, ami, ha jól számoltunk, annyit tesz: vasárnapra oly egészséges lesz, mint a makk. Ami felettébb vészjósló a plávikra nézve.
Ha a holland újságírók nem bőszítették volna fel a szerbeket, hajlottunk is volna rá, hogy enynyiben hagyjuk a dolgot.
Csakhogy előkerült a vörös posztó. ---- Túlszárnyalni az elődöket
A holland válogatott 29 éves csatára felemás idényt zárt klubcsapatával, az angol Manchester Uniteddel. A kiváló góllövő a szezon végén összekülönbözött Sir Alex Fergusonnal, a „vörös ördögök” skót menedzserével, és ritkán kapott játéklehetőséget a Premiership hajrájában. Az oranjénél más a helyzet, Marco van Basten szövetségi kapitány kitart a támadó mellett, és bízik benne, hogy a válogatottban eddig 51 meccsen 27 találatot jegyző támadó a vb-n is hasonló szorgalommal termeli majd a gólokat.
– Foglalkoztatja még az, ahogyan Manchesterben befejeződött az idénye? – Egyáltalán nem. Csak a válogatottra és a világbajnokságra koncentrálok.
– A holland közvélemény magasra tette a lécet, jó eredményt vár a csapattól: érzik-e a játékosok a rájuk nehezedő nyomást? – Azt nem mondanám, hogy nem, de mi magunk is úgy gondoljuk, hogy ez a gárda képes lehet nagy dolgokra. Az a célunk, hogy az előttünk játszó két sikeres generáció, a Johan Cruyff nevével fémjelzett hetvenes és a Ruud Gullittal felvonuló nyolcvanas és kilencvenes évekbeli csapat eredményeit is túlszárnyaljuk.
– Számokban kifejezve mit jelenthet ez? – Inkább nem jósolgatnék. Szerintem minden egyes tréning végére jobbak vagyunk, a csapategység is javul, és a játékunk is egyre jobb. Szóval jók vagyunk!
