Teddy Lucic

A szimpatikus Teddy Lucic érdekes karriert tudhat lassan már háta mögött, hiszen emlegették őt már az Európa-klasszis védők között is, de gyakran számított létszámon felülinek komolyabb klubjaiban, s tették őt megalázó módon átadólistára, engedték el ingyen.

Lucic Göteborg egyik külvárosában, Biskopsgårdenben született, s meglehetősen multikulturális környezetbe érkezett, lévén horvát papától és finn mamától származik, akik északon vendégmunkáskodtak. Lucic ottani szokásoknak megfelelően az általános iskolában jégkorongozott és futballozott a mandolinórák (!) után, s végül a labda mellett tette le voksát. Hogy milyen ügyesen választott, azt jól mutatja hogy 16 évesen már a felnőttek között lépett pályára nevelőegyesületében, a Lundby IF-ben. A gólerős ifjú 1993-tól három szezont a Västra Frölunda zöld-sárga mezében húzott le, s innen került be a svéd utánpótlás-válogatottba, ahol összesen 18-szor lépett pályára, egy gólt is lőtt. Remek játékára felfigyelt az akkoriban fénykorát élő IFK Götegorg, akik a Vicenzába igazolt válogatott balhátvéd, Joachim Björklund pótlására őt szemelték ki – a fővárosiak választása evidens volt, hiszen Lucic, amióta 1995 májusában a Goodison Parkban rendezett brazilok elleni, az Umbro Kupa-mérkőzésen bemutatkozott a felnőttválogatottban, éppen Björklund vetélytársa volt a háromkoronásoknál. Egyébként Lucic test- illetve kispadközelben leshette el Joachimtől a mesterfogásokat, hiszen 1994-ben annak ellenére elvitte őt Jan Eriksson sérülése miatt az 1994-es amerikai világbajnokságra Tommy Svensson szövetségi kapitány, hogy Lucic sem előtte, sem utána egy évig nem mutatkozott be a címeres mezben! (A göteborgi védelemből rajta kívül a mókamester Ravelli, Erlingmark és Kaamark is ott volt a végül meglepetés-bronzérmet termő tornán.) Lucic annak köszönhetően, hogy a védelem bármelyik részén megállta helyét, stabil kerettagnak számított a válogatottban, a BL-ben a Bayern München ellen gólt is szerzett.

Azonban mivel mind a France’98, mind az angliai EB selejtezőit elbukták, legközelebb csak a 2000-es holland-belga kontinenstornán került a nagyvilág szeme elé. A svéd-belga mérkőzésen a Goor által lerúgott Roland Nilsson helyére került be a csapatba, a törökök ellen már kezdő volt, de mivel igencsak meggyűlt a gondja Hakan Sükürrel és Ariffal, az olaszok ellen már Tomas Gustafsson játszott helyén. 1998-ban ugyan a Bolognába igazolt (újra összekerült 1994 után Kenneth Anderssonnal és Klas Ingessonnal), ám a déli éghajlat olyan hatással volt rá, hogy végig bűnrosszul játszott a szezonban, a következő idény elején haza is küldték őt az AIK Solnához. A Bolognában Alessandro Gamberini és Pierre Womé Nlend miatt létszámfelettinek nyilvánított védő Stuart Baxter és Olle Nordin mesterek kezei alatt odahaza újra magára talált, s a válogatott mind a négy 2002-es VB-mérkőzését végigjátszotta Mellberg, Mjällby és Andreas Jakobsson mellett a védelem bal oldalán. 2002 telén a Leeds United látott is benne fantáziát, de Lucic bolognai vendégjátéka miatt óvatosságból 600 000 euróért csak kölcsönbe vitték el az egymás után két vesztes svéd kupadöntőn is szereplő „defensive allroundert”. Teddy 16 bajnokin és három kupamérkőzésen szerepelt Ian Harte helyén, átlaga elérte a jónak mondható hatost, ám a klub anyagi nehézségei miatt vissza kellett küldeniük őt a Solnába, de szerencséjére a Bayer 04 Leverkusen 300 000 euróért megvásárolta. Klaus Augenthaler ugyan az előzetes tervek szerint a bizonytalan Juan helyén szerette volna Lucicot szerepeltetni, de sem középen, sem a bal oldalon Placente helyén nem fért be a kezdőbe, így csak akkor léphetett pályára, ha Lucio vagy Nowotny sérültet jelentett, de leggyakrabban jobbhátvédként foglalkoztatták őt.

Pechjére a Juan-Lucio-duó a védőranglista első két helyén végzett, s Teddy mindössze négyszer játszotta végig a teljes mérkőzést, 4.42-es átlaga sem egetverő – Auge ezért az amúgy bronzérmet hozó szezon végén száműzte őt a B-csapatba s átadólistára tette 2005 végéig szerződéssel rendelkező védőjét. Aki fura módon mindezek ellenére a válogatott keretének stabil tagja maradt, a 2004-es Európa-bajnokság előtt hat selejtezőn lépett pályára a Söderberg-Lägerback-duó csapatában. Portugáliában is kezdő volt, ám a bolgárok elleni első csoportmérkőzésen már az első félidő vége előtt le kellett cserélni őt mellizom-húzódása miatt. Olyan nagy fájdalmai voltak, hogy vissza sem került már a csapatba (Mikael Nilsson helyettesítette végig Lucicot, közepesen), de ezután 10 VB-selejtezőn játszott, ennél többet egyetlen svéd futballista sem jegyezhetett! Természetesen a torna után nem maradt sokáig a leverkuseni amatőrök között, ám némi meglepetésre csak a svédországi élvonalba frissiben visszakerült BK Häcken jutott neki osztályrészül, s a sárga-feketék között (mivel átlépte már jócskán a bűvös harmincat) fizikailag-szellemileg megfelelően tudott felkészülni a 2006-os világbajnokságra, ahol méltóképpen szeretne elbúcsúzni a válogatottól, amelynek mezét tervei szerint legalább nyolcvanszor szeretné magára ölteni. Legjobban egyébként balhátvédként szeret futballozni, de középen is képes magas szinten védekezni, bár fordulékonysága nem éppen világklasszisra vall, jobbhátvédként is sokszor játszott már, sőt, bal oldali és középső védekező középpályásként is nyugodt szívvel bevetheti őt Lägerback!

Az etnikai csodabogár játékos (ugyebár svéd állampolgár, de horvát-finn származású) büszke gyökereire, jól beszéli ősei nyelvét, imád Finnországban nyaralni s az északi jégkorong nagy rajongója, kedvenc futballcsapata a finn Rakuunat - amikor BMW Z4-esével rója a svéd utakat, akkor viszont horvát rockzenét bömböltet.
Pár nappal a 2002-es VB megnyitása előtt fura nyilatkozatott tett: jó előre kijelentette, hogy ő bizony nem fogja tudni majd megakadályozni David Beckham beadásait az angolok elleni mérkőzésen!