„Nem akarok újra sírni”

– Egyszer, még az iskolai csapatban egy mérkőzésen huszonhárom gólt lőtt: ez volt az a pillanat, amikor rájött, hogy a labdarúgás mindennél boldogabbá teszi?
– Azt azért nem mondanám – mondta a 26 esztendős aranylabdás Ronaldinho, akinek védjegye lett, hogy mosolyogva kell futballozni. – Azon a meccsen oltári nagy szerencsém volt, akárhányszor labdához értem, abból mindig gól született. Azt hiszem, az ember életében ilyen csak egyszer fordul elő. Arra viszont mindenképpen jó volt, hogy tizenhárom évesen én legyek az iskola legnépszerűbb embere.

– Emlékszik arra, mikor volt legutóbb szomorú?
– Konkrétan nem, de néha bizony vannak olyan dolgok, amelyek elkeserítenek. Nem vagyok én semmiben sem különb a többieknél, maximum néha kicsit többet vigyorgok, mint kellene.

– Készült valami új trükkel a világbajnokságra?
– Szinte minden edzésen próbálgatok valamit, melyik az a csel, amivel a legjobban és a leggyorsabban be tudom csapni a védőket. Néha csak odaállok a labda fölé, és addig csavargatom a lábam fölötte, amíg abból ki nem sül valami új trükk.

– Tizenkét évvel ezelőtt Amerikában Romário, négy évvel ezelőtt Japánban, illetve Dél-Koreában pedig Ronaldo volt a világbajnokság sztárja. Idén is „ro”-val kezdődik a vb legjobb játékosának a neve?
– Szerintem ez a két betű az idén is a „br” lesz. Az én tervem ugyanis az, hogy Németországban a brazil csapat lesz a legjobb. Persze szeretnék Pelé, Maradona és Franz Beckenbauer nyomába lépni, hiszen ki ne lenne boldog, ha az ő nevétől lenne hangos a világ. Ehhez azonban nincs más választásom, mint minél több trófeát gyűjteni, elsőként nyomban az idei világbajnoki aranyat.

– Azt elismeri, hogy jelenleg ön a világ legjobb futballistája?
– Nem. Úgy gondolom, én csak egy játékos vagyok a sok közül, aki imád játszani, és azt nem is teszi rosszul. Bőven van még miben fejlődnöm.

– Szóval akkor halljuk: ki jobb önnél?
– A világon rengeteg kitűnő futballista van.

– Csak három nevet...
– Többet is tudok mondani, mint hármat. Thierry Henry, Zinedine Zidane, Ronaldo, Adriano, Robinho, Kaká, Andrij Sevcsenko, Filippo Inzaghi. Mind-mind zseniális játékosok.

– Milyen lesz a brazil csapat a világbajnokságon?
– Szervezett. Már az elmúlt évi Konföderációs Kupán is hihetetlenül fegyelmezetten játszottunk, azóta pedig csak még jobban összeszoktunk. Ismerjük egymás gondolatait, az utóbbi évek sikerei pedig még nagyobb önbizalmat kölcsönöztek nekünk. Egyet ígérhetek: elbizakodottak nem leszünk.

– Ki lehet a nagy ellenfél?
– Az argentinok például. Remek csapatuk van, José Pekerman kiválóan összerakta az együttest, és ahol olyan futballisták szerepelnek a támadósorban, mint Lionel Messi, ott bizony nagyon figyelniük kell majd a védőknek.

– Messit jól ismeri, hiszen a Barcelonában csapattársak.
– Nagyon jó barátom, remek srác. Szeretem nézni, ahogy futballozik, hiszen ő is olyan lazán veszi a játékot, mint én. Nem erőlködik, nem szakad szét a futásokban, egyszerűen élvezi a játékot.

– Csak a játék kedvéért: ha egy másik válogatott mezébe kellene bújnia, akkor melyik lenne az?
– Egyik sem. El sem tudnám magam képzelni más mezben, csak a brazil válogatottéban.

– Néhány héttel ezelőtt még Maradona is magára kapott egy brazil mezt.
– Én akkor sem tudnék, és ezt teljesen komolyan mondom.

– Szeretné, ha a fia futballista lenne, vagy jobban örülne, ha orvosként, ügyvédként vagy akár újságíróként dolgozna?
– Örülnék, ha ő is a futballt választaná. Erőltetni persze nem akarom, de boldog lennék, ha a fiam tovább vinné a hagyományokat. A döntés azonban az övé, azt csinál, amit akar. Ha valami más szeretne lenni, akkor abban is támogatom majd.

– Mi történik, ha mégsem nyerik meg a világbajnokságot?
– Fájdalom, sírás és óriási csalódás lesz úrrá Brazílián. A futball nálunk mindennél fontosabb. Emlékszem, milyen szörnyű volt, amikor nyolc évvel ezelőtt kikaptunk a franciáktól a döntőben. Azt nem szeretném még egyszer átélni, nem akarok ismét sírni.