Negyven éve száguld a McLaren

A McLaren-istálló 137 tagú személyzettel vesz részt a Monacói Nagydíjon, amelyen Formula–1-es szereplésének 40. évfordulóját ünnepli. A stábban ott szerepel az amerikai Tyler Alexander, Kimi Räikkönen McLaren-Mercedesének rendszermérnöke, aki az egyike volt annak az öt embernek, aki az 1966-os Monacói GP-n a McLaren csapatát alkotta.

Egyszerű szerelőként érkezett a csapattulajdonosként versenyző Bruce McLaren oldalán, mellette az autót az űrkutatáshoz kifejlesztett anyagból megépítő Robin Herd, valamint két másik műszerész, John Muller és Howden Ganley alkotta a gárdát. Ami az autót illeti, nyolchengeres, Indy 500-győztes Ford motorját 4.1 literesből alakították át háromliteresre, de a váltóval együtt még így is többet nyomott, mint a Brabham teljes négykerekűi. A 16-os rajtrácson a tizedik pozíciót foglalta el McLaren, de a május 22-i versenyben nem volt sok öröme, a 15. helyre esett vissza, mielőtt a tizedik körben olajszivárgás miatt kiesett.

Az új-zélandi halála után Mayer irányított

Az új-zélandi Leslie Bruce McLaren remek szerelő volt, aki az ausztrál Jack Brabham példáját követve alapította meg saját istállóját, amelyet a különböző kategóriákban aratott sikerei után érettnek talált a Formula–1-re. Persze az F1-es szereplés lassan indult be, az 1966-os Monacói GP után nem minden versenyen vett részt a csapat, ráadásul az első két évében a motorjait is gyakran cserélgette.

Aztán 1968-ban beindult a gárda, McLaren barátja, a szintén új-zélandi Denny Hulme vb-címvédőként kettő, McLaren egy versenyt nyert meg. A csapat fejlődését Teddy Mayernek, az új vezérnek köszönhetően nem vetette vissza Bruce McLaren 1970 júniusában bekövetkezett halála. Az amerikai Mayer már az istálló megalapításában is részt vett, McLaren bizalmasa volt. Bár a csapatnak a hetvenes évek elején az F1-ben nem voltak nagy sikerei, más kategóriákban tarolt. A tengerentúlon Alexander vezérletével 1972-ben megnyerte az Indy 500-at, ezt két és négy évvel később megismételte.

Az első két F1-es világbajnoki címet is 1974-ben (Emerson Fittipaldi révén) és 1976-ban (James Hunttal a volánnál) szerezte meg, ezáltal végképp a Formula–1 nagycsapatai közé nőtt.

Teddy Mayer a hetvenes évek végén, amikor kezdett visszaesni a McLaren, megszüntette az amerikai programot, visszahívta Alexandert, és már csak az F1-re összpontosított. Maga mellé vette a főszponzor Marlboro által favorizált Ron Dennist is, aki rövidesen az egész projekt vezérévé nőtte ki magát. A háttérbe szoruló Mayer és Alexander 1982-ben eladta a részesedését, és Amerikába ment, hogy Indycar-csapatot alapítson.

Dennis keze alatt felvirágzott az istálló

Dennis remek üzletember volt, visszahozta az F1-be az 1979-ben visszavonuló Niki Laudát, akivel 1984-ben világbajnok lett. Alain Prost 1985-ben és 1986-ban követte a példáját, a nyolcvanas évek végén pedig a Prost, Ayrton Senna duó folytatta a száguldó Marlboro-dobozok sikerszériáját.


A Formula–1 népszerűségének rendkívül jót tett a francia és a brazil csatája, ekkortájt alig volt olyan ember, aki pártatlan tudott maradni az olykor életveszélyessé váló versengésben. A csapaton belüli rivalizálás miatt még az 1988-as idény is roppant izgalmas volt, pedig egy híján mind a 16 versenyt megnyerte a McLaren.
Újraéledt az ezüstnyilak dicső hagyománya

Ám miután előbb Prost, majd Senna is távozott, a zsinórban megszerzett négy vb-cím után kevésbé sikeres évek következtek. A Marlboro is elhagyta a csapatot, amely ezután a Mercedesszel együtt újraélesztette az ötvenes évek ,,ezüstnyilainak” hagyományát.

Mika Häkkinen két vb-címet nyert, de a Ferrari-uralom alatt a McLaren is vegetált. Tavaly majdnem összejött az újabb konstruktőr-világbajnoki cím, de az idén szétesettnek tűnik a csapat, amely Monte-Carlóban akarja összeszedni magát, és a csütörtöki edzéseredmények után van is miben reménykednie a Räikkönen, Juan Pablo Montoya duónak.

A negyvenedik évfordulóra korábbi pilóták és munkatársak is érkeztek a hercegségbe. Tyler Alexandernek, akárcsak 1966-ban, kötelessége ott lenni, hiszen a Mayerrel közös amerikai kalandja és némi kitérő után 1989-ben Dennis viszszavette a csapathoz, ahol máig kulcspozíciót tölt be.

McLAREN
Első F1-es futam: 1966, Monacói GP
Nagydíjrajtok: 601
Győzelmek: 148
Leggyorsabb körök: 126
Pole pozíciók: 122
Konstruktőr-vb-címek: 8 (1974, 1984, 1985, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998)
Egyéni vb-címek: 11 (Emerson Fittipaldi, 1974; James Hunt, 1976; Niki Lauda, 1984; Alain Prost, 1985, 1986, 1989; Ayrton Senna, 1988, 1990, 1991; Mika Häkkinen, 1998, 1999)
Csapatfőnökök: Bruce McLaren (1966–1970), Teddy Mayer (1970–1980), Ron Dennis (1980–)
Motorok: Ford (1966, 1968–1983, 1993), Serenissima (1966), BRM (1967), TAG Turbo (1983–1987), Honda Turbo (1988), Honda (1989–1992), Peugeot (1994), Mercedes (1995–)
Pilóták. Legtöbb rajt: David Coulthard, 150. Legtöbb győzelem: Ayrton Senna, 35. Legtöbb pole: Senna, 46. Legtöbb leggyorsabb kör: Mika Häkkinen, 25 ---- U ---- A