Fehérvárra megy majd a Vasút

Ment a bunyó. Mármint a pécsi sportcsarnokban egész héten. Így, mivel a Mecsekalján az Európai Unió legjobb öklözői foglalták el egész héten a PVSK megszokott otthonát, körül kellett nézniük a klubvezetőknek, merre is találnak olyan termet, amely minden igénynek megfelel. Körbejárták Szekszárdot, Dombóvárt, Siklóst, megpróbálták bajnoki elődöntőre alkalmas állapotba hozni a pécsi Gandhi-csarnokot, ám végül Kaposvárott találtak ideiglenes otthonra. „Roppant szívélyesek a kaposváriak” – mondta Máté János, a baranyaiak szakosztály-igazgatója.

Kaposvárott általában szívélyesek az emberek, ráadásul kiváló kosárlabdacsapatuk is van, amely két esztendővel ezelőtt még a bajnoki címet is elhódította Sztojan Ivkoviccsal, Dénes Gáborral és Varga Rolanddal a soraiban. Az említettek azóta mindannyian pécsi színekbe öltöztek, de bizonyára nem volt idegen számukra a kaposvári terem, miként nem volt az Orosz Lászlónak sem, hiszen ő is sportolt régebben a somogyi megyeszékhelyen.

Nem sportolt ott még korábban Dragan Alekszics, ellenben úgy tűnt, ő „lel itt hazára” a legkorábban, triplája, majd duplája után 5–0-ra húzott el a pécsi együttes, és ezt a vezetést jószerével végig tartotta az első negyedben. A vendégek kezdő ötöséből mindenki betalált, de utolérni nem tudták ellenfelüket. Pedig Fodor Péter tanítványai számára sem volt teljesen idegen a kaposvári helyszín, tekintettel arra, hogy az Albacomp az előző körben éppen a Kaposvári KK testén keresztül jutott a legjobb négy közé. Az emlékek felidézésénél nyilván jobban izgatta a fehérváriakat, hogy Bencze Zoltán a tizedik percre öszszeszedte harmadik személyi hibáját. Erre, no és a rájátszás előrehaladtára figyelemmel, meglehetősen szokatlan összetételben kezdte a második játékrészt a kék mezes vendég. Primoz Brolih, Jermaine Spivey, Kámán Tamás, Bódi Ferenc és Góbi Henrik állt ellen a „hazaiaknak” ez idő tájt. Az ellenállás egészen addig tartott, amíg 25–25-nél egyenlőt mutatott az eredményjelző. Sőt a 17. percben a center büntetőivel először a mérkőzés folyamán a fehérváriak jutottak előnyhöz.

Talpon volt a nagyérdemű, majd az egyik oldal úgy is maradt Góbi zsákolása, míg a másik újra felugrott egy káprázatos Lakatos Péter által bemutatott „légi kosár” láttán. A szakasz végét a pécsiek bírták jobban idegekkel, ennek köszönhetően nyolcpontos előnnyel vonulhattak pihenőre. A vezetésük szakmai magyarázata elsősorban a felek dobószázaléka közötti 53–30-as különbségben tükröződött.

A harmadik negyedben rögtön apróbb jubileumot ülhettek a fehérek: Ivkovics tizedik pontjával tíz ponttal vezettek. A vendégek talán ekkor kaptak igazán észbe, és a visszaálló Bencze találatait követően zárkóztak fel. Spivey is kifogott egy eredményes szakaszt, így lendületbe jött az Albacomp, sőt Brolih első pontjaival – rögtön triplával iratkozott fel a listára a szlovén játékmester – a vezetést is magához ragadta a vendégegyüttes. A záró etapban Rod Flowers még hozzátett egyet a fehérvári előnyhöz, viszont rajta kívül csupán Horváth Ákos talált be – ő is csak egyszer, igaz, akkor a 6.25-ös köríven kívülről – a gyűrűbe.

Így is kézben tartotta a mérkőzést és az elődöntő befejezésének lehetőségét az alapszakasz harmadik helyezettje, de a legvégén Dénes Gábor – csapata számára a lehető legjobbkor – törte meg egész meccsen át tartó gólcsendjét, majd Ivkovics duplájára és Varga büntetőjére már nem érkezett válasz.
Kiharcolták a pécsiek, hogy ne legyen szabad a vasárnapjuk. Igaz, ezt Baranyában ezúttal nem nagyon bánják.

MESTERMÉRLEG

Völgyi Péter, a Pécs edzője: Mindkét csapat sokat hibázott ezen a találkozón. Mi a harmadik negyedben hullámvölgybe kerültünk, ám a szurkolók biztatása belehajszolta csapatunkat a győzelembe. Az ötödik találkozón az dönt majd, ki hibázik kevesebbet.

Fodor Péter, az Albacomp edzője:Nem úgy alakult a találkozó, ahogy szerettük volna. Hibáinkat kihasználva többször is tíz ponttal megugrott a Pécs, ám erőnket jelzi, hogy ennek ellenére nyerési esélyünk volt.

A nézők dicsérete

„Nyilvánvalóan hátrányt jelentett a PVSK számára, hogy ezt a fontos mérkőzést semleges pályán kellett megvívnia, ám a pécsi szurkolótábor Kaposvárott is kitett magáért, így otthon érezhette magát a csapat. Sok szakmai újdonságot már nem hozott az összecsapás, hiszen a felek tökéletesen kiismerték egymást az eddigiek során. A PVSK megítélésem szerint azzal tudott nyerni, hogy igencsak megszervezte a csapatjátékát, remekül védekezett, és valamennyi játékosa elsőrangúan küzdött. Persze az Albacompnak is erős a kerete, így tehát elsősorban az döntött, melyik oldalon akadt több kiemelkedő egyéni teljesítmény. A Pécsből a rutinos öregek most is hozták magukat, de nekem nagyon tetszett Lakatos Péter fölöttébb hasznos védőmunkája is. Ami egy kicsit váratlan volt: ezúttal a lepattanózásban nem volt látványos az Albacomp fölénye. Noha a saját pályájukon különösen erősek a székesfehérváriak, a mindent eldöntő ötödik mérkőzés korántsem lefutott, úgy vélem, a PVSK-nak esélye van arra, hogy folytassa eddigi bravúros menetelését.”