Úgy lesz, mint a régi szép időkben?

– Négy évvel ezelőtt szívek milliói hasadtak meg, amikor Argentína elbukott a csoportkörben. Kihat az előző világbajnokság kudarca a mai csapatra?
– Sajnos tényleg nagyon fájdalmas és szomorú emlék a kétezer-kettes torna – kezdte mondandóját az argentin szövetségi kapitány. – A maiak viszont pontosan tudják, hogy nincs értelme siránkozni a már megváltoztathatatlanon, nincs értelme rágódni, a „mi lett volna, ha” témakörön. A csapatban csak olyan játékosok szerepelnek, akik kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy mit nyerhetnek meg a jövőben, és ennek megfelelően készülnek a megméretésre.

– Kétezer-négyben vette át a marsallbotot Marcelo Bielsától, és akkor azt mondta, hogy a válogatott éppen átalakulóban van. Most miként vélekedik erről a kérdésről?
– Továbbra is formálódik a csapat, és lehet, hogy ez még évekig eltart. Arról van szó, hogy szemben az előző évek, sőt évtizedek rutinjával, mára nincs kihagyhatatlan ember a csapatban, így minden egyes nagy tornát építkezés, kísérletezgetés vezet fel. Sokan a pillanatnyi formájuk révén kerülhetnek be, vagy maradhatnak ki a keretből, de senkiről sem mondunk le végleg, ahogyan bebetonozott játékos sincs a válogatottban. Mondhatnám, jól kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal.

– Utólag úgy tűnik, a selejtezőkön jól gazdálkodott, elvégre csapata csont nélkül kivívta a részvétel jogát. Az egyik legszembetűnőbb jelenség az volt, hogy több mérkőzésre, főleg az idegenbeli, magaslati összecsapásokra teljesen más gárdát állított ki, mint a hazai találkozókra. Hogyan hangolja majd össze a két formációt?
– Először is a selejtezősorozat kicsit csalóka, hiszen mihelyst matematikailag biztossá válik egy csapat kvalifikációja, a játékosok önkéntelenül visszavesznek az elszántságukból. Ugyanakkor a világbajnoki címre hajtó gárdák közül egy sem engedheti meg magának, hogy lazábbra vegye a figurát, és ezt már a selejtezők során célszerű tudatosítani a futballistákban. Erre az egyik legjobb megoldás, hogy a bő keretből két különböző csapatot állítunk össze, de szinte ki van zárva, hogy a formula működjön egy időben lényegesebben rövidebb tornán. Ennélfogva most az a legfőbb feladatunk, hogy megtaláljuk a csapat gerincét.

– A csapat első számú húzóembere továbbra is Juan Román Riquelme lesz?
– Ha jó formában van, egyértelműen alapember, ő ugyanis tökéletesen meg tudja valósítani a gyepen azt, amit a taktikai értekezleteken kérünk tőle. A jelenléte némiképp kiszámíthatóvá teszi a játékunkat, mert ha megszerezzük a labdát, akkor szinte biztos, hogy az egy-kettőre nála köt ki, és az is gyakorlatilag előre borítékolható, hogy ő építi fel a támadásunkat. Persze az éremnek két oldala van: Riquelme kiszámíthatatlan, így ha nála van a labda, egyik vetélytárs sem tudja előre, mire számítson.

– Nem tart attól, hogy az irányítója fáradtan érkezik a világbajnokságra?
– Nem csak rá hat fárasztóan a bajnokság és a BL jelentette kettős terhelés, más argentin játékosok miatt is izgulhatnék. Ezen a szinten viszont ki kell bírni ezt a tempót, különben elveszett a játékos és a csapat is. Bízom benne, hogy Riquelme és a többiek sem csuklanak össze a fáradtságtól.

– Említette a többieket, akik közül nem lehet kikerülni Leo Messi személyét. A Barcelona fiatal tehetségét ön dobta be a mély vízbe, mára pedig az egész ország a kezdőbe követeli. Nem túl nagy nyomás ez egy tizenkilenc esztendős srácon?
– Messi stramm gyerek, ráadásul a mögöttünk hagyott évadban élesben tapasztalhatta, milyen is az, amikor megkövetelik a folyamatos jó teljesítményt. A Barcelonánál nincs pardon, ha csak egy kicsit megy rosszabbul a játék, máris a cserepadon találja magát a játékos. Messi megfelelt a követelményeknek, és ugyan még rengeteget kell tanulnia, jól jön fiatalos lendülete az olyan, hozzá képest fegyelmezett társak mellett, mint Riquelme vagy Saviola.

– Ezek szerint tervezi, hogy Riquelme előtt Messi legyen az egyik ék?
– Természetesen. Messi bevethető a széleken és a pálya középén is, Riquelmének pedig mindegy melyik irányba kell adnia a labdát. Működőképes párost alkothatnak a világbajnokságon.

– Tegyük fel, hogy két csatárral játszik. Az egyikük Messi, a másik, mondjuk, Hernán Crespo, akkor vállalná-e, hogy Riquelme mellé a középpályára még Pablo Aimart is beteszi?
– Adott esetben igen. Pablo klasszis játékos, aki nemcsak az előkészítésekben, hanem a befejezések során is jeleskedik. Ha nem sérült, akkor könnyen lehet, hogy helyet kap a kezdőben Riquelme mellett.

– Végül hadd tegyük fel az örök kérdést: Argentína vagy Brazília a jobb?
– Ez az a kérdés, amire nem kap autentikust választ, ha az egyik ország fiát kérdezi. Egy argentin soha nem fogja elismerni – így én sem –, hogy a brazilok jobbak, és ez fordítva is igaz. Ettől persze még elismerjük, hogy szomszédaink tudnak és szeretnek is művészkedni a labdával, és hogy a világ legjobb játékosai közül sok tőlük származik. Az utóbbi években a braziloknak jött ki jobban a lépés, de remélem, a németországi torna után már minket irigyel majd a világ. Mint a régi szép időkben. ---- V ---- &