Most következik az utolshow

Elemezhetnénk az esélyeket, lélektanilag ki van előnyben, mit mutatnak az eddigi lejátszott partik statisztikái – mégis haszontalannak tűnik egy ötödik meccs előtörténetét feleleveníteni. Mert bármit és akármit megcáfolhatnak a medence történései: egy mindent eldöntő ütközet egyedi műfaj, nagyon sok törvény érvénytelenedik az ilyen csata hevében.

Kiss Gergely például egyáltalán nem gondolja, hogy a nagyobb terhelés alatt álló Vasas-kulcsemberek fáradtságára bazírozhatnának. „Ha ez így is lesz, az ugyanolyan tény, mint sok minden más: hogy hazai pályán játszunk meg két bíró lesz a parton – mondja a Domino balkezese. – Egy biztos: ha fáradtak is lesznek, legfeljebb alkalmazkodunk ehhez, vigyorogni azonban nem szabad, hogy most de jó nekünk, annál is inkább, mert nálunk is előjöhet mindez, mi is túl vagyunk négy meccsen, és nehéz megmondani, a szervezet miként dolgozza fel a fáradtságot. Az meg tipikus sportolói hiba, hogy mondjuk az ellenfél egyik kulcsjátékosa sérült, és ennek valaki örül, kienged, miközben az ellenfélnél a többiek hatványozott erővel próbálják pótolni a hiányzót, és az esetek többségében nyernek is. Azaz arra számítani, hogy a Vasasban X. vagy Y. fáradt lesz, fél vereséggel érne fel.”

Az ellenfélnél játszó kétszeres olimpiai bajnok, Steinmetz Barnabás pedig egyenesen állítja: egyáltalán nem fáradtak. „Tavaly sokkal fáradtabban érkeztünk a döntőbe, az idén jobban megoszlott a teher – közli a csapatkapitány. – Nem mondom, hogy a Honvédnak nincs több cserelehetősége, de én a negyedik meccsen azt láttam, hogy míg ők egyszer sem tudtak lefordulni rólunk, nekünk ez többször is sikerült. Az erőnkkel nincs gond, az edzéseken is azt látom a mozgásból, hogy egyáltalán nem vagyunk hullafáradtak.”

És az öcs, Ádám, a kulcsember, aki röpke perceket pihent az eddigi négyszer harminckettő során? „Épp annyi erőm maradt, amennyi elég a bajnokság megnyeréséhez. Nem egyszerű a center élete, de még egyszer össze tudom szedni magam. A Fradival már voltam bajnok, de mindennél jobban szeretném, hogy a Vasassal is sikerüljön. És még akkor is hajtani fogok, amikor az izmaimat elönti a tejsav. Szerencsére, az agyamat nem tudja…”

Hogy akkor mi dönthet? Kiss Gergő szerint az, hogy mennyit hibáznak. „Vannak visszatérő bakik, ezeket kell elkerülnünk, ha nyerni akarunk. Azon túl, hogy szívvel-lélekkel egymásért küzdünk, ami ilyen kiélezett helyzetben alapvető, a koncentrációban kell még tovább javulnunk, hogy a taktikát végig követni tudjuk. Egy meccs van, az elmúlt nyolc hónap el van felejtve: itt elég egyetlen gondolatbeli eltévelyedés, és veszítettél. Nem sétálhatunk bele abba a csapdába, hogy hazai pályán mi vagyunk az esélyesek.”

Pedig Steinmetz Barna is ezen a véleményen van. „Papíron ők az esélyesek. Nálunk már csak azért is jó a hangulat. Egyetlen meccsen sem volt másként, ennek is köszönhetjük, hogy itt tartunk: jól, ötletesen, látványosan nyomtuk. Lehetne úgy venni, hogy na, milyen lehetőséget szalasztottunk el csütörtökön, mi viszont azt mondjuk: örülünk, hogy megnyerhetjük az aranyat az ötödik meccsen. Ha meggyaláztak volna öttel, abból nehéz lenne visszajönni lelkileg, de abszolút egálban voltunk velük. Úgyhogy inkább feldobja a csapatot a lehetőség. Most őszintén: ki gondolt erre az idény előtt, amikor a négy közé kerülést is bravúrnak tartották? Ha valaki azt mondja, ötmeccses döntőt játszotok a Dominóval, azt bezárják a Hűvösvölgyi útra. Azaz nekimegyünk ennek is, aztán győzni fog a jobbik, és kész.” ---- N ---- H