Záporoztak a kosarak és a műanyag flakonok is

Viszonylag ritkán fordul elő tétmeccsen, hogy egy csapat első nyolc támadását kosárral fejezi be. Ha ez sikerül, jó esélye van, hogy tetemes előnyt szerezzen. Mivel öt perc elteltével a vendég Körmend mérlege 8/8 volt, nem csoda, hogy 18–8-ra elhúzott a Kecskemét elleni párharc negyedik, idegenbeli összecsapásán. Aztán az egyébként remekül dobó Miroslav Lopatka gyors egymásutánban háromszor eladta a labdát, s Cory Bradford triplája a felzárkózás kezdetét jelentette a hazaiaknak.

Az, hogy öldöklő volt a küzdelem, még igen finom megfogalmazás. A negyeddöntő legkiélezettebb párharcában, az alapszakasz negyedik és ötödik helye-zettjének összecsapásain egyre csökkent a különbség: az első meccset öt ponttal nyerte meg a Körmend, a másodikat hárommal a Kecskemét, a negyediket – hosszabbítás után – kettővel a vasiak, s a számtani sorozat erre a találkozóra egypontos differenciát jósolt. Mit tesz isten, be is jött a prognózis, csak nem azzal az előjellel, ahogy a kiskunságiak elképzelték...

De ne rohanjunk előre!
Az első félidő krónikájához tartozik még, hogy mindkét fél példátlan pontossággal célzott, a hazaiak 63, a vendégek 67 százalékkal dobtak mezőnyből.
A nagyszünet után Lapov duplájával először jutott vezetéshez a Kecskemét, de aztán a 22. percben jött a baj: Tomasz Celej bokája kifordult, s a lengyel légiós, az egyik hazai kulcsember a későbbiekben már nem is tudott visszajönni a parkettre. Bradford helyette is szórta a triplákat: öszszesen ötöt vert be a meccsen, s az előző találkozót is ideszámítva, két összecsapáson összesen tizenkétszer talált be hárompontos próbálkozással. Chad McClen-don még rajta is túltett, igaz, nem annyira a pontjaival, mint inkább a lepattanóival, öt szerzett labdájával, s kilenc kiharcolt faultjával. A hazai lendületet némiképp fékezte, hogy a harmadik negyed derekára McClendon és Bojan Lapov is összeszedte negyedik személyi hibáját, ami a palánkok alatt óvatosabbá tette a házigazdákat. A játékrész végét jelző dudaszó pillanatában Andrew Hunter, az amúgy nem éppen távoli dobásairól híres vasi izomember bedobott egy triplát, így 74–74-gyel kezdődhetett a mindent eldöntő utolsó negyed.

A feltűnően jól kosarazó Trummer Rudolf duplája 81–76-os vasi előnyt jelzett, amire tizenegy megválaszolatlan kecskeméti pont következett, s 87–81-nél, két és fél perccel a vége előtt ünnepelni kezdett a hazai publikum. De Trummer egy és a fiatal Ferencz Csaba két triplája – amelyekre csupán McClendon duplája volt a válasz – 48 másodperccel a lefújás előtt 90–89-es körmendi vezetést eredményezett. A következő támadásnál a bírók a vendégeknek adták a labdát, s a hátralévő 27 másodpercben – érthetetlen módon – még csak meg sem próbáltak szabálytalankodni a hazaiak, így Archie-ék kijátszhatták a megmaradt játékidőt, s mivel Trummer dobása után a lepattanót is megkaparintották, eszeveszett ünneplésbe kezdhettek a lefújás után. A három játékvezető egyetlen gondja az volt, hogy életét mentse, csupán rendőrök gyűrűjében tudta elhagyni a parkettet a Vígh, Cziffra, Pálla trió, miközben műanyag flakonok zápora zúdult rájuk. Végül beértek az öltözőbe – a Körmend pedig a legjobb négy közé.

Mestermérleg
Meszlényi Róbert, a Kecskemét edzője: Gratulálok a Körmendnek, jól játszott.
Sabáli Balázs, a Körmend edzője: Végig arra törekedtünk, hogy ne engedjük jelentős előnyhöz jutni a kecskemétieket. Sikerült végig kézben tartanunk a találkozót, teljesen megérdemelt a továbbjutásunk, hiszen az alapszakaszt is ide számítva hatból ötször legyőztük az Univert.

Otthonteremtés
A nyári szünet alatt korszerűsítik, csinosítják a város tulajdonában lévő, mostanra már igencsak lelakott létesítményt. Pillanatnyilag 1300-an férnek be, az átalakítást követően viszont már 2400 nézőt fogadhat majd. Az Univer tábora meg is érdemli az emberibb körülményeket: egy Paks elleni öszszecsapáson megmérték a levegőtlen csarnokban a felső szektorok hőmérsékletét, s a hőmérő 48 fokot mutatott – de péntek este sem volt kellemesebb a klíma...