A meglepetések kapitánya

– Az utóbbi hetekben udvariasan bár, de gyakran hárította el az újságírók megkeresését, mondván, még nincs keret, így nincs is igazán mondanivalója. Most már nem lehet kifogása a kérdések ellen.
– Miért lenne? Ahogy mondta, kialakult a válogatott bő kerete, és erről már nyilván lehet beszélni – felelte Bozsik Péter szövetségi kapitány. – Mire kíváncsi?

– Előbb jelezni szeretném, hogy lesznek olyanok, akik kritizálni fogják válogatási elvei miatt. Ilyenkor legalábbis ez a szokás.
– Ha ez a szokás, akkor nincs mit tenni. És valahol természetesnek is veszem. Kritizáljon csak bátran.

– Igyekszem. Nemrégiben éppen a Nemzeti Sportban nyilatkozta az elődje, Lothar Matthäus, hogy neki valami azt súgja, az ő csapata és Bozsik Péter csapata között feltűnő lesz a hasonlóság. Néhány nevet látva a mostani keretben, a német szakembernek van némi igaza.

Nagy csodákra nem lehetett számítani

– Ezzel azért hadd vitatkozzam. Először is, az elődöm több mint nyolcvan játékost próbált ki a válogatottban, óhatatlan, ha akadnak átfedések. Nagy csodákra – gondolom – ön sem számított.

– Tehát ez nem Lothar Matthäus csapata?
– Ítélje meg maga, de szerintem nem az.

– Miért kellett ennyire titkolóznia a kerettel kapcsolatban?
– Nem lett volna semmi értelme nevekkel dobálózni addig, amíg hivatalossá nem válik, kikre számítok.

– Jól van, akkor nézzük, kikre számít! Sebők Vilmos és Molnár Balázs. Furcsa páros...
– A Zalaegerszeg játékosai. Mi van velük?

– Miért válogatottak? A ZTE a bajnokság egyik nagy csalódása, és ezek a játékosok – sokak megítélése szerint – egyáltalán nem nyújtottak olyan teljesítményt, hogy méltóak legyenek a kerettagságra.

Másodlagos, ki mennyit játszik a klubjában

– Korábban is elmondtam, hogy Détári Lajost és engem a legkevésbé sem befolyásolt a meghívók postázásakor, hogy ki hány percet játszik a klubjában, és a csapata hányadik helyen áll a bajnokságban. Nem szeretném, ha mind a harminc futballista beválogatását egyenként kellene megindokolnom. A szakmai stábnak határozott elképzelése van arról, kikkel számolhat, és ebbe Sebők Vilmos és Molnár Balázs is belefér. Nem kifejezetten a tavaszi produkciójuk alapján, de úgy vélem, köztünk a helyük. Persze az edzőtáborozás során, illetve a következő három hétben róluk és másokról is kiderül, igazunk volt-e a válogatással kapcsolatban.

– Vadócz Krisztián egyetlen percet sem játszott az elmúlt évben az Auxerre-ben, Torghelle Sándor szinte csak edzéseken rúghatott labdába a Panathinaikoszban, és ez elmondható a kölni Szabics Imréről vagy a rostocki Lőw Zsoltról is.

Lothar Matthäus csapata – vagy mégsem?

– Előző válaszomból kiolvasható az is, hogy az ön által említett légiósok miért kaptak meghívót. Hangsúlyozom, függetlenül attól, hogy játszanak-e, vagy sem a klubjukban, a felsorolt labdarúgóknak minden további nélkül helyük van a keretben. A külföldön magukba szívott mentalitás akkor is hasznunkra lehet, ha történetesen keveset voltak játékban az utóbbi időszakban, amit érhetően nagyon sajnálok. Ugyanez több más légiósunkról is elmondható, éppen ezért az én lehetőségeim is behatároltak. Ezzel együtt hiszem, hogy néhányuk jobb állapotban van azoknál is, akik rendszeresen, de itthon kapnak lehetőséget. Nem említette, de ide sorolom Dárdai Pált, valamint a sérült Juhász Rolandot és Simek Pétert is. Nekik is köztünk a helyük, még akkor is, ha a következő mérkőzéseken rájuk nem számíthatok. Király Gábor a Crystal Palace-ban lévő kötelezettségei miatt nem tart velünk, Babos Gábor pedig friss operáción van túl.

– Ígérem, befejezem a névsorolvasást, de Hajnal Tamás hiánya azért feltűnő. Ő az elmúlt két évben stabil válogatott volt.
– Akkor most ez Lothar Matthäus csapata, vagy sem?

– Gratulálok, ügyesen kivágta magát. A szövetségi edző, Détári Lajos nem éppen kenyérre kenhető figurája a magyar labdarúgásnak. Kijönnek egymással?
– Eddig igen jól tudtunk együtt dolgozni.

– Nem volt semmi vita önök között a keret kialakításakor? Az csak előfordult, hogy győzködték egymást bizonyos esetekben.
– Nem emlékszem ilyesmire. Dömével azonos elképzelésünk van a futballról.

– Várja a vasárnap kezdődő összetartást?
– Már dolgozik bennem a versenyláz. Az Új-Zéland és az Anglia elleni találkozót szigorúan felkészülési meccsnek tekintem. A cél az, hogy az őszi Európa-bajnoki selejtezőkre kialakítsuk a legütőképesebb csapatot. Nem most, hanem szeptemberben kell tisztán látnom. Huszonkilenc embert hívtam meg. Remélem, világos mindenkinek: keretet hirdettem, nem pedig az új kezdő csapatot adtam meg!

Az A-válogatott kerete: Csernyánszki Norbert (Debrecen), Végh Zoltán (MTK), Rabóczki Balázs (Sopron) – kapusok. Éger László (Debrecen), Sebők Vilmos (Zalaegerszeg), Komlósi Ádám (Debrecen), Vanczák Vilmos (Újpest), Juhász Roland (Anderlecht), Pető Zoltán (FC Brussels), Fehér Csaba (Willem II) – védők. Kiss Zoltán (Debrecen), Halmosi Péter (Debrecen), Lőw Zsolt (Rostock), Dárdai Pál (Hertha BSC), Molnár Balázs (Zalaegerszegi TE), Vadócz Krisztián (Auxerre), Tóth Balázs (Malatyaspor), Polonkai Attila (REAC), Gera Zoltán (West Bromwich Albion), Huszti Szabolcs (Metz), Czvitkovics Péter (MTK), Sándor György (Újpest), Simek Péter (Politehnica Timisoara), Virág Béla (Debrecen) – középpályások. Sowunmi Thomas (FC Slovacko), Szabics Imre (1. FC Köln), Torghelle Sándor (Panathinaikosz), Rajczi Péter (Újpest), Kerekes Zsombor (Willem II) – támadók. ---- &