Három emlék Németországból

„Semmi sem tett annyira büszkévé versenyzői pályafutásom során, mint a győzelmeim a Nürburgringen. Mindig féltem egy kicsit a pályától, amikor elindultam otthonról a Német Nagydíjra, megálltam a kapuban, és hosszasan néztem magam mögé. Sohasem voltam biztos benne, hogy valaha is hazatérek.”
A háromszoros világbajnok Sir Jackie Stewart háromszor tudott nyerni a régi Nürburgringen. Az volt az a pálya, amelyen nemcsak az ellenfeleket kellett legyőzni, hanem magát az aszfaltcsíkot is.

Négy perc előny törött kézzel

Majdnem 23 kilométeres hossza mindennél nagyobb kihívás volt a versenyzők számára: a váltakozó szintmagasság mellett a kanyarok nagy száma is nehezítette a feladatukat, nem tudták ugyanis észben tartani, hogy melyik forduló jön éppen.
Stewart a Formula–1 történetének egyik legnagyobb diadalát aratta itt 1968-ban. Egész hétvégén szakadt az eső, egy kört több mint kilenc perc alatt teljesítettek még a legjobbak is (a pole pozíciós Jacky Ickx tíz másodperccel ért el jobb időt, mint a második Chris Amon). Esőben rajtolt el a mezőny a 14 körös (319.69 km) versenyre, a kéztörése miatt begipszelt csuklóval versenyző Stewart a harmadik sorból indulva még az első körben vezetést szerzett. Bár utólag elárulta, hogy tartott a pályától, az autójában cseppet sem látszott rajta a félelem, mindenki másnál sebesebben és precízebben vezetett a szakadó esőben és hatalmas ködben.

A második kört kilenc másodperces előnnyel kezdte, a harmadikat 34 másodpercessel, a végére pedig négy percet vert a második helyezett Graham Hillre!
Juan Manuel Fangio 1957-es diadala talán ennél is nagyobb elismerést váltott ki. Száraz pályán nem lehettek ekkora különbségek az autók között, még a Nordschleifén (a Nordschleife, azaz Északi hurok név abból ered, hogy az 1920-as években megépített pálya két részből állt, a murvás, déli Südschleiféből és az aszfaltozott északiból) is olykor nüanszok döntöttek.

Az argentin legnagyobb futamgyőzelme

Fangio 1957-ben a Ferrarinál jóval gyengébb Maseratival indult a 22 körös (500.984 km) viadalon, és úgy tervezte, hogy ha a boxkiállás nélkül tervező Ferrarival ellentétben egyszer kiáll tankolni, a könnyű autójával a verseny elején elegendő előnyt szerezhet ahhoz, hogy a szervizelés után az első helyre jöjjön vissza.
Tíz kör alatt majdnem félperces előnyt szerzett, ám a tankolást a csapat elrontotta. A félperces előnyből félperces hátrány lett, és mivel már a Ferrarik is könnyűek voltak, Fangio esélyei szertefoszlottak – gondolták sokan. De nem Fangio! Az argentin minden idők legkáprázatosabb 12 körét produkálta, kiegyensúlyozott, kemény vezetéssel faragta le körről körre az előtte haladó Mike Hawthorn, Peter Collins duó előnyét. Az utolsó előtti körre utol is érte őket, és zseniális, vakmerő manőverrel mindkettejüket megelőzte, ráadásul néhány kanyaron belül. Igazi virtuóz volt, győzelmével pedig megszerezte ötödik világbajnoki címét.

Az általunk kiválasztott harmadik futam a Nordschleifén az utolsó, az 1976-os, amely már a rajt előtt sok vitát váltott ki. Egyrészt a hosszú asztfaltcsíkon nagyon nehezen lehetett a biztonsági intézkedéseket foganatosítani, ez sokakat aggasztott. A pilóták közül Niki Lauda próbált tenni valamit, petíciót írt a viadal törlése érdekében. Ám ezt egyik versenyzőtársa sem írta alá, így egy nagy eső után elrajtolt a futam.

Biztonságiak helyett pilóták mentettek

A pálya hátsó részén, a Bergwerk-kanyarban Lauda megcsúszott a vízen, és a szalagkorlátnak ütközött. Autója lángokba borult, és visszacsúszott a pályára, ahol a mit sem sejtő Brett Lunger, Harald Ertl duó a vak kanyarban nekiütközött. Két másik versenyző, Guy Edwards és Arturo Merzario segítségével kimentették az osztrákot a lángok közül, a pályabírók sehol sem voltak, mert nem lehetett minden kanyarba embert állítani.
Lauda túlélte, de többé nem rendeztek ott futamot. Igazából több oka is volt a Nordschleife F1-ből való kizárásának. A biztonság mellett gazdaságilag sem érte meg már versenyt tartani ott, hiszen nem volt hirdető, aki vállalta volna a pálya betáblázását, a tévétársaságok pedig lehetetlennek találták a bekamerázást, több száz készülék kellett volna hozzá.

Lett helyette új, rövidebb Nürburgring, amely kiábrándító volt a pilóták számára, és bár a nyolcavanas években rendeztek rajta két viadalt, igazából csak a kilencvenes években fogadták el. Egyrészt a Nordschleifén versenyző generáció kiöregedett az F1-ből, míg Michael Schumacher jelenléte miatt Németország megtehette, hogy két futama legyen.
Hockenheim nehéz anyagi helyzete és Schumi közelgő viszszavonulása miatt azonban egyre valószínűbb, hogy néhány éven belül ismét csak egy németországi F1-es futam lesz.

Extra hírek
A Super Aguri az FIA tanácsára leváltotta Ide Judzsit, aki ezentúl csak a pénteki szabadedzéseken vesz részt – a versenyzői állást a 28 éves francia Franck Montagny, a Renault egykori tesztpilótája kapta meg.

Gerhard Berger, a Toro Rosso résztulajdonosa hibának tartaná, ha istállójának testvércsapata, a Red Bull szerződtetné Juan Pablo Montoyát – az osztrák szerint a kolumbiai nincs egy szinten Fernando Alonsóval, Michael Schumacherrel és Kimi Räikkönennel.