Kissé formabontóak voltunk ezúttal: Hajdú B. István véleményét ugyanis nemcsak a magyar és a külföldi labdarúgásról kértük ki, hanem az ökölvívásba fordult vízilabda kapcsán is.
M. Németh Péter
Kiütés 1, avagy újpesti matek: egy, kettô, három, négy, öt, hat, hét!
M. Németh Péter
Kiütés 1, avagy újpesti matek: egy, kettô, három, négy, öt, hat, hét!
Hatott a tulajdonos nagy leszúrása
„Emlékszem, néhány hete Kovács Péter tulajdonos megrótta az újpesti futballistákat a lélektelen játék miatt. Hatott a leszúrás... Szerintem a kispestiek közel álltak ahhoz, hogy kihívják a rendőrséget, mondván, valamit csináljanak már az Újpesttel, mert folyamatosan veri őket. A hétgólos győzelem ellenére persze még nem mondhatom, hogy eldőlt a bajnokság, bár kétségtelen, azért ez jókora lépés volt az arany felé. Igaz, a nagy különbség okot ad Rajczi Péternek és Kovács Zoltánnak a rémületre: lám, nem is hiányoztak a csapatból, nélkülük is tudott egy hetest rúgni az Újpest. A lilákhoz képest az MTK rendkívül visszafogottan játszott, csak hatig jutott, mi több, a második félidőben egy gólt sem lőtt, így az egerszegiek mínusz háromra felzárkózhattak. Szentes Lázár az egyéni hibákban látta a vereség okát, Aldo Dolcetti pedig egyértelműen a saját számlájára írta a csúnya újpesti meccset. Két különböző edzői magatartás, de én azt hiszem, azért mindkét esetben közös a felelősség.
A közelmúlt után a közeljövő: kedden és szerdán BL-meccsek. Nagyon nem szeretném, ha egyetlen ország két csapata vívná a döntőt, mert annak sajnos nincs olyan pazar hangulata, úgyhogy szívesen eltekintenék a Barcelona–Villarreal finálétól. A Milan és az Arsenal is eltekintene: az olaszok például nem engedhetik meg maguknak azt a csúfságot, hogy egy év alatt az égvilágon semmit se nyerjenek, és mivel tavaly már megengedték, ebben az évben mindenáron győzniük kell. Nehéz ügy, mert sem a BL-ben, sem a bajnokságban nem állnak olyan jól. A Milannál jobb helyzetben van az Arsenal, már csak két apróság miatt is: egyrészt ugye előnyről indul, másfelől pedig én eddig három Villarreal-meccset közvetítettem, és kétszer nulla nulla, egyszer pedig éppen Londonban nulla egy született. Úgyhogy kíváncsian várom, hajlandó-e a Villarreal végre a jelenlétemben is gólt rúgni, vagy továbbra is tüntet ellenem. Mivel a BL-győztes mindig példakép a világ labdarúgása számára, nem árt, ha látványos futballt játszó csapat, és ennek alapján a Barcelona vagy az Arsenal nyerhet. Ugyanakkor csöppet sem zárható ki, hogy a Milan vagy a Villarreal jut a döntőbe. Utóbbi együttes mellett szól, hogy a májusi finálé helyszínén, a Stade de France-ban eddig egyetlen BL-döntő volt, és tessék, 2000-ben a Real Madrid a Valenciával, vagyis az egyik spanyol a másik spanyollal játszott.
Inkább az ütés, mint a másik lehetőség
Ha már megkért, mondanék néhány szót a Vasas–Eger pólómeccsről is: pontosabban nem is a mérkőzésről, hanem arról, ami utána történt. Sajnos Gerendás György ütését már nem láttam, mert nem tudtam, hogy még a lefújás után is érdemes nézni a mérkőzést... A szakembert tisztelem, elismerem, de az biztos, hogy az ütésre nincs mentség. Tudom, csúnyát mondtak neki, de ha minden embert megvert volna, aki szidja, akkor nem pólósnak áll, hanem bokszolónak. Gerendás György szerint az utcán is el lehetett volna intézni az ilyen ügyeket. Csakhogy ez az uszoda, nem pedig az utca. És itt nem mindent lehet megtenni, amit amúgy szeretnénk. Bár sosem pólóztam, azért jól tudom, hogy ez a sportág hihetetlen önfegyelemre tanítja meg az embert, hiszen úgy verik agyba-főbe a víz alatt, hogy nem üthet vissza. Biztos, hogy Gerendást is számtalanszor megverték játékosként, ám jól tűrte, és most, amikor sokak számára példakép, akkor sem lenne szabad visszaütnie. Pláne elsőnek ütnie. Bár hozzáteszem, nem szabad valakinek az anyját sem szidni... Gerendást egy dologban tudom megérteni. Az edző azt mondta, mivel őt Méhes Jenő szexuális aktusra buzdította, csak két lehetősége maradt: vagy üt, vagy megteszi. Azért örülök, hogy nem az utóbbi megoldást választotta...”