A Tisza időről időre kegyetlen pusztítást végez a környezetében. Az idén sem kímélte a lakosokat, az állatokat, miként a sportegyesületeket sem. Nehány hete rendkívüli készültség övezi a folyó fokozottan veszélyeztetett szakaszait, több település lakosságát ki kellett telepíteni. A vízisport-egyesületek – akár a Duna-menti klubok – egyelőre a túlélésért küzdenek, az előzetes kár sok millióra becsülhető.
Szegeden víz alatt van a sporttelep és a csónakház, a Tisza rekordméret?, mégsem lehet rajta hajózni
Szegeden víz alatt van a sporttelep és a csónakház, a Tisza rekordméret?, mégsem lehet rajta hajózni
Nem újkeletű a gond, amellyel az utóbbi években mind többször kénytelenek szembenézni a folyóparti települések lakói: a Tisza legutóbb 2000-ben okozott nagy katasztrófát, ám az idei áradás azon is túltesz, néhol minden eddiginél magasabb vízszinttel kell megküzdeniük az érintetteknek.
A Tisza-menti egyesületek jó része a holtágakon talált otthonra, versenyzőik jelenleg is tudnak edzeni, készülni az előttük álló feladatokra, ezzel szemben az Élő-Tiszánál lévő klubok helyzete éppoly kritikus, mint a lakosságé: a csónakházak, a főépületek, az edzőtermek használói sem úszták meg a kiköltöztetést. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló rövid idő alatt mentették, ami menthető, de ami a helyén maradt, arra szinte kivétel nélkül pusztulás várt.
Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged szakosztályvezetője megkeresésünkre beszámolt a kajak-kenu klubot érintő kritikus helyzetről: „Sajnos minden létesítményünk az ártéren helyezkedik el, így hatalmas károkat okoz a Tisza vize. A megelőzésen van nagy hangsúly, hiszen ha időben elkezdhettük volna a védekezést, akkor talán még több mozdítható dolgot kimenthettünk volna. Az idén az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy rekordmagasságú vízállásra kell számítani, egy héttel a tetőzés előtt kezdtünk a munkálatokhoz. Mindenki megtett mindent, hogy ne érjen kár bennünket, amit csak tudtunk, azt felpakoltuk az emeletre vagy kivittük a Maty-érre. A vízitelepen minden víz alatt van, a csónaktárolók, a főépület, a focipálya, és sorolhatnám tovább. A csónakház is használhatatlan, a tetőig ér a víz. Volt, amit a tetejére tudtunk rakni, de a hajókat kivittük, mert megvan az a jó tulajdonságuk, hogy úsznak a vizen. Ám az sem igazán jó megoldás, hogy ötösével, tízesével kikötöztük őket a kerítéshez, mert a hullámzás miatt egymáshoz verődnek, így kár keletkezhet bennük. Persze a versenyhajókat elszállítottuk a Maty-érre.
Szolnokon vízi focira alkalmas a pálya, a gumicsizma viselése tanácsos
A főépületben egyméteres a víz, a konditermünk, az öltözők és a falak eláztak, előzetesen csak sejteni tudjuk, hogy mekkora károkkal kell számolnunk. A kazánokat megemeltük, a padlószőnyegek egy részét felszedtük, a faajtókat leemeltük, de például az ajtókeretek valószínűleg úgy eldeformálódnak, hogy cserélni kell az ár után. Jó lenne, ha a kétezres árvízhez hasonlóan most is kapnánk valamilyen segélyt, központi támogatást, ám erről idáig nem értesültem. Önerőből biztosan nem tudjuk teljes egészében elvégezni a helyreállítást, legfeljebb használhatóvá tudjuk tenni létesítményeinket. Borzalmas károkat tud okozni a víz, a női mosdóban feltörte a kerámiaburkolatot, negyvencentis vizet szivattyúztunk ki. Nem szabad kihajózni, vízre szállni, ami szakmailag visszavet bennünket, hátráltatja a felkészülést az idényre.”
Nemes Károlyt, a Csongrádi Kajak-Kenu Klub edzőjét éppen lapátolás közben értük utol. A különbség csupán annyi, hogy tanítványaival rendes körülmények között a vízen lapátolnának, ám ezúttal hajók nélkül folyik a munka. „A vízitelepünk a Holt-Tiszánál van, így közvetlenül nem érint bennünket az áradás, csak ha átszakad a gát. A gyerekekkel edzés helyett homokzsákokat pakolunk nap mint nap, erősítjük a töltést, a gátat. A szülők is jönnek segíteni, a minap éjfélig lapátoltuk a homokot. Óvintézkedésként annyit tettünk a telepen – amelyet amúgy egy töltés választ el a víztől –, hogy számba vettük, a gátszakadás esetén rendelkezésre álló két-három óra alatt mit hogyan kell kimenteni: elsősorban a csónakokra, motorokra, számítógépekre gondolva. Nem is tudjuk, hogy krízis esetén meddig érne a víz, mert szakemberrel nem tudtunk erről beszélni. A hét végi versenyt is kihagytuk, mert hosszan tart az áradás, és itt van szükség a segítségünkre. Természetesen a felkészülést hátráltatja a jelenlegi helyzet.”
A 2000-ben pusztító árvíz nyomait sem heverték még ki a szakosztályok, Nagy György, a Szolnoki Sportiskola SE ügyvezető elnöke arról számolt be, hogy még az ezredforduló előtt elvitte az áradás a csónakházukat, és azóta sem épült új, így az idén tulajdonképpen nincs mit elmosnia a Tiszának. „Két telepünk van, az egyik az Élő-, a másik a Holt-Tiszánál. Utóbbira költöztünk ki a válogatottal, a gyerekekkel, sőt itt edzettek a gödiek és a váciak is. A telepünket védik, a legutóbbi árvíz óta egy méterrel megmagasították a gátat, most van még hatvan-hetven centi a tetejéig. Az edzőink felajánlották, hogy ügyeletben a motorcsónakokkal segítenek a mentésben, a védekezésben.” ---- A ---- &