Nyaktekerő élmények

A nyolchengeres motoroknak és a jobb tapadású gumiknak köszönhetően az idén megnőtt az F1-es autók kanyarodási sebessége, a pilóták egy része ezt a nyakizmai fájdalmából érzékeli. Mivel az imolai pálya a helyszínek nagy részétől eltérően az óra járásával szemben halad, szokatlan erőhatások nehezítika versenyzők feladatát.A Formula–1-es pilótákra a nagy sebesség miatt óriási erők hatnak gyorsuláskor, lassításkor és legfőképpen kanyarodáskor, és most ne is beszéljünk az esetleges ütközésekről. A gyors kanyarokban olykor öt G-s gyorsulási erőt kell elviselniük, ami roppant megterhelő a nyakizmoknak.Olykor-olykor már a fej maga is nehezen tartható, ám a versenyeken még a bukósisak is pluszteher a versenyzők számára. Kemény fizikai edzésekkel és a gyakori tesztelésekkel a nyakizmok hozzászoktathatók a terheléshez, de akadnak esetek, amikor a sofőr a legjobb felkészültség ellenére is nehéz helyzetben találhatja magát.Például az óra járásával szemben haladó pályákon, ezek közé tartozik Imola is. Mellette a Brazil Nagydíjnak otthont adó Interlagos és a Török GP otthona, az isztambuli ring ilyen jellegű, azaz csak ezeken van több balos kanyar, mint jobbos. Ez három helyszín a versenynaptárban szereplő 18-ból, ráadásul a tesztpályáktól is különbözik, azaz a szokásostól eltérő a megterhelés. A San Marinó-i Nagydíj helyszínén a Piratella és a két Rivazza okozhat kellemetlenséget a mezőny tagjainak.A sofőrök az idén még nagyobb figyelmet szenteltek a nyakizmaik bemelegítésére, ugyanis jócskán megnőtt az autók kanyarodási sebessége. Ennek oka a nyolchengeres motor megjelenése, amely a korábbinál sokkal többet dolgozik teljes erővel, valamint a kerékcserék visszaállításával megjelenő, jobb tapadású gumik alkalmazása. Emiatt természetesen az erőhatások is nagyobbak, hamarabb elkezd fájni a pilóták nyaka.A múlt heti barcelonai tesztelés után többen is panaszkodtak nyakfájásra, köztük Kimi Räikkönen és Rubens Barrichello. Jacques Villeneuve, a BMW sofőrje rá is mutatott, hogy megfelelő felkészültség nélkül nem úszhatja meg az ember ép nyakizmokkal.,,Sokkal nagyobb erőhatások érnek – mondta Villeneuve. – Anynyira felgyorsulunk a kanyarokban, hogy a flippergolyóhoz hasonlóan ide-oda vágódunk a kocsiban. Ezek a gumik mindent elviselnek, hihetetlen, milyen sebességnél képesek az úton tartani a kocsit. Ha valaki nem készül fel erre, pórul járhat. Nem is emlékszem már, mikor éreztem fájdalmat a nyakamban pusztán az autóvezetéstől, de most előjött a zsibbadás.” A nagy kanyarodási sebességek a hetvenes évek végén okoztak problémát a pilóták számára. Az úgynevezett szoknyás autónak olyan volt az aerodinamikai kialakítása, hogy az aljánál vákuumhatást értek el, és az aszfalt szinte magához szívta az autót. Ekkortájt több pilóta is nyakfájásra panaszkodott, és akadtak olyanok is, akik a monzai Parabolicában (nyújtott, fokozatosan gyorsuló jobbkanyar a célegyenes előtt) néhány másodpercre elveszítették a látásukat.Szerencsére most nem tartunk itt.Nem hiába robotolt a Ferrari

Úgy tűnik, nem hiába dolgozott éjt nappallá téve Michael Schumacher és a Ferrari az Ausztrál Nagydíj óta, az imolai hétvége első edzésnapján ugyanis a Scuderia német pilótája jegyezte a legjobb köridőt. Schumi délelőtt, hűvös időben érte el a nap legjobb eredményét, délután már a világbajnoki címvédő, idei éllovas Fernando Alonso mögé szorult. A tavalyi verseny két főszereplője a szokásoktól eltérően maga mögé utasította az ilyenkor mindig remeklő tesztpilótákat.

A nap legnagyobb bravúrja Ide Judzsi nevéhez fűződik, a Super Aguri japán sofőrje délelőtt hihetetlen reflexének köszönhetően tudta elkerülni, hogy belerohanjon a pályán előtte keresztbe csúszó Robert Doornbosba. Ez a pillanat megmutatta, hogy a mezőny leglassúbb pilótája is klasszis. A délutáni tréninget több megcsúszás is „fűszerezte” , Alonso, Kimi Räikkönen és Nick Heidfeld is elkövette azt a hibát, hogy a boxból kifelé menet ráhajtott az egyik betétfutam edzésén otthagyott olajfoltra, és ettől egy ideig nehezen tudta irányítani autóját.