Hideg lesz és háború a szeles tavaszi estében

A nap kérdése: Imperia vagy Albisola? A TEVA-VasasPlaket abban a tudatban utazott el, érkezett meg, és töltött el órákat a Savona melletti Albisola Hotel Garden nevű szállodájában, hogy nem tudta: helyben, a La Filanda Carisa Savona nyitott medencéjében, vagy a mintegy nyolcvan kilométerrel távolabbi Imperiában meccsel-e Kásás Tamás gárdájával szerda este fél kilenctől. Miután az első variáció Imperiáról szólt, Méhes Jenő szakosztály-igazgató a Milánó-Nizza repülőutat választotta, hiszen a francia város közelében fekszik Imperia, az Olaszországban rendezett nagy pólótornák kedvelt helyszíne. Erre a hazaiak bedobták ötletként Albisolát, amely Savonától mindössze három-négy kilométerre található (a játékosok nagy része itt lakik), és ahol rendszeresen edz Claudio Mistrangelo alakulata. Nem nehéz kitalálni, a házigazda a nyitott létesítményt favorizálta.

Az angyalföldiek hajnali fél hatkor gyülekeztek Ferihegyen. „Legközelebb még korábban kellene jönni, mert akkor még kisebb a forgalom a városban” – jegyezte meg kellő iróniával Földi László edző.

A milánói átszálláskor Steinmetz Ádám úgy felelt a nap kérdésére, hogy ő bizony szívesebben tempózna a fedettben. „Még Fradi-játékosként Dubrovnikba repültünk, ám a nagy szélvihar miatt Splitben szállt le a gép, és busszal vittek el minket Dubrovnikba. Ott kiderült, hogy levitte a vihar a sátortetőt, így buszozhattunk vissza Splitbe, végül a meccs Splitben volt.”

Bátyja, Barnabás négy éven keresztül, 1999 és 2003 között pólózott Olaszországban, nem csak a csapatkapitányi kötelesség mondatta vele, hogy igenis tovább lehet jutni, érvként a Savona közelmúltban elszenvedett hazai vereségét hozta fel, az Olasz Kupa negyeddöntőjében a Recco győzött 11-7-re Kásásék ellen. Más kérdés, hogy a Savona csoportmásodikként így is a négy közé jutott.

Mielőtt felszállt volna Milánóból a propelleres kisgép, Méhes Jenő gyors csomagellenőrzést tartott, szerinte a 23 feladott poggyászból csak 18-at pakoltak át a járatra. Meddő vita következett, majd a pilóta döntött: indulni kell. Nizzában valóban hiányosnak mutatkozott a poggyász, akárcsak a februári, dubrovniki út során, Mátyás Zoltán ismét szenvedő alanya lett az esetnek.

Apropó, Mátyás. A Vasas védője remekül semlegesítette a négy héttel korábbi, budapesti találkozón a szerb Alekszandar Sapicsot, most sem veheti le a szemét róla. A helyzete könnyebb lesz, hiszen megoszthatja a terhet Steinmetz Barnabással, aki az első mérkőzést megelőzően két napig nyomta az ágyat vírusos fertőzéssel.

A Nizzától Albisoláig számolt 163 kilométert több mint két óra alatt tette meg az autóbusz a csapattal. „Legközelebb csak magánrepülővel vagyok hajlandó elindulni” – ironizált fáradtan Steinmetz Barnabás.

Csak három óra után következhetett a könnyű ebéd, Manfred Vater LEN-delegátus pedig úgy döntött este, hogy Albisolában, nyitott, szeles medencében lesz a meccs. A körülményekre tekintettel azt megengedte, hogy a cserejátékosok a vízben várakozzanak, nehogy megfázzanak.
Nemes gesztus. ----
Kásásék egyöntetű véleménye: az olasz bajnok keveset mutatott a Komjádiban
Kásás Zoltán, a magyar férfiválogatott edzője, a hódmezővásárhelyi vízilabdaélet irányítója nehéz helyzetben van. Természetes, hogy a magyar csapatnak drukkol, ám magától értetődik, hogy szorít a fiáért, Tamásért.

„Ezúttal nem beszélnék szurkolásról – mondta Kásás Zoltán. – Fontos számomra, hogy jól játsszon Tamás, ugyanakkor a Vasasban is szerepelnek számomra kedves játékosok, például a Steinmetz testvérek. Barnával nem régen találkoztam, küldtem vele sonkát Tamásnak, hadd legyen nála egy kis magyaros húsvéti hangulat.”
A papa persze nem úszta meg a kérdést az esélyekről.

„Az első meccsen több góllal is nyerhetett volna a Vasas, a Savona gyengén muzsikált. Tamás is elismerte, hogy hízelgő számukra az egygólos vereség. Nem lefutott a párharc, a Vasas sokra képes, ráadásul nincs minden rendben Savonában. Budapesten is látszott, hogy az olaszoknál most nem csapatjáték a vízilabda.”

Kásás Tamás a Savona hullámzó teljesítményének okait elemezve leszögezte: „Az igazi Savona a tavaly bajnokságot és LEN-kupát nyerő csapat, a mostani valahogy nem akar arra hasonlítani. Össze kell szednünk magunkat, mert ha úgy játszunk, mint Budapesten, pórul járhatunk. A játék képe alapján nem lett volna meglepő, ha két-három gólos hátrányban várnánk a visszavágót. Egy biztos, nekünk kedvez, hogy nyitott medencében, azaz Albisolában fogadhatjuk a piros-kékeket.” ---- Märcz Tamás: Van esélyük idegenben nyerni

Öt éven keresztül szolgálta a Savonát a tavaly a Chiavarihoz szerződő Märcz Tamás, így aztán nem csoda, hogy máig sem szakadt el teljesen egykori társaitól.
– Mindenkit jó barátomnak vallhatok a csapatból – mondja a sydneyi olimpia bajnoka. – A keret összetétele szinte azonos, hiszen csak Harry van de Meer és én távoztunk, és mindössze hárman érkeztek újak: Carlo Santamaria, aztán az edző fia, Federico Mistrangelo és Predrag Jokics.

– Jobb most a csapat, mint önnel volt?
– Nehéz megítélni, a Vasas elleni első meccsből különösen. A Savona ugyanis keveset mutatott meg önmagából, amiben jelentős szerepe volt a Vasas jó védekezésének.

– Akkor megvan a recept a sikerre…
– Ha ugyanolyan jól védekeznek a piros-kékek, mint a Komjádi uszodában, akkor valóban van esélyük idegenben is a győzelemre.

– Az is a Vasas malmára hajthatja a vizet, hogy a Savona játéka túlságosan függ Kásás Tamástól és Alekszandar Sapicstól.
– Vannak még jó játékosok a csapatban, de valóban, nagy Kásás és Sapics tekintélye, a többiek sokszor hagyják kettejükre a fontos döntéseket. Sapics eleve szeret sokat magára vállalni, akkor is, ha nem kellene.

– Mit szól ahhoz, hogy a meccs előtti nap reggelén még nem volt tudható, hol, melyik uszodában lesz a meccs?
– Nem volt mindegy, hogy Imperiában vagy Albisolában találkozik-e a két csapat. Albisolában nehezebb lesz a Vasas dolga, hiszen a medence szabadtéri, meglehetősen szeles, a víz pedig nem túl mély.