Egy (arany)cipőben járnak

Ötven gól, fejenként huszonöt-huszonöt. Voltak, akik többször találtak a kapuba a 2004–2005-ös bajnoki idényben (Fatih Tekke a török Trabzonsporból például 31-szer), ám az Aranycipő-versenyben a bajnokság erőssége is fontos tényező – így aztán a francia Thierry Henrynak az angol, az uruguayi Diego Forlánnak a spanyol bajnokságban elért 25-25 gólja minden vetélytárs termésénél többet nyomott a latban.

Bár mindkét csapatban játszanak további nagyszerű játékosok, kézenfekvőnek tűnik, hogy ők ketten döntik majd el: a hazai bajnokságban egyelőre nem BL-helyen álló, korábban még sohasem találkozó Arsenal és Villarreal közül melyik szövögetheti tovább álmait a sorozat megnyeréséről. Mindketten klubjuk házi gólkirályai a BL tekintetében, igaz, miközben Henry az 50. európai gólját készül megszerezni szerda este, Forlán mutatója egyelőre egyszámjegyű (öt főtáblás BL-találatából hármat még a Manchester United színeiben szerzett). Ugyanakkor az utóbbira vár a nehezebb feladat: az „ágyúsok” 739 perce nem kaptak gólt a Bajnokok Ligájában, ráadásul hazai pályán játszanak, amelynek előnyét a legutóbbi öt alkalommal maradéktalanul kihasználták.

A nekik kiosztandó kiemelt szerepet jelzi, hogy a hét végi bajnoki fordulóban mindkét gólvágó tartalékolhatott. Forlánnak egyáltalán nem kellett pályára lépnie a Barcelona ellen, Henryt pedig a 62. percben hívta le edzője. Ez is alátámasztja, hogy a két csapat közül inkább a spanyol tekint történelmi lehetőségként a szerdai összecsapásra, azaz a Real Madridot és a Juventust kiejtő Arsenal hosszú idő után esélyesként fut neki egy BL-párviadalnak.



„Úgy kell közelítenünk a kilencven perchez, mintha Premiership-mérkőzés várna ránk, ezzel leptük meg a Juventust is – fejtegette a két aranycipős közül nagyobb rutinnal büszkélkedő Henry. – Nincsenek hozzászokva az állandó letámadáshoz, a védelmük folyamatos zavarásához, egyáltalán az angol tempóhoz. Ugyanakkor tudjuk, hogy az a csapat, amelyiket Juan Román Riquelme irányít, nem vehető félvállról. A srác mindent tud a labdával, csak kifogástalan csapatmunkával fékezhetjük meg.”

„Semmit sem kell bizonyítanom az Arsenalnak – ezt már a tavaly a londoniak által megkörnyékezett uruguayi mondta. – Történelmi tettet hajtottunk végre, amely lényegesen túlmegy klubunk lehetőségein. Ettől kezdve vesztenivaló nélkül játszhatunk, és ez adja nekünk a legtöbb erőt.”

Végezetül egy kis történelmi összevetés. Henry és Forlán nyolc „közös” idényt töltött el a hivatásos labdarúgásban, és ebből a nyolcból az uruguayi a bajnoki gólok tekintetében csak egyszer tudta megverni francia vetélytársát. A bajnokságokban a Serie A-ban és a Premiershipben megforduló Henry több mint kétszer annyi gólt jegyzett, mint az argentin, az angol és a spanyol élvonalat megjáró dél-amerikai, akinek az európai porondon szerzett találatok tekintetében még nagyobb az elmaradása. Igaz, ő négy évadban egyáltalán nem vívott kupameccset, egyben (2004–2005) pedig mindössze egyszer, a Manchester United BL-selejtezőjén lépett pályára, utána a Villarrealban emiatt nem szerepelhetett.



---- A ---- N