Nem az újonc bírón múlott

A nemzet sportolója, Zsivótzky Gyula autózott be csendesen a gyönyörű kaposvári tavaszban a stadion parkolójába, hogy a helyszínen szurkoljon újonc élvonalbeli edző fiának és az ő tanítványainak, akiket bizony nem fenyeget az a veszély, hogy a nemzet sportolójának válasszák meg őket. Bár ha azt nézzük, hogy hány náció fiai alkotják a Borsodi Liga sereghajtó csapatát, nincs kizárva, hogy valahol Afrikában, vagy Amerikában nemzete sportolója lesz némelyik dunántúli futballista...

A tréfát félretéve: az első percekben még érződött a vendégcsapat játékán a múlt heti lendület, az, amely az új szakvezető, Zsivóczky Gyula sikeres bemutatkozását és a csapat első (!) győzelmét hozta ebben a bajnokságban. Ez főként a kanadai David Simpson néhány bátor meglódulásán látszott, de mindent összevetve az első pillanattól kezdve a hazaiak csapata látszott egységesebbnek, összeszokottabbnak, és – jobb csapatnak. Nagy veszélyt Prukner László játékosai sem jelentettek Szűcs Lajos kapujára, vagy amikor mégis, akkor a télen a Fradiból igazolt sztárkapus bravúroskodott. Igaz, az is luxus, hogy a Rákóczi gólfelelőse, Oláh Lóránt egymás után vágta sorfalba a labdát a jó helyről megítélt szabadrúgásokból. Az első félidő 9–1-es kapura lövési mutatója, és a 8:1-es szögletarány (a játékrész derekán másfél percen belül négy sarokrúgást végezhettek el a somogyiak!), mindenesetre azt sugallta, furcsa lenne, ha a két dunántúli kiscsapat rangadóját végül nem a hazaiak nyernék meg.

A hazai fölény tovább nőtt a második félidőben, amit a statisztikában újabb tíz kapura lövés jelez, ez azonban, mint tudjuk, még nem eredményez győzelmet. És úgy tűnt, hogy a kettős emberelőny sem. A játékosok, főleg a vendégek, egymás után gyűjtötték be a sárga lapokat, és ennek a pápai oldalon két piros kártya lett a vége, amitől persze nem lett nyugodtabb a hangulat a Zsivóczky Gyula őrjöngésétől hangos vendégkispadon. A pályán időközben Szűcs Lajos mutatta be egyik bravúrt a másik után, s már-már úgy tűnt, ő lesz a meccs abszolút hőse, ám ezt a szerepet elragadta tőle a csereként beálló brazil Alves, aki szép csúsztatással eldöntötte a meccset, no és Prukner László vezetőedző, aki beküldte a csatárt, s ezzel egy időben háromcsatárossá szervezte át együttese támadójátékát.

Kétségtelenül jobb volt a Rákóczi, ám szembetűnő, hogy nincs igazi irányítója az együttesnek, így aztán igencsak akadoztak a támadások. Kevés volt a pontos, ötletes, veszélyes indítás, egyes időszakokban pedig kimondottan látványos volt a kaposvári játék. Zsivóczky Gyulának ezúttal nem jött be a győztes csapaton ne változtass elv, a ZTE elleni siker után vele is gyarapította vereségeinek számát a bajnokság utolsó helyezettje, érthető hát, hogy a vendégcsapat játékosai, edzői és vezetői meglehetősen feszültek voltak szombaton. Az talán már kevésbé, hogy a pontszerzést mindenáron akaró Szűcs Lajos kis híján összeverekedett saját játékostársával, Guilherme D’Arrigóval, és csak az első NB I-es meccsét dirigáló – egyébként jól helytálló – játékvezető akadályozta meg a komolyabb konfliktust, amelynek utózöngéit még az öltözőfolyosón is sokáig hallani lehetett. ---- M ---- &