Gyors gólváltás Zalaegerszegen

Nem a legjobb előjelekkel indult a ZTE csatába: a múlt heti, kudarccal végződő pápai kiránduláson (Szentes Lázár csapata 2–1-re kikapott a sereghajtótól) megsérült a kék-fehérek egyik legrutinosabb játékosa, Sebők Vilmos. Helyette a szlovén Klemen Bingo kapott szerepet, aki eredetileg balhátvéd, de edzője most középre vezényelte. A zalai hívek azt remélték, vele megütik a főnyereményt, de ezen a védelmen gyorsan átszaladt Alexander Alumona, és máris vezettek a vendégek. A Fehérváron érződött, meg akarja nyerni ezt a meccset. Csertői Aurél csapata három csatárral kezdett (a gárda még úgy is vezeti a tavaszi tabellát, hogy legtöbb riválisánál egy mérkőzéssel kevesebbet játszott), és most is gyorsan vezetést szerzett.

A zalaiak a négy védő elé állított két belső védekező középpályással vették fel a harcot, közülük Molnár Balázs feladata volt a játék szervezése, Sebők József pedig éktársa, Montvai Tibor mellé helyezkedett. Ebből úgy tűnt, a hazaiak a kétségkívül megbízható, de talán nem túlzottan gyors fehérvári védelem közepén próbálnak zavart okozni.

A mérkőzés elején Kónya László kétszer is fejelhetett – először még a fehérvári gól előtt, és bár akkor nem találta el a kaput, a vendégek nem figyeltek arra, hogy a bal oldali védő szerepkörében játszó futballista a hazai szögleteknél, szabadrúgásoknál rendre előrehúzódik –, és a második lehetőségét már nem hibázta el. A gyors gólváltás után a vendégek próbálták magukhoz ragadni az irányítást, a széleken igyekeztek az egerszegi védősor mögé kerülni, de az oldalról érkező labdákból nem tudtak veszélyt teremteni. Küzdelmes, jó iramú mérkőzést láthattunk, főleg a pálya középső részén gyűrték egymást a csapatok.

Két tapasztalatlan, fiatal játékos bevetésével próbált lendületet adni csapatának Szentes Lázár. A szakember feltehetőleg elégedetlen volt Molnár Balázs szervezőjátékával, ezért a karmesteri pálcát Horváth András kezébe adta, míg a vendéggól előtt hibázó Kaj András helyére Simonfalvi Gábor lépett. Talán a mérkőzés kritikája is, hogy a két ifjú elszántsága elegendő volt ahhoz, hogy ne lógjanak ki a mezőnyből. Sőt a játékrész elején sokkal frissebbnek tűnt a hazai együttes, a bal oldalon Józsi György révén többször is a fehérvári védelem mögé került, de negyedóra után a vendégcsapat átvette az irányítást, Dvéri Zsolt egyre gyakrabban húzódott be a jobb szélről középre, és onnan irányította együttesét, de mintha hiányzott volna a lendület a bajnoki címre aspiráló piros-kékekből.

A vendégektől Csizmadia Csaba időnként meghökkentő megoldásokat is bemutatott, a bekk egyik felszabadítása után a labda tíz métert haladt előre és úgy hatvanat felfelé, míg egy másik indításával csaknem a főlelátó tetőszerkezetét találta el...

Küzdött, hajtott mindkét csapat becsülettel, de jó futballt, váratlan megoldásokat egyik részről sem láthattunk, így végül maradt a döntetlen, amely a játék képe alapján nem igazságtalan. ---- M ---- &