Egyre halványabbak a kékek

Változik a szélirány Angliában, ugyanis a nemrégiben még – vagy már… – újra bajnoknak vélt Chelsea elvesztette a fonalat, s nem olyan rendíthetetlen, amilyennek az évad kezdetén tűnt. Ezzel szemben a Manchester United a lehető legjobb passzban van, sorozatban nyolc győzelmet könyvelt el, és a március közepén meglévő tizennyolc pontos lemaradását mára hétre csökkentette. S hátravan még a sztárcsapatok rangadója a Stamford Bridge-en…

A kékek halványodása a felemás februárral kezdődött, amikor a Middlesbrough feltörölte a padlót a címvédővel (0–3), ami José Mourinho ideje alatt egyáltalán nem szokás. Aztán következett a Barcelona elleni, a portugálnak külön is érdekes páros meccs a BL-ben (1–2, 1–1) – a két nagy kudarc között a bajnokságban, illetve a kupában is menetrend szerint haladt az alakulat. A Tottenham legyűrése (2–1) utáni másik derbi ellenben újfent negatív élményt jelentett: a Fulham nyert (0–1), ráadásul a Chelsea pocsékul játszott. Mi több, a biztosnak hitt védelme újfent hibázott, és a naptári évben addig még egyetlen idegenbeli meccset sem sikerült kapott gól nélkül befejeznie.

A Craven Cottage-i szenvedés taktikailag is teljes csőd volt, Mourinho alig fél óra múltán kettőt is cserélt, és a megszokott, három belső középpályással és két szélsővel, továbbá egy centerrel felépített támadószekciót is átvariálta. A hátsó négyes előtt Claude Makelele maradt a labdaszerző középpályás, Mickael Essien került a jobbjára, Damien Duff a baljára, eléjük pedig irányítóként Frank Lampard – ez a milanos rombusznak felel meg, a különbség annyi, hogy a britek inkább gyémántnak nevezik.

Ettől függetlenül a fő problémák nem múltak el, a játékosok hamar elveszítették a labdát, a beadások sem jöttek, a szögletek gyatrára sikerültek. Mindennek a tetejébe Didier Drogba kezezéssel indított és góllal befejezett akcióját a Fulham-játékosok protestálása nyomán érvénytelenítették. Erre Mourinho azt mondta, hogy bár valóban szabálytalan volt a találat, mégis meg kellett volna adni, mert nem volt szép, ahogyan a fehér mezesek kikeltek magukból. Ezt azután mondta, hogy William Gallas a földbe döngölte Heidar Helgusont, majd a közönségnek mutogatva távozott…

Következett a Newcastle elleni kupameccs (1–0), majd a bajoktól gyötört Manchester City (2–0), azaz papíron két tuti győzelem. Össze is jött, de nyögvenyelősen, semmint gálázva – rendre a bevált 4–4–2-ben fellépve. A legújabb epizód a birminghami iksz (0–0), amelyen ismét változott a felállás, ezúttal a Chelsea-től sohasem látott 3–5–2-re.

További adalék, hogy a riválisok rájöttek: nem Lampard, nem a szélsők, de még csak nem is Drogba a kulcsfigura, hanem Makelele. Tudniillik a franciánál van legelőször a labda, ha támadásba lendül a gárda, ha pedig már őt is szorongatják, nehéz kibontakozni. Így fordulhat elő, hogy a Chelsea ellen nem feltétlenül a nagy neveket fogják, hanem őt. Ehhez társult az általános pontatlanság, így a pontok nem is jöttek olyan könnyedén.

Az igazán nagy csapat ilyenkor szokott újra a gázra lépni, és a bajnoki trófea felemelésével válaszolni a hanyatlását elemzőknek. ---- G ---- &