Arsenal: most vagy soha

Talán nincs még egy klub Európa szűk élvonalában, amelyet úgy üldözött volna eddig a balszerencse a Bajnokok Ligájában, mint az Arsenalt. Az „ágyúsok” nem estek áldozatul kapitális bírói bakiknak, nem lőtték rommá a kapufákat, és még a büntetőpárbajok lutri jellegét sem kárhoztathatták; épp csak sohasem sikerült kiugró eredményt elérniük, bármennyire is jó együttessel vágtak neki a sorozatnak. Kizárólag önmagukat okolhatják, nem a végzetet – mondhatná erre bárki, de figyelembe véve azt, hogy a kiegyenlített erőviszonyok közepette mekkora szerepe van a pillanatnyi formának, valóban óriási balszerencse, ha valaki az összes sorsdöntő meccsén rossz napot fog ki.

Márpedig az utóbbi években rendre ez történt Arséne Wenger társulatával. Hogy mást ne mondjunk, a 2003–2004-es szezonban az Arsenal általános döbbenetre veretlenül lett bajnok, a Chelsea-t oda-vissza megverte a Premier League-ben, plusz egyszer az FA-kupában is, aztán a BL-negyeddöntőben mégis alulmaradt vele szemben. De sorolhatnánk a többi (hét!) olyan esetet is, amikor az éppen aktuális, szépen és eredményesen játszó Wenger-csapat elbukott a legjobb nyolc vagy a legjobb tizenhat között, esetleg már valamelyik csoportkörben.

Most végre kijöhet neki a lépés, az első mérkőzés eredménye alapján legalábbis bízvást számolhatnak azzal az angol szurkolók, hogy látnak még nemzetközi kupameccset a nyáron „lecserélendő” stadionjukban. A 2–0-s előny azt jelenti, hogy a torinói visszavágón nyilvánvalóan nagyon sok múlik majd a vendégcsatárokon. Ha ugyanis legalább egyszer betalálnak az olaszok kapujába, a Juventus helyzete szinte reménytelenné válik. Elvégre az utóbbi hét BL-találkozóján egyetlen árva gólt sem kapó londoni védelemnek négyet berámolni – szinte lehetetlen feladványnak tűnik, bármilyen derűlátó is legyen e tárgyban David Trezeguet. (Lásd keretes írásunkat!)

Ilyenformán óriási felelősség hárul majd az odavágón brillírozó Thierry Henryra. Korábban szót ejtettünk már róla, hogy a francia gólzsák a pályafutása egyik mérsékelten dicsőséges szakaszában hat hónapot töltött el a Juvénál, de aligha illetődik majd meg, ha megrohanják az emlékek a Stadio Delle Alpiban. Az elmúlt hét évben az Arsenal egyik legfontosabb játékosává vált, és bár időről időre felröppennek bizonyos pletykák a távozásáról – kedden például az As nevű spanyol sportlap írta meg, hogy a Real Madrid közel jár a megszerzéséhez –, egyelőre az a legvalószínűbb, hogy meghoszszabbítja a szerződését.

„A labdarúgás örökké tartogat meglepetéseket az ember számára, ezért mindig higgadtnak kell maradni. A saját stadionjában a Juventus egészen más lesz, mint otthon volt, ezzel mindannyiunknak tisztában kell lennünk. Egyértelmű, hogy számunkra ez lesz az idény legnehezebb összecsapása a Bajnokok Ligájában. Amit eddig elértünk, jelentéktelen lesz, ha most nem koncentrálunk eléggé. A legnagyobb motivációnknak ugyanakkor azt érzem, hogy tudjuk: mindent elérhetünk, ha úgy játszunk, mint odahaza. Az a teljesítmény az egység, a csapattá kovácsolódás nagyszerű példája volt” – fejtegette Henry a meccs előestéjén.

Nem csak abban van igaza, hogy a Juventus hazai pályán nyilván másképp fog futballozni, mint egy hete. A „zebráknál” konkrét személyi kérdésekben is több módosítás várható. Egyfelől eltiltás miatt nem játszhat a Highburyben kiállított Jonathan Zebina (őt nem lesz ördöngösség pótolni) és Mauro Camoranesi (őt már inkább), sőt Patrick Vieira sem. Visszatérhet viszont 2003 aranylabdása, Pavel Nedved. Ami nem változik: Alessandro Del Piero a sérülése miatt előreláthatólag továbbra is a lelátón fog ücsörögni.

Mindezt – leszámítva az egykori aranylabdás Nedved visszatérését – akár biztató jelnek is felfoghatnák az angol egylet szakmai stábjában, Wenger mester azonban tartózkodik a túlzott optimizmustól. Az előbbiekben említett, kellemetlen múltbeli eseménysorozat fényében persze nem is csoda, ha óvatos.
„Az első mérkőzésben benne volt a harmadik gól is, nagyon sajnálom, hogy benne is maradt. Egyetlen előnye van, hogy nem sikerült még egyet rúgnunk: így a keretben mindenki érezheti, a megszerzett előnyünk bizony nem életbiztosítás. Ha nyugodtabbak lennénk, talán nem tudnánk megfelelően felkészülni, márpedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy kellő hozzáállás nélkül lépjünk pályára. A stratégiánkról annyit, hogy nem fogunk beállni védekezni, hanem támadunk, és megpróbálunk győzni” – ígérte meg a francia tréner.

----