A harcmodor félelmetes

Cseppet sem meglepő módon támadólag lépett fel az Újpest a rangadón, ám hiába a sorozatos próbálkozások, jó ideig csak nem akart megszületni a vezető találat. Érdekes volt, hogy a két csapat előző, Magyar Kupa-mérkőzéséhez képest ezúttal jóval sportszerűbben futballozott. Nem voltak felesleges, alattomos belépők, tiszta maradt a játék. Az alábbi statisztikából az is kiderül, hogy a lila-fehérek mindkét félidőben sokat tettek a győzelemért, és ez az elszántság végül a hosszabbítás utolsó percében kamatozott. A győzelemmel az Újpest feledtette a Loki elleni kupafiaskót, illetve a Pécs elleni bajnoki vereséget.

Nagy volt a hazaiak lövőkedve

Összes lövés, fejes: 12 (7)
Igazán aktívak az első negyedórában voltak az újpestiek, ötször próbálták bevenni Csernyánszki Norbert kapuját. A második félidőben már kevesebb lehetőség adódott a lilák előtt, ám gólt mindkét játékrészben szereztek.

Kaput eltaláló lövés, fejes: 9 (4)
Mint az kitűnik, a második félidőben volt pontosabb az Újpest, hiszen kevesebb próbálkozásból mindannyiszor kaput talált. De az is látszik, Csernyánszki Norbert jó formában védett.

Szabálytalanságok: 16(8)
Az Újpest ezen a mérkőzésen nem volt feltűnően szabálytalan, bár néhányan durva csapatnak állítják be a lila-fehér gárdát. Ez a 16-os szám nyugodtan vállalható, ennyi benne van egy meccsben.

Lesek: 4 (2)
A debreceni védők közül Rajczi Péter vagy Tisza Tibor többször kilépett, ám négy esetben lassan kapták a labdát. Az asszisztensek egy esetet leszámítva nem tévedtek az Újpest kárára.

Szögletarány: 9 (4)
Az Újpest első gólja szöglet után esett, a negyedik sarokrúgást követően sikerült a kapuba találni. A második félidőben nem sok veszélyt jelentettek ezek a szituációk a debreceni kapura.

---- Az első húsz percben az Újpest veszélyes akciókat vezetett, már ekkor is megszerezhette volna a vezetést.

A második félidő egy részében a lila-fehérek nem futballoztak jól, a Debrecen átvette a kezdeményezést, ekkor született az egyenlítő találat.

Mészöly Géza átszervezte csapatát, Kovács Zoltán támadóként jobban játszott, mint középpályásként, és ez döntött. Az Újpest vezetőedzője, Mészöly Géza természetesen igen boldogan nyilatkozott a lefújást követően.
– Örülök a sikernek, hiszen jó meccsen jó ellenfelet sikerült felülmúlnunk – vélekedett a szakember. – Jól kezdtük a találkozót, több kecsegtető lehetőségünk is volt, ám ezek akkor még kimaradtak, ugyanakkor éreztem, hogy lendületes a csapat, és akarja a sikert.

– Egy nullás vezetésük után a második félidőben volt húsz perc, amikor a Debrecen az Újpestre erőltette akaratát. Mi volt ennek az oka?
– Való igaz, hogy akadt a mérkőzésnek egy periódusa, amikor nem játszottunk igazán jól. Akkor éreztem azt, hogy módosítanom kell egy kicsit a csapat szerkezetén. Úgy cseréltünk, hogy Kovács Zoltánt felküldtem csatárnak. Jó döntésnek bizonyult.

– Többen Kovács Zoltánt is lecserélték volna, ön nem tartozott közéjük. Tudatosan hagyta a pályán?
– Edzői megérzés volt, hogy nem szabad őt lehozni. Természetesen én is láttam, hogy a jobb oldalon nem megy neki igazán, de arra gondoltam, hogy csatárként sikeres lesz. Bejött a megérzésem.

– Az egyik nagy riválisukat győzték le drámai csatában. Mekkora lökést adhat ez együttesének?
– A bajnokság során ez már a második olyan meccsünk, amikor a hosszabbításban szerzett góllal nyerünk. Korábban a Ferencváros elleni diadal nagyon rengeteget jelentett a csapatnak, és hiszem, hogy a Debrecen legyőzése is sokat lendít majd rajtunk. A bajnoki cím sorsa persze még nem dőlt el, hiszen ez is csak egy meccs volt a harmincból, de kétségtelen, nagyon értékes három pontot szereztünk. ---- Vlaszák Géza (6): Az újpesti kapusnak nem volt sok dolga ezen a mérkőzésen. Igazából kétszer kellett játékba avatkoznia, amikor két távoli lövést semlegesített, a gólról nem tehetett.
Vermes Krisztián (5): A hazaiak fiatal védőjátékosa nagyot hibázott a Debrecen gólja előtt, hiszen ő ragadt bent, így bukott meg a lestaktika. Ezt leszámítva kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott.
Vaskó Tamás (5): Az utánpótlás-válogatott hátvéd rendre jól használta ki testi erejét, ám volt néhány hátborzongató megoldása, ami arról tanúskodik, hogy olykor még bizonytalan a pályán.
Vanczák Vilmos (6): A válogatott futballista jól teljesített, szinte nem is volt hibapont a játékában, jól összefogta az újpesti védősort. A támadásokhoz talán bátrabban felléphetett volna.
Füzi Ákos (6): A ballábas védő jól megoldotta feladatát, és nemcsak a védekezésből, hanem a támadásokból is kivette a részét. Ő készítette elő a mindent eldöntő gólt is.
Erős Károly (6): A nagy munkabírású középpályás ezúttal is sokat futott, végigbrusztolta a mérkőzést. Most senki sem foghatja rá, hogy durván játszott, sok labdát szerzett, ám ezek nagy részét el is szórta.
Kovács Zoltán (7): A mérkőzés legjobbja úgy döntötte el ezt a találkozót, hogy előtte nem sok hiányzott a lecseréléséhez. Nem találta helyét a középpálya jobb oldalán, aztán támadóként nagyon fontos gólt fejelt.
Hullám Attila (6): A szélső középpályás nagyon sokat futott a mérkőzésen. Több jó labdát is adott a csatároknak, arról igazán nem tehetett, hogy a kialakított helyzetekből végül nem született gól. A védőmunkáját is jól megoldotta.
Tóth Norbert (6): Ő is lehetett volna a meccs hőse, ha nagy erejű szabadrúgását nem védi a debreceniek kapusa. Vasárnap úgy teljesített, ahogy már hosszú ideje várják tőle Újpesten.
Rajczi Péter (6): Egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, mert azonnal gólveszélyt tudott teremteni. Többször faképnél hagyta a debreceni védőket, az első újpesti gólból is nagy részt vállalt.
Tisza Tibor (6): A Diósgyőrből szerződtetett támadó ezúttal a mezőnymunkából vette ki részét. Olykor meg tudta forgatni a nála magasabb és lassúbb hátvédeket, ám a kapuba képtelen volt betalálni. ---- ,,Nagyon jó, lüktető iramú mérkőzést játszottak a csapatok – szögezte le a lila-fehérek korábbi válogatott labdarúgója, majd edzője, Nagy László, mindjárt jelezvén, hogy ezúttal magyar szemnek valóban gyors játék folyt a Megyeri úti pályán. – A tét természetesen nagy volt, ennek ellenére szerencsére sportszerű, durvaságoktól mentes találkozót láthattunk, ami szintén emelt a színvonalon. Az Újpest és a Loki is győzelemre tört, ami persze nem azt jelenti, hogy a védekezésre ne ügyeltek volna. Hiányérzete csak annak lehetett ezt a meccset látva, aki a rövid passzos játékot részesíti előnyben, mert valóban, ezúttal nem ez volt a jellemző. Az iram – mint az előbb említettem – nagy volt, gyorsan játszottak a csapatok, úgy, hogy hosszú indításokkal próbálták szétszakítani a pályát. Az első félidőben a hazaiak jobbak voltak, több helyzetet alakítottak ki, és bár szerencsés körülmények között, de megérdemelten jutottak vezetéshez. A szünet után a Debrecen mindent egy lapra feltéve támadott, és fölénybe került. Várható volt, hogy kiegyenlítsen, és ha továbbra is azt a lendületes futballt erőlteti, amit eddig a gólig, akkor talán meg is fordítja a mérkőzést. Persze az Újpest nem véletlenül vezeti a bajnokságot, és kontrákból veszélyes tudott maradni. Ki kell emelni Kovács Zoltánt, aki nem először dönt el ilyen nagy tétre menő találkozót. Mindkét csapatot dicsérni lehet, mert remek szórakozást nyújtó meccset játszottak. Ez a színvonal bármely külföldi bajnokságban megállta volna a helyét, ebben biztos vagyok. Tudom, hogy közhely, de pontosan ilyen mérkőzésekre van szüksége a magyar futballnak ahhoz, hogy a nézők visszatérjenek a pályákra. Lám, ez sem lehetetlen, ezt most bebizonyította ez a két csapat. A Borsodi Liga ugyanakkor még nem dőlt el. Az Újpest persze ezzel a győzelemmel most komoly lépéselőnybe került, nem beszélve arról, hogy játékosai pszichésen is nagy lökést kapnak ettől a sikertől.

Kíváncsian várom, vajon milyen lesz a folytatás.