Egy pontnál ezért nem jár több

„Az utóbbi mérkőzéseink azt mutatják, hogy nemigen tudunk gólt rúgni. A Zalaegerszeg, a Kaposvár és az MTK kapusa is nagyon jól védett ellenünk, akár mind a három találkozót megnyerhettük volna, ám ezeken a fellépéseinken mégis csak egy pont jutott nekünk. Különösebben azonban nem aggódom, hiszen megvannak a lehetőségeink, sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha kilátástalanul futballoznánk.”

Ezeket a mondatokat a Tatabánya egykori nagyszerű labdarúgója, jelenlegi másodedzője, P. Nagy László nyilatkozta a mérkőzést megelőzően, és bizony az összecsapás első félideje valóban azt mutatta, a Csőszer játékosai be vannak oltva gólszerzés ellen. Az első félidőben a vendégek alig-alig tudták megközelíteni Szasa Sztevanovics kapuját, mi több, a győri térfélen is ritka vendégnek számítottak. Egyértelműen mezőnyfölényben játszott az ETO, ám nehogy azt gondolja bárki is, hogy a hazaiak fergeteges offenzívát indítottak a látogatók kapujára. A hazai középpályások közül Vincze Ottó volt az egyetlen, aki rendre visszalépett, elkérte a labdát, és próbálta megjátszani a széleken megiramodó csapattársakat. Persze csak akkor, ha volt kit... Többször előfordult ugyanis, hogy a játékmester azt nézte, kit indíthatna az oldalvonalak mellett, csakhogy általában nem talált megjátszható társat.

Az első gólszerzési lehetőség majdnem tízpercnyi futballt követően a házigazda előtt adódott. A helyzetet a második élvonalbeli mérkőzését játszó Varga Róbert alakította ki. A 19 esztendős futballista cseppnyi megilletődöttség nélkül, rendkívül magabiztosan futballozott. Az ETO egyébként nem sokkal a mérkőzés kezdete után szerkezetet váltott, Zsók József a jobb oldali védő szerepköréből a középpályássorba húzódott előre, és többször is be tudta játszani az oldalvonal melletti területet. Az már más kérdés, hogy amikor előnyben volt az épp őt üldöző védővel szemben, rendre visszavette a labdát a bal lábára, és így nem tudott veszélyesen centerezni. A hajrá és a félidő legszebb megmozdulása kétségtelenül Regedei Csaba lövése volt, de az irányzék pontatlanra sikerült, s így gól nélküli állásnál vonulhattak pihenőre a csapatok.

A szünetben Csank János Bajzát Péter személyében újabb támadót küldött pályára, s ez a döntés jelezte, hogy az ETO egyértelműen győzelemre játszik. Noha a második játékrészben aktívabbá vált a Tatabánya, továbbra is főleg a vendégek térfelén zajlott a játék. Hogy az ETO-nak zsinórban a harmadik mérkőzésén is meg kellett elégednie a döntetlennel, annak tudható be, hogy az oldalvonal mellett játszó középpályások – Regedei Csaba és Hanák Viktor – nem tudták a középen érkező támadókat megjátszani. Az is igaz, hogy a válogatott Priskin Tamás messze van a legjobb formájától, márpedig góllövő nélkül lehetetlen nyerni.

A Csőszer harmadik tavaszi idegenbeli mérkőzésén is pontot szerzett, más kérdés, hogy mintha góllövés ellen be lenne oltva a csapat... A vendégek ettől függetlenül sikerként könyvelhetik el a döntetlent, míg az ETO szimpatizánsai kesereghetnek, hiszen kedvenceik legutóbb a Debrecen otthonában is képesek voltak a pontszerzésre, most azonban hazai pályán a Tatabányával szemben meg kellett elégedniük az egy ponttal. ---- M ---- &