Kapitányként itt csak bukni lehet

„Elöljáróban a hét slágerével kapcsolatban annyit szögeznék le: ha valaki nem akar kapitány lenni, ne legyen. De ha valaki már kapitány, akkor az lehetőleg ne csak évi harminc napot töltsön a válogatottal… Magyarországon a kapitány nemcsak szakmai feladatot lát el, hanem ez bizalmi állás: bízniuk kell benne az edzőkollégáknak, a szurkolóknak, a játékosoknak és a vezetőknek. Ilyen embert pedig nagyon nehéz találni.

A honi szakma húsz éve nem bizonyított

Nyilasi Tiborban vagy Róth Antalban sokan bíztak volna, mégsem vállalták. Felnőtt emberek, tisztában vannak a döntésük súlyával, én nem haragszom rájuk. Tudják, hogy ezen a poszton szinte csak megbukni lehet, és úgy látják, azzal segítenek a magyar futballnak, ha egyikükből sem lesz szövetségi kapitány. Megjegyzem, én is ezzel tudnék segíteni a legtöbbet, így ha felkérnének, nem vállalnám… Pedig én is magyar edző mellett kardoskodom, annak ellenére, hogy a magyar edzői kar 1986 óta semmit nem bizonyított – egyetlen olimpiára jutottunk ki, de a fociban ugyebár az nem ér annyit, mint az Eb vagy a vb. Így a sikertelenségek miatt az idősebb edzőkben már nem bíznak a szurkolók, a fiatalok pedig még nem mutattak anynyit, hogy kiérdemelnék ezt a tisztséget. Két éve is maradt a külföld: Lothar Matthäus személyében nem sztáredzőt, hanem egykori sztárjátékost igazoltunk, ez az elképzelés nem jött be. Most meg lehetne szerezni például Ottmar Hitzfeldet, de arra rámenne a gatyánk, és neki is csak szűk fél éve lenne arra, hogy csapatot építsen – az általam szintén jó edzőnek tartott Leo Beenhakker pedig ugye csupán a világbajnokság után tudna jönni. Olvastam, hogy Lothar Matthäus szívesen visszajönne, és kivezetné a válogatottat az Európa-bajnokságra. Bár ő valóban lecsillapíthatná kissé a közhangulatot, azért nem hiszem, hogy a következő fél évben újabb nyolcvan játékost kellene kipróbálni. Vagy vegyük bele a szerződésébe, hogy hetente két bajnokit kell megnéznie, ha csak tévén is… Egyet azonban felejtsünk el: várni a csodát. Mert jöhetne hozzánk José Mourinho vagy Frank Rijkaard, attól még nem jutnánk ki a vébére.

Becsüljük meg, aki fizet a fociért

Ha már közhangulat: most nem szívesen lennék a kispesti vagy a Hungária körúti szurkolók helyében. A futball nevű játékot ugyanis a nézőkért találták ki, és úgy vélem, hogy aki pénzt ad egy magyar bajnokira szóló jegyért, azt nagyon becsüljük meg, engedjük be a pályára, legfeljebb vegyük el tőle a bikacsököt. Legyen mindenhol beléptető rendszer, szurkolói igazolvány, és akkor majd harmincezren lesznek egy mecscsen – ám ez ma még az álom kategória. Különben sem emlékszem arra, hogy egy MTK–Debrecen bajnokit követően vízágyúkkal kellett volna szétoszlatni az Ibrahim Sidibére vadászó MTK-huligánokat, miként vélhetően a kispesti és a fehérvári drukkerek sem arra készültek, hogy előbbre hozva az ünnepet ők már március 11-én kirobbantsák a forradalmat… Érdekes, csak a pesti pályákat akarják bezárni: nem vitatom a hatóság bizonyára kellőképpen megalapozott szakértői véleményét, de esetleg ne az döntse már el a bajnoki cím sorsát, hogy a győri vagy a debreceni rendőr bátrabb, mint a budapesti.

Rajczi Pétert már figyelik a menedzserek

Újpesten azért volt meccs, voltak nézők is, és Rajczi Péter két gólt rúgott. Mi ebben a meglepő, kérdezhetném, hiszen mindig két gólt rúg. Természetesen óva inteném attól, hogy azt higgye, máris kinőtte a magyar bajnokságot és egyenértékű Ronaldinhóval, de az biztos, hogy egyre több menedzser figyel fel rá, és góljai az év végén bajnoki címet jelenthetnek az Újpestnek. Most végre van gólerős fiatal csatárunk, ami a válogatottnak nagyon jól jöhet. Mert ha jól emlékszem, a legutóbbi sorozatban a komolyabb ellenfeleknek egyetlen gólt rúgtunk, azt is éppen Rajczi Péter… Abban úgysem reménykedhetünk, hogy a következő években a magyar csapatok állandó szereplői lesznek a Bajnokok Ligájának; az sem valószínű, hogy rendre kijutunk az Európa- vagy világbajnokságokra; legalább legyen egyetlen olyan játékosunk, akinek a nevét ismeri a kontinens. Úgyhogy továbbra is két gólokat kívánok Rajczi Péternek, és ha egyszer kikap 3–2-re az Újpest, az sem baj, legalább izgalmasabb lesz a bajnokság.”