Telitalálatos fehérvári ötös lottó

De mi is történt ezen a hideg téli péntek estén a Sóstói Stadion igencsak sáros, ám a körülményekhez képest használható talajú gyepszőnyegén? A nagy kérdés az volt, hogy a Fradi elleni pontvesztés után képes lesz-e felpörögni és a bajnoki aranyért folytatott harcban versenyben maradni a Fehérvár. Speciel az is érdekes felvetésnek tűnt, hogy az őszihez képest alaposan meggyengült Diósgyőr, amely tisztességesen helytállt a tavaszi nyitányon Újpesten, beleszalad-e újabb vereségbe. Meglehetősen kevesen figyelték, amint a két csapat kikocogott a pályára, persze így is dalolt és énekelt mindkét tábor.


Aztán a hazaiak nekikezdtek: ha nem is fergeteges rohamokkal, de enyhe mezőnyfölénnyel jelezték, hogy melyik a jobb és erősebb csapat. A fehérváriak szokás szerint az Alexandr Alumona, Sitku Illés, Györök Tamás csatársorral rohamoztak, a vendégeknél a Tisza Tibor, Horváth Ferenc duót „szólóban” helyettesítő Balás Gergely próbált meg veszélyeztetni a mellé rendszeresen felzárkózó Sipeki Istvánnal együtt. Egyértelműen az történt a pályán, amit Csertői Aurél eltervezett, holott a piros-kékeknél hiányzott Daniel Tudor, Farkas Balázs, Csizmadia Csaba – na meg Horváth Ferenc. Ám így is jobban, tervszerűbben és veszélyesebben futballoztak a hazaiak.

És akkor Dvéri Zsoltról és Sipeki Istvánról.

Két technikás, a játékot szervező futballistáról van szó, akik „fazont szabhatnak”, hosszú, pontos labdákkal operálhatnak. Tulajdonképpen a diósgyőri fiú sem okozott csalódást, főként, ha figyelembe vesszük, hogy ő ezúttal hátravont csatárként szerepelt. Volt néhány remek passza, egyszer gólba tartó labdát fejelt ki a saját kapujából, a másik oldalon pedig életveszélyes szabadrúgással jelentkezett. Ám csak megközelíteni tudta a remek formában futballozó Dvéri Zsoltot: a fehérvári karmester tüzelt jobbal, ballal, laposan, magasan, s igazi vezéregyéniségnek bizonyult. Elsősorban neki köszönhető, hogy előnnyel vonult az öltözőbe a bajnokaspiráns.

A második félidőben pontosan az történt, amit a tavaszi nyitány előtt vártak Fehérvárott és Diósgyőrben.

Igaz, egészen más előjellel…

Amíg a piros-kékek háza táján mindenki abban bízott, hogy a „Vidi” végig harcban lesz a bajnoki címért, addig Miskolcon attól féltek a lelkes drukkerek, hogy a csapat összeomlik tavaszra. Nos, a második forduló nyitó meccsén mindkét jóslat bevált. Csertői Aurél együttese könnyed játékkal, magabiztosan ütötte ki a DVTK-t, és ehhez még csak nem is kellett különösképpen megszakadniuk a piros-kékeknek. A második negyvenöt percben osztálykülönbség mutatkozott a két csapat között, s ha a hazaiak jobban koncentrálnak, alaposan megszórhatták volna az ellenfelet. A Diósgyőr mentségére legyen mondva: csatárok nélkül nem könnyű futballozni, márpedig a vendégeknél csak kinevezett támadó szerepelt. Bezzeg a hazai oldalon villogott a támadósor, különösen a duplázó Sitku Illés volt elemében. Nem meglepő, hogy a hajrában már zúgott a taps, miközben a vendégszektorban álldogálók döbbenten figyelték a fejleményeket.

Ez a találkozó jókora tanulsággal szolgálhat itt is, ott is. Fehérvárott alighanem az lesz a véleménye Csertői Aurélnak, hogy minden meccsen így kell játszani, s legalább ilyen hatékonyan kell a ziccereket kihasználni. Diósgyőrött pedig újra és újra csak azt mondhatják: kész szerencse, hogy az ősszel 24 pontot gyűjtött a csapat, különben még nagy baj lenne…

Mestermérleg

Csertői aurél, a Fehérvár vezetőedzője
Elégedett vagyok, igaz, nehezen szereztük meg a vezetést. A mutatott játékunk alapján ekkora különbséggel is megérdemelten nyertünk. Remélem, formánkat át tudjuk menteni a következő mérkőzésekre is.

Pajkos jános, a Diósgyőr vezetőedzője
Sajnos el kell ismernem, hogy a Fehérvár ennyivel jobb volt nálunk. Meghatározó játékosaink közül többen adósak maradtak a jó teljesítménnyel. Feltétlenül össze kell szednünk magunkat.

---- 14. perc: Vincze Zoltán a jobb oldali szögletből ballal csavart középre, Fehér hét méterről a kapu bal oldala felé fejelt, Sipeki a gólvonalon állva mentett, a kipattanó labdát Györök 18 méterről, középről a kapu jobb oldala mellé lőtte.

26. perc: A diósgyőri kaputól 26 méterre szabadrúgáshoz jutott a Fehérvár. Dvéri a sorfal felett jobbal ragyogóan csavarta el a labdát, amely a lécről pattant vissza.

41. perc: Sitku labdát szerzett, Dvéri indult meg középen, a tizenhatos előterében csinált egy cselt, a védők kiléptek rá, így nem tudott lőni, ezért továbbtolta a labdát a jobbösszekötő helyén érkező Alumona elé, aki jobbal, tíz méterről lőtt, centikkel a jobb alsó sarok mellé.

45. perc: Györök bal oldali szöglete után Elek kifejelte a labdát, a jobbösszekötő helyén Dvéri jobbal levette, majd ballal, 19 méterről egyből nagy erővel fejmagasságban a kapu bal oldalába lőtt.
1–0

57. perc: Bozsics középről a bal oldalon kilépő Sitku elé passzolt, aki úgy cselezte ki Farkas Norbertet, hogy a bekk egyszerűen hátat fordított neki. Sitku tett néhány lépést az alapvonal felé, majd hét méterről, éles szögből ballal lőtt, Berki szögletre mentett.

60. perc: Vincze Zoltán bal oldali beadását Katona kifejelte, de Schwarcz fejjel azonnal visszaküldte a vendégek tizenhatosára. Katona ballal próbált felszabadítani, ám hatalmas lyukat rúgott, Sitku köszönte a váratlan ajándékot, átvette a labdát, középre vezette, átugrotta a hátulról becsúszó, de a kiállítást végül nem kockáztató Szögedi lábát, majd nyolc méterről, az elévetődő Berki fölött jobbal, finom mozdulattal átemelte a labdát, amely a kapu jobb oldalába pattogott.
2–0

74. perc: Szabadrúgáshoz jutott a hazai együttes a tizenhatos bal oldali csücskénél. Györök jobbal a jobb alsó sarokba csavarta a labdát.
3–0

78. perc: Bozsics keresztlabdája ötven métert szállt, Farkas Norbert mégsem tudta kiszámolni, hova érkezik, és suta, fejelésre utaló mozdulatot tett, de kinyújtott kézzel ért a labdához. A jogos büntetőt Sitku végezte el, és jobbal laposan a kapu bal oldalába paszszolt. Berki jó irányba vetődött, de nem érte el a labdát.
4–0

81. perc: Binder előreívelését Vitelki megcsúsztatta, a bal oldalon berobbant Fodor, és hat méterről, ballal kapásból lőtt, de a lécet találta telibe.

86. perc: Bozsics szabadrúgásból 22 méterről, csaknem középről jobbal a bal felső sarkot célozta meg, de a lécet találta el.

89. perc: Gyors hazai kontra végén Sitku remek ütemben ugratta ki Lattensteint, aki kicselezte az elévetődő Berkit, majd hét méterről, ballal az üres kapu közepébe lőtt.
5–0 ---- A hazaiak kapusának, Sebők Zsoltnak gyakorlatilag nem volt védenivalója. A hátvédsor tagjai idejük nagy részét az ellenfél térfelén töltötték – ez is jelzi, hogy könnyű napjuk volt… A középpályássorból egyértelműen Dvéri Zsolt teljesítménye emelkedett ki, a karmester legszebb napjaira emlékeztetően futballozott, gólja élményszámba ment. A csatárok hajtottak becsülettel, Sitku Illés nyújtotta a legjobb teljesítményt. A Diósgyőr kapujában Berki Krisztián többször is bizonytalankodott. A védelem tagjai egymást múlták alul, Farkas Norbert kapitális hibát követett el a büntető előtt. A középpályások közül egyedül Sipeki István dicsérhető. Balás Gergely mintha a pályán sem lett volna. ---- Pajkos János megmondta. A téli felkészülés során többször is kérdezték a diósgyőri edzőt, nem tart-e attól, hogy a meggyengült játékoskerettel kudarcot vall. Nem panaszkodott, nem dobta be a törülközőt, nem menekült el a süllyedő hajóról: csupán jelezte, hogy Horváth Ferenc és Tisza Tibor nélkül baj lehet. S lám, két meccs, két vereség. Az ősszel még szárnyaló Diósgyőr kapitulált Újpesten és szétesett Székesfehérvárott. Ám a tulajdonosok sem hibáztathatóak, hiszen olyan örökséget vettek át, amely adósságokkal, innen-onnan előbukkanó számlákkal volt terhes. Pedig most kellene megállítani az újabb zuhanást. De lesz-e hozzá elég erő, összefogás – s legfőképpen pénz?