Kényelmes milliomosok

Február 27-én este robbant a hírbomba: Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke lemondott tisztségéről, utódának pedig eddigi jobbkezét, Fernando Martínt választotta meg a királyi gárda vezetősége. Az ok prózai: a világ leggazdagabb klubjának csapata olyan sportszakmai krízisbe sülylyedt (2003 óta semmit sem nyert, és feltehetően a mostani évadot is harsogó eredmény nélkül zárja), amelyből csak átfogó reformokkal lehet kirángatni – Pérez tehát az első lépést tette meg.

Az immár exelnök búcsúbeszédében azt mondta, ő engedett meg túl sokat a „galaktikusoknak”, akik elkényelmesedtek, és nem éreztek kellő felelősséget a klub iránt. Ebből azt a konzekvenciát is leszűrhetjük, hogy Pérez csak részben felelős a történtekért, de mivel lemondott, a válság többi okozójának is mennie kell.
Hogy milyen személyi változások mennek végbe a királyi gárdánál, egyelőre csak sejteni lehet, feltehetően pontosan senki sem tudja, ám Fernando Martín székfoglalójában előre leszögezte, rendet tesz az öltözőben.

„Szeretném, ha minden játékosunk tudomásul venné, a Real Madridban nincs helye azoknak, akik a pályán nem szakadnak meg a csapatért. Nem remeg majd a kezem, amikor döntéseket kell hoznom azért, hogy mindenki büszkén viselje klubunk mezét. A Real Madrid nem lehet elkényeztetett milliomosok csapata, sokkal inkább sportolóké, a világ legjobb sportolóié. Ha keménykezű vezetőség kell a sikerekhez, ám legyen! Ha játékosok szemébe kell nézni, és elmagyarázni nekik, mi a kötelességük, ám legyen!” – mennydörögte az új presidente, majd hozzátette: első intézkedéseinek egyikeként fegyelmi bizottságot állít fel, amelynek a játékosok megjutalmazása, illetve megbüntetése a feladata.

Természetesen felvetődött, lesznek-e előrehozott választások (a klub szabályzata értelmében Martín 2008-ig maradhatna hatalmon, ám ezt sokan nem néznék jó szemmel), illetve hogy a keret élére valóban visszatérhet-e Vicente del Bosque, a blancók korábbi sikeredzője, Martín személyes jó barátja.

„Pillanatnyilag az a legfontosabb, hogy megmentsük az idényünket, a következő szezonra pedig rendbe tegyük a csapatot – mondta az új elnök. – Azt szeretném, ha a keretet június harmincadikáig lezárnánk, és legfeljebb egy-két, a világbajnokságon kiemelkedően teljesítő játékost vennénk utána. Csak ezután írhatunk ki választásokat. Ami Vicente del Bosquét illeti, nagyon nehéz róla hivatalos szinten beszélnem, hiszen a barátomról van szó. Különben sem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy megtárgyaljuk, viszszatér-e a csapat élére vagy sem. Ugyanez a helyzet Fernando Hierróval is. Ha eljön az ideje, beszámolunk róla mindenkinek…”
A mindig jól informált sajtó ugyanakkor nem hagyta ennyiben, a Marca csütörtöki címlapján például Del Bosque és Hierro szerepel, a következő főcímmel:

„Visszatérnek”.

---- Pillanatnyilag ugyan nem lehet kijelenteni, hogy egyik vagy másik játékos biztosan elhagyja a blancók keretét, ám tekintve, hogy a Real Madridnál radikális változásokra lehet számítani, minden bizonnyal a játékosállomány is átalakul. A lehetséges érintetteket vesszük górcső alá.

Ronaldo (29) – a szeretetéhes

A brazil csatár csak árnyéka korábbi önmagának, a most futó idényben mindössze tíz bajnoki gólt ért el. Nem is olyan régen kijelentette: a Bernabéuban sohasem szerették igazán, ilyen körülmények között pedig nem szívesen dolgozik. Szeptemberben lesz harmincéves, nagyon magas a bére, ráadásul vinné a Milan és az Inter is.

Roberto Carlos (32) – a nyűgös

Az utóbbi időben a kritikáit egyre ritkábban rejtette véka alá (a karácsonyi vacsoránál nem a csapatkapitányok asztalához ült, hanem a brazilokéhoz), kedden pedig kijelentette, nem érdekli az elnökváltás. Bár legutóbb az ellenkezőjét állította, hazakészül Brazíliába.

David Beckham (31) – a kirakatbábu

Sokan a sportszakmai kisiklás egyik fő bűnbakját látják benne, hiszen az utazó marketingcirkusz rá épül. Ugyanakkor kétségtelen, a „galaktikusok” közül Beckham az, aki mindig a legtöbbet adta a pályán, sportemberi kvalitásait tehát nem érheti kritika. Szerződéshosszabbítás előtt áll, így két lehetőség körvonalazódik vele kapcsolatban: odébbáll, mert nem fogadja el az új ajánlatot, vagy elfogadja, de akkor nem keres annyit, mint most.

Zinedine Zidane (33) – az öreg

Rá sem lehet panasz, már ami az odaadást és a profizmust illeti. Csakhogy 34. életévét tapossa, és egyszerűen nem bírja a tempót, ami a világ legjobb futballcsapatában elvárható egy magafajta játékostól. Vissza akart vonulni, aztán amikor meglódult a Madrid szekere, hirtelen meggondolta magát, azaz lelki kérdést csinál a játékból – ehhez pedig még ő is túl sokba kerül a klubnak.

Raúl (28) – a mulya

A csapatkapitány elveszett a rengeteg „galaktikus” között, és egyszerűen nincs olyan karizmája, hogy az egész keretet gatyába rázza. Lehet, hogy túl nagy teher számára a játékra koncentrálni és egyúttal betölteni a vezér szerepét. Ha elmegy, csakis külföldre szerződhet, hiszen a Real Madrid „szent tehene”.

Akik érkezhetnek: Zlatan Ibrahimovic (Juventus – 40-50 millió euró), Ashley Cole (Arsenal – 10-20 millió euró), Cesc Fabregas (Arsenal – 22-25 millió euró), Xabi Alonso (Liverpool – 15 millió euró), Raúl García (Osasuna – 12-25 millió euró) ---- 2000–2001
Pérez, betartva választási ígéretét, világrekordot jelentő összegért, 47 millió euróért szerződtette Luis Figót – az első „galaktikust” – az ősi rivális Barcelonától. A Real a portugál aranylabdás vezérletével bajnoki címet nyert, a katalánok pedig megkezdték ötéves pokoljárásukat.

2001–2002
Újabb világrekord újabb aranylabdásért: 66.5 millió euró a Juventusnak Zinedine Zidane-ért cserébe. A francia zseni a klub centenáriumi évében hatalmas góllal döntötte el a BL-finálét.

2002–2003
A vb gólkirálya, Ronaldo írt alá a Realhoz, amely „csak” 45 millió eurót utalt át az Internazionalénak. A brazil viszont így is meghatározó tagja volt a bajnoki címet és Világkupát nyerő csapatnak.

2003–2004
A Manchester United ékköve, David Beckham lett a negyedik „galaktikus”, nevetséges 25 millió euró ellenében, viszont a Madrid kirakatcsapattá vált. Del Bosque edző nem illett a képbe, ezért érkezett Carlos Queiróz, az eredmények azonban a csillogás-villogás rovására mentek, és a csapat üres kézzel zárta az évadot.

2004–2005
Új edző, az ősrealos José Antonio Camacho vette kezébe a kormányrudat. A mester hiába kérte, hogy ne a bivalyerős csatárposztot erősítsék meg, Pérez az aranylabdás Michael Owent (12 millió euró) vette meg. Tűzoltásként Walter Samuel és Jonathan Woodgate is érkezett (előbbi 25, utóbbi 20 millióért!), újabb trófea azonban nem. Camacho rövid idő után felmondott, García Remón ideiglenes vezetését követően Wanderley Luxemburgo vette át a szakmai irányítást, a sportigazgatói poszton pedig Arrigo Sacchi váltotta fel Jorge Valdanót.

2005–2006
Némi változás az igazolási politikában, hiszen sem Robinhót, sem Júlio Baptistát, sem Sergio Ramost nem lehetett „galaktikusként” kezelni. A keret kiegészült néhány zongoracipelővel, Luxemburgo azonban képtelen volt kimozdítani az apátiába süllyedő csapatot. López Caro lett az utóda (Benito Floro pedig Sacchié), és bár a Realnak voltak fellángolásai, a vége mégis Pérez távozása.