Nem csak a futball nyer

Tulajdonképpen mindegy, hogy június 9-én vagy mondjuk március 1-jén kezdődik a világbajnokság, hiszen Németországtól gyakorlatilag már most rajthoz állhatnának a csapatok. A stadionok már kész vannak, sőt túljutottak az „éles” teszteken is, az infrastrukturális háttér adva van, a stábok összeálltak, és már csak a – német szinten finomságnak számító – simítások vannak hátra.

Tehát minden rendben van – a józan ész szerint. Csakhogy a hisztériakeltésre szolgáló, a szövegkörnyezetből kiragadott híreket alapigazságként feltüntető bulvármédiát mértékadó forrásnak tekintő világunkban akár azt is hihetnénk, veszélyben a sportág ünnepe. Nem is annyira a legújabbkori „agyrém”, a madárinfluenza miatt (persze a német zöldpárti politikusok már ott is a halasztás mellett érvelnek, mert most olyan népszerű ötleteket gyártani arra, miként lehet kivezetni a megvezetett embereket a „halálos fenyegetettségből”), hanem például a Stiftung Warentest, a német minőség-ellenőrző állítólagos elmarasztaló jelentése miatt.

A társaság ugyanis kimutatta, a német stadionok nem biztonságosak, mindössze négy arénában lehet 100 százalékos garanciát vállalni arra, hogy semmiféle gond nem lesz a mérkőzések alatt. Legalábbis ez szerepelt a szalagcímekben. Azt már sehol sem említették meg, hogy a jelentésben az állt, a Stiftung Warentest kifejezetten a pánikhelyzetekre fókuszálva (a deformálódott értékrendszerű világban ez is jellemző…) készített vizsgálatokat. Hogy tömegpánik esetén Berlinben, Lipcsében és Gelsenkirchenben a pályára nem tudnak betódulni a kétségbeesett drukkerek (ez a Heysel- és a Hillsborough-tragédia miatt lenne fontos, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ma már nincsenek állóhelyek a stadionokban, egyébként is már készen állnak a menekülőkapuk, a többszintes arénákban meg a második emeletről aligha akarnak a pályára ugrálni a drukkerek); hogy néhány helyen (például Frankfurtban) túl meredekek a lépcsők, és ez a menekülésnél gondot jelenthet; hogy Kaiserslauternben túl kevés a tűzoltási lehetőség és hasonlók.

Mintha ezek mindennapos velejárói lennének az európai, főképp a német labdarúgásnak…
„A szervezőbizottság nyitott minden ötletre, ami javítja a lebonyolítás színvonalát, és hozzájárulhat egy még nagyszerűbb világbajnoksághoz. Ugyanakkor elutasít minden olyan kezdeményezést, amely pánikot kelt a szurkolók körében, és rontja a torna imázsát – érkezett válasz a vádaskodásra Wolfgang Nierschbachtól, a szervezőbizottság alelnökétől. – A tanulmány kimondta, a nézők a Bundesliga-mérkőzéseken nincsenek veszélyben, így miért lennének abban a világbajnokságon?! Az építési előírások nálunk a legszigorúbbak, és mi minden rendelkezést betartottunk. A negatívumok felnagyításával rossz benyomás alakulhat ki rólunk, azt sugallva, hogy hiányosságok vannak, és azonnali beavatkozás szükséges. Csakhogy erről szó sincs.”

Sokkal inkább szó lehet arról, hogy „Németország minden idők legnagyobb futballfesztiválját rendezi meg” (Franz Beckenbauer, szervezőbizottsági elnök), amely „új dimenzióba helyezi a labdarúgást” (Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német tagja).
Általános vélekedés szerint az egy hónapos rendezvény nem csupán rövid, de minimum középtávon is jelentős hatást gyakorol a német gazdaságra, tízmilliárd eurós befektetést indukál, és 2010-ig a vele összefüggésbe hozható tevékenységek nyolcmilliárd euróval növelik meg a bruttó nemzeti összterméket.
Persze a kedvező hatások már kisebb időtávlatban is érzékeltetik a hatásukat: óvatos becslések szerint a vállalatok csak az idén 2.7 milliárd eurót költenek szponzorációra, 60 ezer új munkahely létesül (ennek harmada a vb után is megmarad), alaposan fellendül a szolgáltató szektor, összességében pedig 30 százalékos gazdasági növekedés várható.

Ezek fényében érdemes még megkérdőjelezni, hogy a II. világháború óta folyamatos bizonyítási kényszerrel küzdő, az újraegyesülést követően az eddigi legnagyobb sporteseménynek otthont adó Németország nem a tökéletes rendezésre törekszik?
Különben hatalmasat bukna. Minden téren.

---- A korunk pestisének nevezett madárinfluenza a németországi vb-t is fenyegeti. Habár a vírus még egyetlen embert sem fertőzött meg a rendező országban, néhány német politikus és szakember fejében máris megfordult a torna elhalasztásának, sőt a törlésnek a gondolata is. A Bild bulvárlap úgy véli, ha kitörne a járvány, akkor is meg lehet rendezni a vb-t – szurkolók nélkül. A szervezők nem késlekedtek reagálni, mint mondták, megbirkóznak a „repülő kórral”, tehát lesz világbajnokság. A borulátók (elővigyázatosak?) javaslata szolgá

Az 1932 májusában megtartott FIFA-kongresszuson a svédek lemondtak a rendezési igényükről, mire az olasz küldött jelezte: Olaszország szívesen lenne az 1934-es világbajnokság házigazdája.

A náci Harmadik Birodalom a labdarúgásban is nagy terveket szőtt, a németek a harmincas évek közepétől többször is bejelentkeztek a nemzetközi szövetségnél, hogy megkaphassák az 1942-es vb rendezési jogát. 1939 decemberében ők tűntek befutónak (a második számú esélyesek az argentinok voltak), a Nemzeti Sport azt írta a FIFA genovai értekezlete után, hogyha lehetséges, Németország lesz a házigazda, „tíz városban lennének a mérkőzések, s Prága is a rendező városok közé tartozik”.

Egy év sem telt el, és a lapunkban megjelent hír szerint „fontos javaslat érkezett a FIFA-ba a dél-amerikai szövetségektől: a legközelebbi világbajnokságot csak a háború megszüntét követő 18 hónap után rendezzék meg”. Ezzel szemben 1945 szeptemberétől csaknem öt esztendő telt el a legközelebbi vb-ig.
A spanyolországi Mundialon még „Viszlát Kolumbiában!” felkiáltással búcsúztak a tornától, ám a kolumbiai szövetség 1983-ban az ország rossz gazdasági helyzetére hivatkozva visszalépett a rendezéstől. Mexikó ugrott be a helyére. ---- Bár az 1994-es világbajnokság nézőrekordját semmiképpen sem lehet megdönteni (ahhoz a stadionok befogadóképességét kellene átlagosan húszezerrel megnövelni), a keresletre, illetve a stadionok kihasználtságára biztosan nem lesz panasz, Németországban aligha látunk majd kongó lelátójú stadionokat, mint például Dél-Koreában a Dél-Afrika–Szlovénia találkozón. A 64 mérkőzést összesen 3.37 millióan láthatják a 12 helyszínen, az érdeklődők közül mintegy 300 ezerre tehető a különleges belépővel rendelkezők (például díszvendégek, biztonsági szakemberek, újságírók) száma, a fennmaradó több mint hárommillió jegy kerül(t) kereskedelmi forgalomba. A szervezőbizottság úgy számol, hogy a 35 és 600 eurós ár között mozgó jegyekből 90 százalékos látogatottság esetén befolyik a költségvetésbe a tervezett 200 millió eurós jegybevétel, de megtörténhet, hogy még sokkal több is.

Mert az érdeklődés óriási, az internetes értékesítés összes fázisa során többszörös a túljelentkezés, kénytelenek voltak kisorsolni a jegyeket, így jelenleg legfeljebb azok a belépők maradnak meg, amelyek a FIFA-tagországok szövetségeihez kerültek.

A hoppon maradóknak a német szervezőbizottság a FIFA-val és a 12 rendező várossal közösen igyekszik kárpótlást nyújtani, és mindegyik településen „szurkolói falut” létesít. Az ingyen látogatható központokban 56 mérkőzést (nyolc találkozót, ugyebár, párhuzamosan rendeznek meg) lehet élőben figyelemmel kísérni, mellette élő zene, televíziós és rádióműsorok szórakoztatják a remények szerint összesen 7-8 millió látogatót.Ráadásul mindez egy eurocentbe sem kerül a szervezőknek, hiszen a költségeket a szponzorok (kizárólag olyanok, akik nem versenytársai a vb főtámogatóinak) és a befektetők állják.