„Örülök, hogy újra van MLSZ-elnök. Gratulálok Kisteleki Istvánnak, kívánom neki, hogy amit eltervezett, azt valósítsa is meg. Személyében – szerintem – olyan ember foglalhatta el az elnöki széket, aki labdarúgóként, edzőként, majd sportvezetőként is bizonyított, ami, ugyebár, nem megszokott mifelénk. Az persze nyilvánvaló, hogy egyedül neki sem megy, ezért teljes összefogásra van szükség.
A türelemre lesz nagy szükség
Tudom, tudom, az elmúlt években, sőt évtizedekben gyakran mondtuk azt, hogy összefogásra van szükség, meg azt, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, de most tényleg eljött az ideje a munkának.
Csodát azért ne várjunk, legalábbis egyik napról a másikra ne. Az összefogás és a munka mellett a türelem lehet a kulcsszó: szép lassan haladva juthat előre a magyar labdarúgás. Feladatokból nincs hiány, hogy csak néhány említsek: az Európa-bajnoki pályázat, kapitánykeresés, a válogatott versenyeztetése és a Bozsik-program újraindítása. Ezért biztos vagyok benne, hogy aki segíteni akar, az előtt nyitva lesz az ajtó. Most csak az a fontos, hogy mindanynyian felsorakozzunk az ügy, nevezetesen a magyar futball feltámasztásának ügye mögé. Ha kérhetek egyáltalán ilyesmit: tegyük félre az ellentéteket, a haragosok béküljenek ki egymással. Ez természetesen rám is vonatkozik… Vagyis: ha úgy érzik, hogy segíteni tudok, jelzem, rám számíthatnak!
Két klub, két példa – lehet választani
Elkezdődött, pontosabban folytatódott a bajnokság. E helyütt talán a Sopronról és az MTK-ról tennék külön említést. Két klub, két példa. A soproniak úgy látják, akkor érhetnek el sikereket, ha jó néhány légióssal erősítik meg a keretet, míg a Hungária körúton elsősorban a magyar fiatalokban bíznak; igaz, megannyi ifjú tehetség mellett azért elkel Illés Béla, és két külföldi, Goran Jezdimirovics és Mladen Lambulics rutinja is. Szóval mindenki eldöntheti, melyik út a helyes, ami engem illet, mindkettőben látok fantáziát. Azt azért leszögezem, hogy légióst én kizárólag akkor igazolnék, ha az illető sokkal jobb, mint a magyar játékos. Sopronban most reménykedhetnek, a Rabóczki Balázs, Bagoly Gábor, Feczesin Róbert alkotta acélos magyar mag mellett olyan játékosok készülnek az öltözőben, akiktől sokat tanulhatnak a fiatalok. Giuseppe Signorit aligha kell bemutatni, a Honvéd ellen is bizonyította, hogy vezéregyéniségnek számít. Luigi Sartorral, aki többek között a Juventus, a Parma és a Roma szerelését is viselte, szintén jól járhat az együttes, az olasz – harmincegy évesen, azaz a legjobb korban – sokat segíthet a Sopronnak. Csakúgy, mint az új edző, Dario Bonetti, akit ráadásul személyesen ismerek. Amikor a Juventusnál töltöttem tíz napot, akkor találkoztam vele először, azóta pedig többször is összefutottunk. Öt nap alatt rendet tett a fejekben, ami a Sopron sima kispesti sikeréhez vezetett. Ezután kíváncsian várom, hogyan szerepelnek majd a következő hetekben.
A legjobb magyar kapust, Király Gábort az angolok is megbecsülik
A legjobb magyar kapust, Király Gábort az angolok is megbecsülik
Király Gábor karrierje a követendő
Most pedig következzenek a mi légiósaink. A külföldi beszámolókból kiderül, egyre kevesebb lehetőséghez jutnak a mi fiaink. Noha nem tisztem megvédeni őket, azt leszögezném, hogy például Dárdai Pál és Lisztes Krisztián hosszú éveken át megbecsült tagja volt német csapatának. Bízom benne, hogy – ismerve az akaraterejét – Pali előbb-utóbb visszaszerzi helyét a Hertha kezdő tizenegyében, míg Krisztiánnak elsősorban azért drukkolok, hogy mihamarabb épüljön fel a sérüléséből. Azt már csak a válogatott miatt is sajnálom, hogy a kölni Szabics Imre, valamint a Panathinaikosz támadója, Torghelle Sándor alig játszik. Az utóbbi esetét nem is értem, hiszen amikor a görög ismerőseimmel beszéltem, egybehangzóan állították, hogy jól játszik, ráadásul a közönség is szereti. A nemrégiben külföldre szerződő fiatalok – Vadócz Krisztián, Juhász Roland, Huszti Szabolcs – miatt viszont nem kell aggódni, azt badarság volna elvárni, hogy az első perctől fogva húzóemberek legyenek. Számomra Gera Zoltán »hiányzása« a legfájóbb, csak remélni tudom, hogy most már rendbe jön, és a szezon hátralevő részében megerősíti, amit manapság talán csak Király Gábor példája bizonyít: érdemes magyar labdarúgóval szerződést kötni.”
