Svéd arany – pihentető recepttel

A kisfiú van vagy hároméves. Édes kis törpe, komplett hokidíszben. Ruhácskáján kitűzők, az arcán egy amerikai zászló, de ami a legfontosabb, a fején a svéd drukkerek által előszeretettel viselt kék-sárga pamacs. Amikor az apa hokiőrülete a gyereken jön ki. A fater néha táncol vele, az idősebb, a harci színeket szintén felfestett svéd szurkolók pedig egymás után járulnak a csöppséghez, pacsira.

Az első harmadban idővel ritkulnak a látogatások. Nincs rá ok, tudniillik. Jóllehet a finnek első emberelőnyük során enyhén szólva szervezetlennek tűnnek, másodjára már nem tévesztenek. Timonen a kék vonalról enged el egy tanítanivalóan lapos lövést, amely átsüvít a kapu előtti kavarodáson, Lundqvist az égadta világon semmit nem lát belőle, ki is köt mögötte a korong. Vezetnek a finnek. Egy perc múlva újabb lehetőség adódik előttük, ám ebből nem jön össze semmi – pedig ha el tudnának menni két góllal, a védelmüket ismerve akár nyert ügynek nyilváníthatnák az egészet.
Ehelyett a második harmad a svédek fölénye jegyében zajlik. Feljebb tolják a sebváltót. Vagy két fokozattal. Nem okoz gondot. Egy olimpiai döntőben nem szokás így feljavulni, csak hát az idáig vezető út… Rögmentes volt, maradjunk annyiban. Egy átcsúszkált – durvábban: szándékosan dobott – meccs a szlovákok ellen, egy ujjgyakorlat a „direkt kikapásért” kiérdemelt Svájccal szemben, hogy aztán a csehek ellen elég legyen néhány jó perc, s már az utolsó harmad során is pihenhettek a fináléra.

A sebességváltásnak konkrét jelei vannak. Egymás után négy emberelőny, ami mutatja, hogy az egyébként remek finnek egymás után maradnak le a felpörgő kék-sárgákról, s rendre becsúszik náluk egy-egy szabálytalanság. Folyománya: a harmad 14. percében már a svédek vezetnek. Az első gólt Zetterberg ravaszkodja össze, a kapu mögött megszerzett korongot éles szögből kapura keni, az pedig az eddig remeklő Niittymäki lábvédőjéről befelé indul, s meg is áll a „célterületen”. Mocsok dolog, de egyenlítést hoz. Aztán két kimaradt lehetőséget követően a negyedikből Kronwall bombáz be egy irdatlan nagy gólt, ahhoz képest, hogy ez a második meccse a játékokon – a sérült Ohlund helyén dobták be –, elég szép teljesítmény. Megjegyzendő, a torna kapusának választott finnt mintha kissé meglepné a lövés, avagy óhatatlanul eljön a pillanat, amikor a legjobbnak is akad gyenge momentuma. Ez az olimpiai döntőben gólt jelent – 1–2. Mielőtt azonban bárki komolyabb következtetéseket készülne levonni, elég egyetlen tempónyi előny Jokinennek, hogy remekül visszategye a korongot, a Kronwallt lerázó Peltonen pedig egészen parádésan emel a keresztvas alá (2–2).

Harmincöt perc után újfent egál, bár azt aligha lehet kijelenteni, hogy ez most olyan, mintha mi sem történt volna. Mert igenis történt. Függetlenül attól, hogy ikszre állnak, ha a szünetben átvizsgáljuk a benzintankokat, egyértelmű: a svédeknek van több üzemanyaguk. Egyrészt az „előéletük” miatt, másrészt a finnek hoszszú perceken át játszottak hátrányban a második harmadban, ami igencsak eszi a tartalékokat. (A gól után ugyan akad egy előnyük, de sok jeget nem zavarnak, a következő meg húsz másodpercig tart, elvégre Jussi Jokinen bután felborítja a svéd kapust, amiért őt is kiküldik.)
Néhány tucatnyian még sorban állnak a férfiklotyók előtt, meg a sörökkel egyensúlyoznak a lépcsőkön, amikor odabent a középkezdést követő tizedik másodpercben Lidström bever egy akkora gólt, amekkora csak a mesékben létezik. Vagy ott sem. Egy biztos, hokizhat még évekig a Detroitban vagy másutt, ilyet többé úgysem. Ennyire pontosan telibe vágni a felső sarkot a kapus vállánál…
Ezzel olimpiát lehet nyerni.

És ezzel olimpiát nyernek a svédek. Pontosabban: ez teszi fel a koronát a háromkoronások eddigi produkciójára. A jobb erőben lévőnek ugyanis sokkal könnyebb dolga van a védekezésnél. A hokiban az ilyen szintű csapatnak ha nem is gyerekjáték a rombolás, de sokkal könnyebb, mintha az egyenlítésért kellene rohannia. A finnek viszont kényszerpályára kerülnek: mindent bele kell adniuk, ugyanakkor iszonyatosan kell vigyázniuk mozdulataikra, hiszen elég egy kiállítás, és akkor két perc kiesik abból az időből, amikor eséllyel próbálkozhatnak. Márpedig hokiban bármikor becsúszhat egy rossz mozdulat, pláne egy másfél hetes torna végén, fáradtan és feszülten… Hogy már nem az igaziak, arra két, nagyobb „jégi veszély” nélkül elmúlt emberelőnyük a bizonyíték. Öt az öt ellen adódik egy klasszikus, nagy lehetőségük, ám Hagman hiába kerül ziccernek mondható helyzetbe, óriási bombájába valahogy belekap Lundqvist. Az 55. percben pedig utoléri a finneket a végzet: Lydmannak ki kell ülnie a padra. Amikor visszatér, két és fél perc marad. Az kevés. Nagyon kevés. A kapusuk lehozását követően még két „kecsegtető” tömegjelenet alakul ki, ám Lundqvist immáron korlátlan úr.

A duda a svédek diadalát hirdeti. Tanítanivaló, ahogy feljutottak a csúcsra: bár az elején tönkreverték őket az oroszok, a lényeg az, hogy az nevet, aki a végén nevet. Ők ezt pontosan tudták. Meg tudnak mást is, hokizni, de nagyon, azaz érdemtelennek nem nevezném a sikerüket. Csak a finnekért szakad meg az ember szíve, elvégre hét, rendkívül szép győzelem után a nyolcadik, legfontosabb meccsüket elbukták. Ráadásul örök riválisuk, a svédek ellen. Milliónyi szív szakadt meg ezen a délutánon az ezer tó országában, mint nekünk régen egy vízilabda-győzelem az utált szovjetek ellen az olimpiai döntőben, az lett volna nekik ez a siker. Ők azonban botjaikra támaszkodva csupán azt nézhetik, mint örvendeznek egykori elnyomóik kései utódai.
Közben lepillantok, a meccs felénél még oly virgonc apróság édesdeden alszik egy pokrócon a széksorok között. Hogy a finn hokisoknak mikor jött álom vasárnap este a szemükre, nem tudom. Az viszont tény, most négy évig csak álmodhatnak az olimpiai aranyról, ráadásul a vancouveri rajtig lesznek rémálmaik is. Amelyekből felriadva felsóhajthatnak, összejön-e ez nekünk még egyszer így egyáltalán?

Így látták a kapitányok
Bengt-Ake Gustafsson: „Kiváló csapattal találkoztunk, amely igen fegyelmezetten játszott, ezért igazán értékes a győzelem. Igyekeztünk jól felkészülni a finnekből, akik végig remekül védekeztek a torna során. Persze sokat lehetne beszélni arról, mit akar az edző, a játékosokon múlik minden, a jégen pedig századmásodpercek döntenek. Ma sokat korcsolyáztunk, a kapusunk a legfontosabb pillanatokban nagyokat védett – másképp aligha nyerhettük volna meg az olimpiát.”

Erkka Westerlund: „Ellenfelünk kiválóan játszott, gratulálok a sikeréhez. Nekünk nem ez volt a csúcsmérkőzésünk, aminek meglehet, éppen a svédek teljesítménye volt az oka. Fantasztikus csapatunk van, ám a döntő valahogy mégsem sikerült nekünk. A sport ilyen drámai.” ---- A németek éllovasok, mégis fanyalognak
A német csapat 11 első, 12 második és 6 harmadik helyezéssel ismét az éremtáblázat élén végzett. Ugyanakkor a mértéktartó sajtóvélemények azt is felidézik, hogy Salt Lake Cityben 36, Naganóban pedig Torinóhoz hasonlóan 29 érmes helyezést szereztek a német téli sportolók. A Süddeutsche Zeitung arra figyelmeztet, hogy a sikereket a biatlon- és a bobversenyzők aratták. Az ő érdemük a jó szereplés, de az igazán népszerű sportágakban, mint az alpesi sí, a műkorcsolya és a jégkorong, a németeknek csak epizódszerep jutott.

Kanada rendezi a következő téli ötkarikás játékokat
A következő téli olimpiát 22 év után ismét Kanadában rendezik: az 1988-as calgaryi játékok után 2010-ben Vancouver következik. Pontosabban Vancouver és Whistler. A versenyhelyszíneket illetően ugyanis a megnyitó- és záróünnepséget, valamint a jeges eseményeket – Torinóhoz hasonlóan – a városban, Vancouverben rendezik meg, a havas, a szabadtéri versenyeknek, a szánkó- és bobviadalnak pedig a Whistler-hegység ad otthont. Vancouver és Whistler között a távolság még több mint Torino és Sestriére között (itt 90 volt, ott 120 km), de az olaszországi keskeny hegyi utak helyett Kanadában korszerű autópályák vannak, így a távolság hosszabb, de a menetidő rövidebb.

Eladják az olimpiai falu lakásait
Ahogy vége az olimpiának, az olaszok elkezdhetik értékesíteni az olimpiai falu lakásait. Torinóban a tervek szerint lakópark lesz az olimpiai faluból, ám a területrendezés még eltarthat néhány évig, ugyanis az épületegyüttes kilóg a környezetből, mert zömmel a hetvenes években épült és angolos benyomást keltő vörös téglás házak között van. ---- JÉGKORONG
A 3. helyért: Csehország–Oroszország 3–0 (1–0, 1–0, 1–0). G: Erat (4:48, Vyborny, Lang), Zidlicky (26:36 – ee., Jágr, Lang), Straka (59:52 – ü. k., Erat). K: Vokoun 28 védés/28 lövés, ill. Nabokov 12/14. Döntő: Svédország–Finnország 3–2 (0–1, 2–1, 1–0). G: Zetterberg (24:42 – ee., M. Samuelsson, Bäckman), Kronwall (33:24 – ee., Zetterberg), Lidström (40:10, Sundin, Forsberg), ill. Timonen (14:45 – ee., Selänne), Peltonen (35:00, J. Jokinen, O. Jokinen). K: Lundqvist 25/27, ill. Niittymäki 25/28
OLIMPIAI BAJNOK: SVÉDORSZÁG (DANIEL ALFREDSSON, PER JOHAN AXELSSON, CHRISTIAN BÄCKMAN, PETER FORSBERG, MIKA HANNULA, NICLAS HÄVELID, TOMAS HOLMSTRÖM, JÖRGEN JÖNSSON, KENNY JÖNSSON, NIKLAS KRONWALL, NICKLAS LIDSTRÖM, HENRIK LUNDQVIST, FREDRIK MODIN, SAMUEL PAHLSSON, MIKAEL SAMUELSSON, DANIEL SEDIN, HENRIK SEDIN, MATS SUNDIN, RONNIE SUNDIN, MIKAEL TELLQVIST, DANIEL TJÄRNQVIST, HENRIK ZETTERBERG. SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: BENGT AKE GUSTAFSSON), 2. Finnország (Berg, Hagman, Hentunen, J. Jokinen, O. Jokinen, N. Kapanen, M. Koivu, S. Koivu, Kukkonen, Laaksonen, Lehtinen, Lydman, Niemi, Nieminen, Niittymäki, Norrena, Nummelin, Numminen, Peltonen, J. Ruutu, Selänne, Timonen. Szövetségi kapitány: Erkka Westerlund), 3. Csehország (Bulis, Erat, Hasek, Hejduk, Hemsky, Hnilicka, Jágr, F. Kaberle, T. Kaberle, Kotalík, Kuba, Kubina, Lang, Malík, Olesz, Prospal, Rucinsky, Spacek, Straka, Vokoun, Vyborny, Zidlicky. Szövetségi kapitány: Alois Hadamczik), 4. Oroszország, 5. Szlovákia, 6. Svájc

SÍFUTÁS
Férfiak. 50 km-es tömegrajtos szabad stílus. OB: GIORGIO DI CENTA (OLASZORSZÁG) 2:06:11.8, 2. Jevgenyij Gyementyjev (Oroszország) 2:06:12.6, 3. Mihail Botvinov (Ausztria) 2:06.12.7, 4. Jonnier (Franciaország) 2:06:13.5, 5. Piller Cottret (Olaszország) 2:06:14.0, 6. Södergren (Svédország) 2:06:14.1