Dario Bonetti, a büszke edző

Edző: Dario Bonetti. A meccs előtt egy órával kiadott összeállításból kiderült, hogy Vízer László Máriusz, a soproniak mindenhatója változtatott téli szokásán, és az elmúlt napokban nem váltott edzőt. A felkészülés során négy szakemberrel dolgozó, háromtól értelemszerűen megváló többségi tulajdonost még az sem zavarta, hogy a háta mögött rajta, illetve csapatán gúnyolódnak: amint végigsétált a Bozsik-stadion parkolójában, többen is összesúgtak, mondván, ő az, aki úgy repteti a trénereket, mint a „Wizzair”, valamint: bár még nem jelentették be, az FC Sopron mostantól Steaua Sopronként szerepel. Tény, egy kispályás csapatot össze lehetne rakni a hűség városában alkalmazott román labdarúgókból, ugyanakkor a „steauázás” semmiképp nem ül a kispesti találkozó kapcsán: a vezetőedzőként ezúttal debütáló olasz Dario Bonetti öt román légióst is a padra „száműzött”, csupán Marius Radunak szavazott bizalmat a kezdő tizenegyben. Bezzeg honfitársait óvta a megfázástól: Giuseppe Signorin kívül a héten Sopronba csábított Luigi Sartornak és Nicola Silvestrinek sem kellett a tartalékok között dideregnie.

Hogy utóbbiak loholhattak a labda után, az nem utolsósorban Simon Gábor érdeme. A Honvéd másfél éve hivatalban lévő – aki ismeri a kispesti viszonyokat, tudja, ez legalább akkora bravúr, mint az, hogy még mindig Dario Bonetti a soproni edző – technikai vezetőjének pénteken jutott eszébe: az előre jelzett hóesés miatt nem ártana beszerezni néhány színes labdát is. Ha valaki azt hiszi, hogy a XIX. kerületben ez okozta a legnagyobb fejtörést, téved: huszonnégy órával a találkozó előtt még nem volt áram a Bozsik-stadionban.

Szombatra lett, így a kilátogató drukkerek megcsodálhatták a hajdani Pokolgép- és Omen-tag Kalapács József előadásában az új Honvéd-indulót, amelynek refrénje hiába szól egy kispesti gólról, rossz ómennek bizonyult: amíg a 10. percben a hazaiak ifjú támadója, Venczel Balázs ziccert hibázott, addig a tizenhetedikben a veterán (bocsánat, rutinos) Giuseppe Signori mesterien lőtt a kispesti kapuba. Hogy társai öszszevissza csókolgatták, az hagyján, még az eredményjelző kezelője is becézgette: a táblán a „Beppe” felirat jelent meg…

Noha sokan azon kajánkodtak, hogy a két olasz tréner csatája gyengécske nulla nullát hoz, az már a második negyedóra elején eldőlt, gólt mindenképpen látunk. Az csak a ráadás volt, hogy a minőségi futballra alkalmatlan talaj ellenére viszonylag élvezhető volt a meccs. Persze az első félidő lefújásakor egy pesti szurkoló sem volt jókedvében, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Rabóczki Balázs több ízben bravúrral akadályozta meg a hazaiakat a gólszerzésben. Lám, azért megéri magyar játékost is igazolni.

Aldo Dolcetti kockázatos húzásra szánta el magát a szünetben, pályára küldte azt a Mirót, aki kisebb sérüléssel bajlódott, miután egyik kameruni csapattársa az edzésen lerúgta . Ugyanez a „futballista” nem elégedett meg enynyivel: Csobánki Ádámba úgy szállt bele, hogy a középpályást szombatra nem sikerült bevethető állapotba hozni. A többiek viszont megnyugodhatnak, információink szerint az afrikai srácnak ez volt az utolsó említésre méltó megmozdulása Kispesten…

Miróhoz és a mérkőzésre visszatérve: a csere nem vált be, a Honvédnak esélye sem volt a gól-és pontszerzésre a kulturáltan játszó, a körülményekhez tökéletesen alkalmazkodó Sopron ellen. A győztes együttesben többen is jó teljesítményt nyújtottak, de ha csak egyvalaki nyújtott volna átlag feletti produkciót ezen a napon, feltehetőleg már azzal is simán nyert volna a vendéggárda. ---- M ---- &