Nem lazított a Barcelona

A nyolcaddöntő egyértelműen legnagyobb csatája előtt ugyan nem mondták ki a Barcelonánál, de Frank Rijkaard társulatát hajtotta a revánsvágy, hiszen tavaly ilyenkor a két csapat párharcából a Chelsea került ki győztesen. Most is sokáig úgy tűnt, a katalánok nem bírnak szinte verhetetlen ellenfelükkel, de hatalmas szívvel küzdöttek, Asier del Horno kiállítása miatt majdnem egy órán át emberelőnyben is, és végül kikaparták a gesztenyét, jó adag hideg vizet löttyintve a sikerek miatt némileg nagyképűvé váló José Mourinho nyakába.

A vereség azért is lehet különösen fájó a portugál edzőnek, mert vezetése alatt a Chelsea még egyetlen mérkőzését sem veszítette el hazai pályán, ráadásul ez volt a jubileumi 50. találkozója a kékek kispadján a Stamford Bridge-en. Csak a teljesség kedvéért: 38 győzelem és 11 döntetlen volt Mourinho mérlege. Ami azt illeti, a londoniak majdnem kereken két éve nem kaptak ki odahaza: legutóbb az Arsenal vette be a kékek várát 2004. február 21-én, az idény utolsó tíz mérkőzésén aztán már nem esett el az akkor Claudio Ranieri irányította gárda.

Apropó, Arsenal! Az „ágyúsok” kedden első angol csapatként nyertek a Real Madrid szentélyében, a Bernabéuban, és bár a királyiakat ez a legkevésbé sem vigasztalja, a Barcelona visszaadta a kölcsönt Angliának. Talán meglepő, de a londoniak eddig öt győzelem mellett csak egy döntetlent engedélyeztek a Hispániából hozzájuk érkező gárdáknak, és ebben a sorozatban benne foglaltatik a gránátvörös-kékek háromszori elpáholása is.

„Még nem nyugodhatunk meg – kezdte szokásosan szerény értékelését Rijkaard mester. – Előnyt szereztünk a visszavágóra, de a Camp Nouban is meg kell állnunk a helyünket. A Chelsea túl sok mérkőzést nyert már, és a játékosai is egytől egyig értelmes emberek, ezért egy pillanatra sem ereszthetünk le, a visszavágón is ugyanilyen győzni akarással kell játszanunk.” A holland szakvezető magáról a mérkőzésről a következőket mondta: „Különleges összecsapás volt, a sajtó kiemelt figyelemmel kísérte már az előéletét is, így a feszültség jóval a kezdő sípszó előtt érezhető volt. Több lehetőségünk akadt, mint az ellenfélnek, de azt nem mondanám, hogy ez volt a legjobb és leglátványosabb mecscsünk az évadban.”

A mérkőzés egyik kulcsmomentuma Asier del Horno kiállítása volt: a spanyol bekk az első félidő derekán kapott piros lapot, miután beleszállt a mezőny egyik legjobbjába, Leo Messibe. Mourinho természetesen azonnal szimulálással vádolta a kis argentint, aki viszont nem ment a szomszédba egy kis riposztért.

„Még véletlenül sem színészkedtem, noha Del Hornótól kisebb csomagot kaptam a piros lapos szabálytalanságánál, mint az első becsúszásakor. Csak azért nem fájt annyira, mert igyekeztem elugrani előle, de látszott rajta, hogy ártó szándékkal közelít felém” – mondta Messi, akinek védelmére a teljes Barcelona felsorakozott.

„Csak vessen egy pillantást Messi lábára, és láthatja, hogy mennyire csúnya becsúszás nyomait viseli” – üzente Deco Mourinhónak, pedig a portugál játékos azóta szoros barátságot ápol a trénerrel, hogy együtt dolgozott vele a Portónál. „Nem láttam tisztán az esetet, viszont Messi lábát annál inkább megnéztem az öltözőben. Még hogy Del Horno nem ért hozzá?!” – ironizált a csapat kapitánya, Carles Puyol, sőt még a konfliktuskerülő Rijkaard is kitért az esetre: „Messi nem színészkedő típus. Minden oldalról faragták, ami ugyan a labdarúgás velejárója, de egyik játékos sem fogadja kitörő lelkesedéssel.”

Barcelonában egyébként tökéletesen tettenérhető volt, hogy a helyiek zöme nézi a mérkőzést. A kezdést követően szinte kihaltak az utcák, a lefújás után viszont az autók dudálásaitól volt hangos a város, egészen a hajnali órákig. Jelentősebb rendbontásra sehol sem került sor, mindössze egyetlen helyen robbant ki verekedés angolok és katalánok között. Nagyobb volt a valószínűsége, hogy Londonban a két tábor összecsap, ám az angol fővárosból sem érkeztek ilyen hírek. Meglepő, de a Barca-drukkerek a győzelem ellenére (igaz, a mérkőzés előtt is) hőzöngtek egy sort: Joan Laporta ellen tüntettek, amiért szerintük a klubelnök nem szerzett elég belépőt számukra. ---- José Mourinho, a Chelsea edzője nem igazán szokott a vereségekhez, főleg nem a hazai porondon elszenvedett fiaskókhoz. A Barcától kapott pofon után viszont ugyanazzal a cinizmussal válaszolt az újságírók kérdéseire, mint egy átlagos győzelem után.

– Mit szól Del Horno és Messi ütközéséhez, amely után az ön játékosát kiállították?
– Messi nem csupán nagyon jó futballista, de állandóan ugrabugrál, szinte provokálja az ütközéseket, Del Horno is lépre ment, csakúgy, mint a játékvezető. Elesett, aztán csak gurult, gurult, gurult, ami természetesen nem ért piros lapot. Mégis az lett a vége, és már másodszor kényszerültünk ötvenöt-hatvan percet emberhátrányban játszani ellenük. Katalónia kultúrnemzet, Barcelonában pedig remek színházak vannak, és önök pontosan tudják, milyen a jó előadás. Messié ott is megállná a helyét.

– Kicsit sem neheztel Del Hornóra?
– Nem lehetek rá mérges, megpróbált szerelni, a labdára ment, és ugyan nem találta el, a srác, amint meglátta, már el is ugrott előle. Mit mondhatnék még? Nagyon büszke vagyok a játékosaimra, hiszen a kedvezőtlen körülmények dacára kitették a szívüket a pályára. Ugyanezt mondhatom a közönségünkről is: fantasztikusak voltak!

– Hogyan értékeli a játékot?
– Nem hiszem, hogy érdemes játékról beszélnünk, mert a kiállítás után szó sem lehetett róla. Amíg tizenegy áll szemben tizeneggyel, mindegy, ki támad balról jobbra és fordítva. Tízzel tizenegy ellen azonban már kiscsapattal szemben sem könnyű, de olyan nagyágyú ellen, mint a Barcelona, szinte lehetetlen helytállni. ---- Noha a csoda végül elmaradt – az Internazionale döntetlenre mentette a mérkőzést, és a papírformának megfelelően esélyesként várja a visszavágót –, az amszterdami este elsősorban az Ajax fiataljainak egy félidőnyi remek játékáról marad emlékezetes. Danny Blind, az 1995-ben Bajnokok Ligáját nyerő Ajax meghatározó játékosa, a mai csapat vezetőedzője sem volt elégedetlen.

„Az első félidőben játékosaim pontosan azt tették, amit kértem tőlük. Szervezetten, fegyelmezetten játszottak, és próbáltak fogást találni Iván Córdobán, mert tudtuk, hogy ő az Inter védelmének gyenge pontja – fedte fel a taktika egyik fontos elemét a tréner, majd külön dicsérte az első gólt szerző Klaas Jan Huntelaart: – Eddig is tisztában voltunk a képességeivel, nagyszerű, hogy a Bajnokok Ligájában is megmutatta, mit tud. Végig a csapat érdekeit szem előtt tartva futballozott.”

Hogy Blind jól ítéli meg Huntelaart, arról a nemrégiben vásárolt, 22 éves támadó szavai is tanúskodnak: „Nagyszerű volt gólt szerezni, még jobban éreztem magam, amikor kettővel vezettünk, de a végén igencsak vegyes érzésekkel hagytam el a pályát, mert mégiscsak a közös munka eredménye a lényeg – mondta a több mint tízmillió dollárt érő csatár. – Sajnos a második félidőben nem vigyáztunk eléggé a labdára, és a támadásaink befejezésénél sem összpontosítottunk eléggé. Nagy kár a második bekapott gólért, de hiszem, hogy maradt esélyünk a továbbjutásra.”

„Huntelaar született támadó, ha célba veszi a kaput, sohasem hibázza el, ráadásul remekül tartja a labdát. Ott követtük el a hibát, hogy túlságosan magára hagytuk” – tette hozzá Urby Emanuelson, a holland utánpótlás másik nagy reménysége, rávilágítva egyben a legfontosabb milánói tennivalóra.

---- Eidur Gudjohnsen (Chelsea)
„Két éve hasonló helyzetből jutottunk tovább az Arsenal ellen. Nehéz lesz, de sikerülhet most is. Ami a bíró ténykedését illeti: túlságosan »belenyúlt« a meccsbe. Egy ilyen mérkőzést nem az ő szigorú ítéletének kellett volna eldöntenie, vagy legalábbis befolyásolnia. Nem jó, hogy így alakult, de hangsúlyozom, nem dőlt el a továbbjutás” – érzékeltette az izlandi csatár, hogy a vereség dacára nincs temetői hangulat a Stamford Bridge-en.

Alex Mcleish (Rangers)
„Fantasztikusan küzdöttünk. Az igazat megvallva, jobban is játszhattunk volna, mégis az a lelkesedés, az az eltökéltség, az a szenvedély, amely a csapatot jellemezte, lenyűgöző volt. Mindenki láthatta, mit jelent Juan Román Riquelme a Villarrealnak, hatalmas klasszis. Ez kicsit elbizonytalanított bennünket. A visszavágón sajnos nélkülöznünk kell majd Dado Prsót, aki valóságos talizmán a számunkra. Sebaj, Portóba sem tartott velünk, és döntetlent értünk el” – szólt a skótok menedzsere, aki tizenegyest „érő” kezezése ellenére nem neheztel a horvát válogatott csatárra.

Manuel Pellegrini (Villarreal)
„Úgy gondolom, nyernünk kellett volna, jóllehet amiért jöttünk, azt teljesítettük, tehát nem vagyok szomorú. A szünet előtt remekül futballoztunk, eldönthettük volna a csatát, a fordulást követően azonban forró pillanatokat éltünk át. Még semmi sem dőlt el” – vélekedett a „sárga tengeralattjáró” szakvezetője.

Roberto Mancini (Internazionale)
„Gyengén kezdtünk, képtelenek voltunk kézben tartani a mérkőzést, ráadásul sokat bizonytalankodtunk elől. Fegyelmezetlenül játszottunk – ez visszatérő probléma nálunk. A második félidőben aztán megváltozott minden: fiatal, rutintalan ellenfelünket kétszer is sikerült meglepnünk. A kettő kettő kedvező eredmény a számunkra, ezzel együtt bőven van tennivalónk a viszszavágóig” – elemezte az Ajax–Inter párharc első felvonását milánói szemszögből, egyúttal a jövőbe tekintett a vendégek vezetőedzője.