Szerény Vasas-legenda

„Rudi bácsi, nem létezik, hogy semmi sem maradt meg az ezerkilencszázötvenötös esztendő hazai futballszenzációjából. Komolyan mondja, hogy egyetlen pillanat sem jut eszébe a Vörös Lobogó, majd a Budapesti Honvéd elleni találkozókból? Hiszen az MTK-ból lett Vörös Lobogó, no meg a Honvéd a kor meghatározó csapata volt, s nem csak itthon, szerte a világban, mindenütt. Az ön Vasasa ezt a két klasszis gárdát győzte le. A Vörös Lobogót az elődöntőben, a Honvédot három kettőre a döntőben fektette két vállra, elhódítva ezzel a Magyar Népköztársasági Kupát. A Vasas történetének első nagy diadala volt ez. Szóval erre nem emlékszik?!”

És Illovszky Rudolf mintha csak újraélné a kupagyőzelem mámorát. Már bólogat, s mondja: „Hát persze, hogyan is felejthettem el?!”
Persze megannyi emlék közül kell válogatnia, hiszen nyolcvannégy esztendő, milliónyi felejthetetlen pillanattal, igazi súlyként nehezedik már az emberre. Az angyalföldi legenda, aki kedden lett 84 esztendős, most sem akar nosztalgiázni, inkább azt mondja: „Köszönöm a jókívánságokat, de inkább majd jövőre írjon rólam, az szép, kerek évforduló lesz. Betöltöm a nyolcvanötöt. Talán a csapat is megajándékoz majd valamilyen sikerélménnyel. Tudja, csak ezt kérem a sorstól, semmi mást…”
Faragó Tamás, a legendás vízilabdázó azt nyilatkozta egyszer: A Vasas én vagyok.
Illovszky Rudolfnak ezt mondania sem kell…