Kovács János küzdeni és könnyezni is tud

Tessék?
Hogy nem is tudják, ki az a Kovács János?
Nos, egyelőre legfeljebb az édesapja lehet ismerős azoknak a szurkolóknak, akik emlékeznek még a nyolcvanas évek MTK-jára: idősebb Kovács János 15 évet húzott le a Hungária körúton, hogy utána Óbudán, a III. Kerület csapatában játsszon, majd legyen ugyanott futballvezető. A fia szintén védő, de középen játszik, és tavaly nyáron került az angol harmadosztályba, a Chesterfield FC-hez.
Ne legyintsünk – a magyar futball jelenlegi helyzetében bizony nagy szó, ha valakire ebben a ligában (és ebben a korban, azaz 20 esztendősen) komolyan számítanak.

„Annak ellenére, hogy angolul alig értettem, amikor kijöttem, hiszen korábban németül tanultam, remekül érzem magam – mondta Kovács János. – Persze most már megértem és megértetem magam, de engem leginkább a futballproduktumom alapján ítélnek meg… Ezen a szinten is gyönyörű stadionokban, ragyogó légkörben zajlanak a meccsek, persze az átlagnézőszám azért öt- és tízezer között mozog. De vannak kivételek… Képzelheti, mekkora élmény volt, mondjuk, huszonkétezer néző előtt játszani a kétszeres BEK-győztes Nottingham Forest ellen.”

A fiatalember az MTK-ban nevelkedett, majd Bodajkon játszott, és most két évig kölcsönben szerepel az angol csapatban.
„Reális esélyünk van arra, hogy bekerüljünk az első hatba, és akkor részt vehetünk a feljutásért zajló rájátszásban – mondta a tehetséges labdarúgó. – Készen állnak a tervek, hogy modern, húszezres stadion épüljön itt. Ilyenkor szokás emlegetni, hogy mennyivel más körülmények között él és készül egy futballista, és amikor ezt olvastam, értettem, csak nem tudtam elképzelni. Most már világos, miről is beszéltek, akik korábban légiósok voltak. Nem is ugyanaz a sportág, amely otthon van, sajnos…”

Ezt támasztja alá a fentebb már említett meccs embere kitüntető cím is – a piros lap ellenére. Kovács János a kiállítás miatt ugyan nem tud felhőtlenül örülni az elismerésnek (a klub honlapján látható képek tanúsága szerint a magyar fiú könnyezve jött le a pályáról), bár kétségkívül pozitív visszajelzés, hogy elfogadták, és értékelik a tudását.

„Túljutottak a kapusunkon, a gólvonalra rohantunk egy másik védővel, és én belevetődtem a lövésbe – elevenítette fel Kovács János a történteket. – Fent, a vállamat találta el a közelről érkező labda, de olyan erővel, hogy a nyoma órákkal később is látszott, és ezt a játékvezető kezezésnek minősítette. Magam is úgy éreztem, hogy addig jól ment a játék, szóval bízom benne, hogy nem tiltanak el hosszú időre. Természetesen nekem is az a célom, hogy minél feljebb lépjek, és a szakemberek szerint egyszer eljöhet az idő, hogy akár a Premier League-ben is bemutatkozhassam. Egyelőre persze az a fontos, hogy itt bizonyítsak, és azt hiszem, eddig nincs rám panasz. És, tudja, annak is örülök, hogy amikor azt írják itt, milyen jól megy a játék, tudom, hogy otthon apu rettentően büszke rám…”