Szombat este nem volt mese

Szombat este kilenckor az itáliai hatóságok „keményebbik” csoportja, a csendőrök valósággal ellepték az osztrák sífutók és sílövők szállását San Sicarióban és Pragelatóban, és valamennyi szobában házkutatást tartottak. (Az osztrákok nem az olimpiai falukban szálltak meg: oda a rendőrök – a NOB-bal kötött gentlemen’s agreement értelmében – nem járnak razziázni.) Mint a legdurvább krimikben: átnéztek mindent, ételeket, italokat, csomagokat, miközben a döbbent sportolókat nem engedték ki a házakból – azonban jogosan, a legújabb olasz törvények szerint ugyanis bármilyen doppingolással összefüggő tevékenység büntetendő, ezért nyomozni is lehet gyanú esetén.
Gyanú márpedig volt: az osztrákok szállásán ugyanis feltűnt Walter Mayer, akit még 2002-ben, Salt Lake Cityben füleltek le egy vértranszfúziós készülékkel, amely az EPO és az úgynevezett vérdopping egyik alapkelléke. Mayert a NOB az olimpiai játékok idejére persona non gratának nyilvánította a 2006-os torinói és a 2010-es vancouveri esemény időszakára (hasonló sorsra jutott a németek csontkovácsként aposztrofált „vérfelelőse”, Völker Müller). Az osztrákokat annyiban nem érdekelte a NOB döntése, hogy Mayert megtartották szövetségi kapitánynak, igaz, Torinóra nem kértek neki semmiféle akkreditációt. Magánemberként pedig ott tűnik fel, ahol akar – mondják a sógorok, továbbá azzal védekeznek, hogy eddig nem volt pozitív esetük, nem is értik, miként lehet velük így (el)bánni. Azt ugyanakkor elismerték, hogy Mayer náluk aludt egy vagy két éjszaka.

„A tűzzel játszottak az osztrákok, amikor további közösséget vállaltak ezzel a fickóval” – szögezte le Dick Pound, a nemzetközi doppingügynökség, a WADA feje. Aki a házkutatást követő doppingvizsgálatokkal kapcsolatban megjegyezte: „Ha kialakul az a meggyőződés, hogy esetleg EPO-mikrodózisokat kaptak a sportolók, akkor a mintavételre a késő esti órák a legmegfelelőbbek.”


Merthogy a csendőrök nyomában NOB-ellenőrök is feltűntek a színen, és éjfélt követően megpisiltették az összes versenyzőt. Természetesen kiderült, bármennyire is akarják véletlen egybeesésként lefesteni a két trupp kiérkezését, azért igen jól összehangolt akcióról volt szó. Noha Arne Ljungqvist, a NOB orvosi bizottságának vezetője cáfolta, hogy bármit is tudtak volna a csendőrök akciójáról, azt maga is beismerte: a gyanút megalapozó tippet ők adták a rendőröknek. „Szóltunk nekik, hogy igen furcsának találjuk ennek az embernek a jelenlétét a sportolók között, azt azonban nem kértük, hogy jöjjenek ők is. Csupán annyit mondtunk, hogy mi tizennyolcadikán este megyünk mintát venni.”

Ljungqvist közölte azt is, Mayer olaszországi jelenléte természetesen nem számít a NOB-tiltás felrúgásának, „az viszont elvében sérti a szankciót, hogy közös szálláson aludt a sportolókkal.” A svéd professzor jelezte, a lavinát egy birtokukba került felvétel indította el, amelyen Mayer hivatalos olimpiai csapatfotón együtt látható a versenyzőkkel.

Miközben az osztrákok panaszt tettek Jacques Rogge-nál, hogy sportolóikkal úgy bántak, mint a bűnözőkkel, arról egyelőre nincs hír, milyen eredménnyel járt a nagy megszállás. „Számos, különféle eredetű anyagot elkoboztunk, amelyeket laboratóriumi vizsgálatoknak vetünk alá” – kommentálta röviden a történteket Angelo Agovino csendőrparancsnok. Mario Pescante, a torinói játékok kormánymegbízottja ezt annyival egészítette ki, hogy Mayert már nem találták a csapat szállásán, minthogy a határőrségtől kapott információ szerint elhagyta Olaszországot.

Ljungqvist negyvennyolc órán belül ígérte a doppingtesztek kielemzését (egyébként egyetlen sportoló sem tiltakozott, mindannyian csendben „szolgáltattak”), azt azonban előre jelezte, valamennyi vizeletmintát teljes analízisnak vetnek alá, azaz az EPO-n kívül az összes létező tiltólistás szert keresni fogják a spektrométerekkel.

Hogy fűtötte-e valami a sífutókat, majd elválik – a hatása mindenesetre nem látszott a vasárnapi váltóviadalon, csapatuk ugyanis utolsóként futott be a 4x10 kilométeren. Bár lehet, hogy csak az éjjeli őrület mellékhatásai érvényesültek.