Ivkovics: 40 év, tucatnyi pont

Február ötödikén múlt negyvenéves a 15-ös, és Magyarországon mindenhol ismerik, ahol kicsit is számít a férfikosárlabda. Pedig a rövid személyleírás egy, a volt Jugoszláviából származó idegenlégiósé, aki lassan már nem is idegenlégiós, olyan régóta játszik nálunk, és aki most a PVSK-Pécs Expo alkalmazottja. Könnyen lehet, hogy hosszú pályafutása utolsó állomásaként.

Sztojan Ivkovicsról van szó, aki a bemelegítés nagy részét a kispadon töltötte, ahol fájós térdét masszírozták, kenegették és kötözték. „Nem az igazi, nem is edzek vele, csak játszom a meccseken, és valahogy csak kibírom az idény végéig – mondta kesernyés arccal a decemberben operált testrészről. – A műtét jól sikerült, de hét hetet kellett volna vele pihenni, én meg már három után játszottam. Muszáj volt, mert a fiúknak szükségük van rám, sokan közülük miattam jöttek ide.”

Majd elballagott ziccerezni, aztán amikor pár perccel később, immár a bemutatáskor bejött a pályára, akkora füttykoncert fogadta, amellyel még a nagy bajuszú játékvezető, Szabó György elleni rövid unszimpátia-tüntetés sem kelhetett versenyre hangerőben. Hiába, Ivkovics már szinte szolnokinak számított, mert annak idején több mint egy évtizede a Tisza-partiak hívására érkezett hazánkba, és az itteniek nagyon nehezen emésztették meg, amikor a nagy kedvenc elment. Márpedig elment, és nem csupán egyszer, mert visszatért, majd megint elment. Közben pedig megfordult Sopronban és Kaposváron is.

Ezúttal tehát pécsiként tért vissza a Tiszaligetbe, ahol ő szerezte a mérkőzés első kosarát egy klasszikus centermegoldásból – csak hogy fokozza kicsit az ellene irányuló ellenszenvet. „Vándorcigány” – zengett a szépen felújított sportcsarnokban, és nem utoljára, ugyanis Ivkovics kifejezetten jól kezdett, az ő találatai tartották versenyben a Pécset a lendületben lévő Olajjal szemben. A Daniel Soares helyén minőségi cserének látszó Terrence Davis vezérletével nagyon pörögtek a hazaiak az elején, aztán gyökeresen megváltozott minden a második játékrészre, amelyben csak szenvedett a Szolnok. Széteső volt a vendéglátó együttes játéka, feltűnő fejetlenség és szervezetlenség uralkodott a szolnokiak támadásaiban, mialatt egy másik exszolnoki, Dragan Alekszics szép csendben megszórta magát, aminek következtében elhúzott a látogató.

Térfelet igen, de szerepet nem cseréltek a csapatok a második félidőre, amelyben egyre több kritika érte a lelátóról a hazai gárdát, és amelyben Ivkovicsot már kétpercenként cserélgette edzője, hogy ne készüljön el teljesen az erejével. A közhangulat csak a roppant kosárszegény mérkőzés negyedik negyedének elejére változott meg pár percre, amikor a kritikus közönség még egyszer, utoljára a piros-feketék mellé állt, és felállva biztatta övéit egy utolsó nagy rohamra.

Ami azonban, bár tíz szolnoki pontot hozott egymás után, 49–50-nél elakadt, innentől megint jött a görcs, és ez már nem oldódott fel többé. Egyre többen fordultak a szolnoki hívek közül az edző ellen, és a hátralévő percek küszködése láttán mind hangosabbá vált a folyamatos fújolás, miközben a Pécs magabiztosan nyerte meg a mérkőzést. Úgy, hogy különösebben nem is kellett megszakadniuk a vendégeknek a két pontért, játszhatták a saját komótos, ám roppant tudatos játékukat, várva a hazaiak hibáira. Akik hibáztak is, méghozzá rengetegszer.

A fújolást követően, a lefújás után aztán megint jött egy kis „vándorcigányozás”, elvégre valakin le kellett vezetni a mérget. Az Olaj-drukkerek csalódottsága valahol érthető, de Sztojan Ivkovics és társai örömét ez nem ronthatta el.

Mestermérleg
Pór Péter, a Szolnok edzője: - A Pécs remekül felkészült a játékunkból, minden egyes gólunkért meg kellett szenvednünk. Támadásban a gyors kosárlabdát próbáltuk erőltetni, de ezt is jól szűrte meg az ellenfél, amely ennek köszönhetően tudott nyerni.

Völgyi Péter, a Pécs edzője: - Időnként jó és nagyon fegyelmezett játékkal fontos idegenbeli győzelmet arattunk.