Egy nyelvet beszélnek

– Gondolom, már tűkön ül – motor helyett…
– Éppen a napokban gondolkodtam azon, hogy ez az első tél, amikor nem aggódom annyira, mint a korábbi években. Vébéharmadik lettem, gyors vagyok, tudom, hogy csak a motorozással kell foglalkoznom. Ráadásul most jöttem haza a csapattól, és amit ott intéztem, az végképp megnyugtatott.

– Egy húron pendülnek?
– Abszolút. A csapatfőnökkel beszélgetve kiderült, hogy ugyanazt gondoljuk a beállításokról, a motorozásról – mintha a saját szavaimat hallanám. Szóval egy nyelvet beszélünk, ami nekem nagyon fontos. Az utóbbi években jó néhányszor volt példa arra, hogy nem voltak kíváncsiak a véleményemre, csak tették a dolgukat gépiesen. Nem mondom, hogy rosszul, de velem máshogy kell bánni. Szeretem tudni, hogy mit állítanak a motoromon, mert értek hozzá.

– Amit az olaszok elismernek.
– Igen. Miután hazajöttem, felhívták a menedzseremet és elmondták neki, hogy ennyire precíz és hozzáértő versenyzővel még nem találkoztak. Ez nagyon jólesett. Tudja, én azért vagyok viszonylag tapasztalt a technikát illetően, mert majdnem mindig gyenge motorokon ültem, és nekem kellett hozzátenni azt a pluszt, amelytől gyors voltam.

– Nem zavarja, hogy a többiek már tesztelnek?
– Egy kicsit igen. Abból a szempontból viszont nyugodt vagyok, hogy a Hondának olyan váza van, amellyel nem lehet lassan menni – stabil, jó motor, ráadásul megbízható is. Persze nem tagadom, már alig várom, hogy kipróbáljam, de arra is hamarosan sor kerül. Két hét múlva Valenciában tesztelek, utána Barcelonába megyek, majd néhány nap múlva Jerezbe.

– Miről egyeztettek?
– Az első nap a logisztikáról volt szó, hogy mikor hova utazom, hol fogok lakni, satöbbi. Kedden egész nap a műhelyben voltam, a tapasztalatainkat öszszevetve megbeszéltük, milyen gumikat rendeljenek, hogyan próbálják meg fokozni a kényelmemet a motoron. Kétségtelen, én kifejezetten alacsony termetű pilótának számítok – igaz, a súlyom nagyobb az átlagosnál –, de azért néhány változtatásra szükség lesz. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak a lábtartóról és a kormánycsonkról van szó, nem úgy, mint a csapattársam esetében, aki másfél fejjel magasabb nálam, és alig fér el a motoron.

– Megkedvelte a csapattagokat?
– Mi az hogy! Olyan volt a hangulat, mint egy családban. Főztek a műhelyben, együtt ettünk, közben a motorsportról beszélgettünk. Ez a csapat az, amelyik Andrea Doviziosónak segített tavaly, nagyon profik a tagjai, és szeretik a munkájukat. Természetesen a teljes boldogsághoz az is kell, hogy gyors legyek, ezért nagyon várom, hogy bizonyíthassak nekik és önmagamnak.