Ezt inkább gyorsan felejtsük el

Csak az csodálkozik Pat Cortina megnyilvánulásán, aki nem ismeri őt. Hiszen nála jobban egyrészt kevesen tisztelik az aktuális riválist, másrészt pedig ha teheti, szeret úgy fogalmazni, hogy annak nyoma legyen. Lélektani nyoma, amely a találkozókon is visszaköszönhet.
A magyar agy amúgy már csak ilyen… Azt számolgatja, mennyi volna a harmadik meccs bevétele. Ha ezt Cortina meghallaná, egyenesen kifutna a világból. Így a szlovéniai magyar delegáció egyetlen tagja sem meri a szájára venni a mester előtt a székesfehérvári döntés lehetőségét. Így erről, ennyit…

5–2. Még most is hihetetlen. Történjék bármi, ezt a csodás szerdai meccset, a csodálatos sikert senki sem veheti el a Volántól. A legtöbben a két parádés gólt szerző Csibi József vállát veregetik a bledi hotelben, ahol nem meglepő: a szlovákiai magyar és a szlovák hokisok rendre együtt téblábolnak. A társaság középpontjában Sille Tamás áll, aki afféle tolmácsi szerepkörben is villogtatja nyelvi tudását – Vladimir Buril (vacsora közben őt nézve eltűnődik az ember: ki mer eléállni ennek a termetes izomkolosszus védőnek?), Milos Palovcík és Michal Stastny el nem mozdul mellőle. Utóbbi társa segítségével közli a jó hírt: vállalja az újabb mérkőzést. Mindez kérdéses volt, miután szerdán csúnyán bodicsekelték, miképpen idősebb Ocskay Gábor megfogalmazta: „Már az is csodaszámba ment, hogy képes volt lábra állni.” Hogy képes volt? Gólt is lőtt…

Elindulnak. A bledi Krim Hoteltől mintegy negyedórás út Jesenice. Néhányan zenét hallgatnak, mások beszélgetnek vagy csak merengenek. Vasárnap pihenni szeretnének. Rájuk férne. A csarnokhoz érve kék-fehér mezbe öltözött szurkolókkal találják szemben magukat, „Hajrá, Volán!”, ez a köszöntés.
Hajrá! Van remény, hiszen a meccs kezdése ugyanaz, mint huszonnégy órával ezelőtt: az osztrák bíró a 27. másodpercben a büntetőpadra zavarja Palkovics Krisztiánt. Érdekes, maradjunk annyiban… Mint ahogy az is, hogy Dejan Varl, a hazai csapatkapitány Ocskay Gábort, a vendégek vezérét lökdösi, ütögeti. Vért ittak volna?

Az előny kimarad, Budai Krisztiánnak négyszer kell lövést fognia, ha belövik, az csak jó nekünk. Mármint őt, de nem a korongot a kapuba… Az újabb fórt Ales Kranjc, a nagy-nagy jesenicei kedvenc váltja gólra, a következőt pedig Gregor Poloncic értékesíti. Még fel sem eszmélünk, 2-0 oda, ez bizony már közel sem a szerdai koreográfia…

A magyar bajnok ötször küzd emberhátrányban az első menetben, kialakult játékról így nem nagyon beszélhetünk. A Lyme-kórból felgyógyuló, hoszszú idő után a kapuba ezúttal visszatérő Robert Kristan tulajdonképpen munkanélküli-segélyért is folyamodhatna.
Van bennük annyi, hogy fordítsanak? Nem titok: a szünetbéli magyar oldalon történő közvélemény-kutatás eredménye a „Nem úgy tűnik” változat.
Gyerünk, rácáfolni, uraim!

Persze ahhoz jóval tüzesebben játszani. Nem így. Nem, nem és nem megy ezúttal, csupán alkalomadtán jut el a Volán a vetélytárs kapujáig. Fáradtak? Lehet, nem kevés derbi van a lábukban az elmúlt heteket tekintve. Vagy tudat alatt (esetleges tudatosan?) már mégis a harmadik, a mindent eldöntő csata jár a fejükben? Nem tudni. Csupán az látszik, hogy ímmel-ámmal, már-már kedvetlenül hokizik a csapat, miközben a szlovénekről éppen az ellenkezője mondható el. Láthatóan felpaprikázta az A-csoportos világbajnokságon is edződő hazaiakat az első meccs eredménye. Viharos támadásokat vezetnek (ennek ellenére harmadik góljukat Boris Pretnar ismét öt a négy ellen üti), de ez még hagyján. Minden egyes játékmegszakítás alkalmával odaszúrnak a velük szemben állóknak, lökdösődnek, csípnek, rúgnak, harapnak. Esetenként a sportszerűség határát is átlépik, vérre mennek.
Kettős emberelőnyben sem képes igazi helyzetet kialakítani az első és második sor, sőt kis híján az Acroni lő gólt. Ez ilyen meccs, semmi sem sikerül – el kell felejteni gyorsan.

No és le kell még játszani egy harmadot – hovatovább ez lehet a legidegesítőbb kétszer 20 perc játék után…
Ismét öt a három ellen bizonyítják az „ördögök”, hogy ezúttal közel sem ördögi a teljesítményük, de ez már senkit sem érdekel. Különösebb akciók nélkül telik el az utolsó játékrész, az összesítésben 1–1, a döntés így vasárnapra, a 18 órakor kezdődő székesfehérvári derbire marad. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, kijelenthetjük, ennél sokkal többre nem számíthattunk. Szóval örüljünk, hogy él egyáltalán a remény.
Cortina meg valamit úgyis kitalál.

Mestermérleg
Sokat számított, hogy ezúttal mi szereztünk vezetést, hogy két emberelőnyt is hamar gólra tudtunk váltani. Győzelmünket egyetlen percig sem fenyegette veszély, ellenfelünk talán már a harmadik meccsre tartalékolt. Idegenben nagyon nehéz dolgunk lesz.
Roman Pristov, a Jesenice edzője

Gratulálok kollégámnak, alaposan feltüzelte csapatát, amely nagyszerűen játszott. Mi fáradtabban mozogtunk, sajnos nem volt esélyünk. Bravúr, hogy harmadik meccsre kényszerítjük a szlovén csapatot. Nagy derbi lesz Székesfehérvárott.
Pat Cortina, a Volán edzője