Marijana Kosztics megnyugodott. Az utóbbi napokban olykor aggódva figyelte férjét, aki egyfolytában csak arról beszélt neki: mi lesz vele? A csinos üzletasszony nem követte férjét Dél-Afrikába, így Budapesten értük utol.
– Furcsa érzések kavarognak bennem, egyrészt valóban sajnálom, hogy így alakult Lothar sorsa, másrészt pedig örülök, hogy véget ért ez a hercehurca – mondta Marijana Kosztics. – Persze azt szerettem volna, ha a férjem Budapesten dolgozhat, hiszen mindketten megszerettük ezt az országot.
– Ideges volt a férje az elmúlt időszakban? – Sokszor tűnt feszültnek, és rengetegszer mondta nekem, nem érti, mi folyik itt. A magyarok megbánják, hogy elüldözték innen, és ha rájönnek, milyen értékes embert fúrtak meg, akkor már késő lesz. Ne legyen igazam, de a labdarúgás színvonala ismét visszasüllyed.
– Hát, ne legyen igaza… Amúgy az egész család Brazíliába költözik? – Most még nem. Néhány hónapot külön töltünk majd a férjemmel, persze ha lehet, találkozunk.
– Nem félti a férjét, hiszen Brazíliában még a magyaroknál is kritikusabb közegbe kerül? – Ismerem Lothart, tudom, hogy megszállott, a futball a mindene. Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb futballistáit felvonultató országban kapott munkát. Ő azon kevés külföldi szakemberek közé tartozik, akik a brazil bajnokságban bizonyíthatnak. No, látja: ez az ember nem kellett a magyaroknak…