Mulasztás lehetett

Hányszor, de hányszor leírtuk már egy-egy tragédia kapcsán: a szeretett fiú, lány, édesapa, nagymama elvesztése rettentően fájdalmas, de ez élet kérlelhetetlenül megy tovább. Természetesen Zavadszky Gábor felesége, Móni és egyik legjobb barátja, Hrutka János sem tudta még feldolgozni a borzalmakat, ám kevés az idő a fájdalomra, intézkedni kell, hogy Gábor földi maradványai mihamarabb hazakerüljenek. Már minden szükséges papírt megkapott a család, így nincs akadálya annak, hogy a szerda reggeli géppel a koporsó Budapestre érkezzék. A temetés időpontja még nem ismeretes, de valószínűleg a jövő héten helyezik örök nyugalomra az Apollon Limassol labdarúgóját.

Bár a ciprusiak igyekeztek mindenben együttműködni, egy nagyon fontos dokumentum mégis hiányzik: továbbra sem érkezett hivatalos válasz arra, miért halt meg egy ereje teljében lévő, 31 esztendős futballista. A Cipruson tartózkodó Hrutka János is a kórház véleményére várt, ám szomorúságára csak egy olyan levelet kapott, amelyben közlik, a szövettani vizsgálat eredményének megérkezéséig nem lehet biztosan megállapítani, mi is történhetett.

A boncolás szerint a tüdőembólia és a szívinkfarktus együttesen okozta a tragédiát, ám ezt a magyar orvosok többsége kizárja. Valószínűbbnek tűnik az orvosi mulasztás (a szalagszakadás után nem kapott véralvadásgátlót, márpedig az érsérüléseknél az ilyen gyógyszeres kezelésre mindenképpen szükség van), ám félő, hiába érkezik majd hivatalos értesítés, valójában sosem tudjuk meg, mi is történt péntek este Zavadszky Gáborral. Ugyanis túl sok a kérdőjel, és még azt sem sikerült tisztázni, hogy ki találta meg az ágyában a magyar futballistát.

Persze hiába is tudnánk, hogy van-e felelős, történt-e mulasztás e szörnyű tragédiával kapcsolatban; az igazság aligha enyhítené a hozzátartozók fájdalmát.
Mert akár elmarasztalják az orvosokat, akár nem, a hétéves Zavadszky ikrek már hiába várják az édesapjukat… ---- Zavadszky Gábor tragikus halála miatt az Apollon Limassol elhalasztotta a szombatra kiírt bajnoki mérkőzését, hétfőn azonban a ciprusi listavezető lejátszotta az elmaradt meccset, s 4–1-re nyert az Enthoi ellen idegenben. Valamennyi, Cipruson játszó magyar labdarúgó ott volt az Apollon nicosiai találkozóján, közösen koszorút helyeztek el a stadionban, így is emlékezve az elhunyt Zavadszky Gáborra. Egykori dunaújvárosi csapattársa, Tököli Attila és Vezér Ádám, akivel az olimpiai válogatottban szerepelt együtt, napokkal a tragédia után sem képes arra, hogy megszólaljon a halálesettel kapcsolatban, de a többi játékostárs is nehezen találta a szavakat.

Szamosi Tamás (NEA Szalamina): "Szombaton kora délelőtt a ciprusi csapattársaimtól tudtam meg a szörnyű hírt. Számomra felfoghatatlan, hogy egy labdarúgó kap egy rúgást a lábára, aztán két nappal később meghal… A vasárnapi bajnoki meccsünk gyászszünettel kezdődött, mi, magyar játékosok fekete karszalaggal léptünk pályára – elmondhatatlan fájdalom van a lelkünkben…"

Terjék Lajos (Enoszisz Paralimni): "A hét végi bajnoki meccsünk előtt közös ebédje volt a csapatnak, és azt a pillanatot soha nem felejtem el, amikor az edzőnk tudatta velem a hírt. Nem volt könnyű ekkora lelki teherrel pályára lépni, és bizony, be kell vallanom: életemben először úgy futballoztam, hogy féltem játék közben."

Bükszegi Zoltán (NEA Szalamina): "Amikor szombaton edzés előtt azt mondta az egyik játékostársam, hogy a rádióban elhangzott, Limassolban meghalt egy magyar futballista, fel sem fogtam a szavait. Azóta sem térek magamhoz, és nem akarom elhinni, hogy az örökké mosolygó Zavadszky Gabival soha többet nem találkozom."

Nagy Zoltán (Anorthoszisz Famagusta): "Azokat a szavakat, hogy megdöbbentő, hihetetlen, a hétköznapi életben is gyakran használjuk, éppen ezért a tragédiával kapcsolatos érzéseimet nem tudom mondatokba önteni. Nem voltam Zavadszky Gáborral napi kapcsolatban, de mélységesen megdöbbent, hogy egy labdarúgóval ez megtörténhet."

Vayer Gábor (Digenis Akritas): "Nem tudom feldolgozni a történteket, együttérzek Gábor családtagjaival és szeretteivel. Pletykálni a történtekkel kapcsolatban nem érdemes, de nagyon kíváncsian várom a hivatalos vizsgálatok eredményét."

Juhár Tamás (NEA Szalamina): "Hatalmas szomorúsággal tölt el Zavadszky Gábor halála, és nem titkolom, bennem van az érzés, hogy ez a szörnyűség bármelyikünkkel megtörténhet. A ciprusi csapattársaim arcán is látom a mély szomorúságot, úgy kezelnek bennünket, mintha Zavadszky Gabi legközelebbi hozzátartozói lennénk."

Pest Krisztián (APOP): "Úgy hallottam, rendeznek majd Cipruson egy mérkőzést Gábor családjának megsegítésére, de ez nem változtat a tényen: életerős, fiatal sportoló értelmetlenül meghalt. Van, aki azt mondja, sajnos, ez benne van a futballban, de én úgy vélem, hogy nem, ez nincs benne."

Seper Ákos (APEP Pitsilia): "Korábban, amikor lázasan nem léptem pályára az egyik bajnokin, akkor az edzőm azt mondta, nem vagyok profi, de kérdem én: miként fordulhat elő, hogy egy tucatsérülés után két nappal meghal egy futballista?"

Korolovszky Gábor (Omonia Nicosia): "Egyszerűen érthetetlen az egész eseménysor. Engem otthonról hívtak a hírrel, aztán csapattársam, Vezér Ádám is megerősítette az információt. Részvétem a családjának. Szörnyű, tragikus, felfoghatatlan… " ----
Kétezren gondolták úgy, nekik ott a helyük a Hidegkuti Nándor Stadionban. Futballisták és focirajongók döntöttek úgy, hogy az MTK baráti körének a felhívására idehaza együtt emlékeznek Zavadszky Gáborra. A péntek éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt labdarúgó mosolygós fényképe fogadta az érkezőket, és a megemlékezés alatt a hangszóróból Zorán "Kell ott fenn egy ország", Balázs Fecó "Maradj velem" és a Karthago "Requiem" című dala szólt. Az MTK és a Ferencváros játékosai virágot helyeztek el az emlékhely előtt, majd gyertyát gyújtottak. Lipcsei Péter nem tudta palástolni az érzelmeit, és a gyertyagyújtás után zokogásban tört ki…

Ezt követően az emberek az MTK-pályáról a Ferencváros stadionja felé indultak, az Üllői úti székház előtt – éppúgy, mint amikor Zavadszky Gábor egykori csapattársa, Simon Tibor halt meg tragikusan – gyertyák gyúltak, majd a jelenlévők ott is elbúcsúztak egykori kedvencüktől. Még az MTK stadionjában mondta Földvári Gábor, az MTK Baráti Körének elnöke, hogy aki itt van, az most különleges pillanatnak lehet tanúja, olyan örökrangadónak, amelyen mindkét csapat, a Ferencváros és az MTK is vesztett…

Egy nagyszerű labdarúgót, barátot, embert…