Az ezüst szokatlan csillogása

Mi mással kezdhetnénk az elmúlt esztendő összefoglalóját, mint a válogatott gyorsértékelésével. A téma kényes, hiszen a közvélemény aranybányának könyvelte el a Kemény Dénes irányította gárdát, így ha a tagjai nem szállítanak legalább egy elsőséget, az emberek hajlamosak legyinteni, boszszankodni. Holott mindig a csúcson lenni – szinte lehetetlen, ráadásul mindkét nagy viadalon döntőbe jutott a csapat, így semmiképpen sem okozott csalódást. Persze, ha már odáig meneteltek a fiúk, örültünk (és a játékosok is örültek) volna az ötvenszázalékos statisztikának, ám végül sem a világbajnokságon, sem a Világligában nem játszották el a Himnuszt. Megjegyzés: legutóbb 2002-ben fordult elő, hogy aranyérem nélkül maradtunk.

Az viszont igenis figyelmeztető, hogy Szerbia-Montenegró minden fronton megtréfált bennünket: a vb fináléjában (7–8), a Világliga aranymeccsén (6–16), az universiade döntőjében (4–7) és az ifjúsági Eb elődöntőjében (4–9) is jobb volt nálunk. De nemcsak az említett négy eseményen, hanem az argentínai junior-világbajnokságon is az élen végzett legfőbb riválisunk, itt ráadásul csak az ötödik hely jutott a mieinknek. Az eredménysor arra mindenképpen jó, hogy a valósággal szembenézzünk, és hogy az új évnek a lehető legelszántabban fussanak neki férfi pólósaink.

Klubszinten sem sikerült a csúcsra érni: a Domino-BHSE sorozatban negyedszer jutott el az Euroliga végállomásáig, és harmadszor szerzett ezüstérmet. A házigazda Posillipo örülhetett, Benedek Tibor pedig megkapta a négyes döntő legjobb játékosának járó serleget.
Távirati stílusban emlékezzünk meg néhány egyéb történésről is! A bajnokságot a Honvéd, a Magyar Kupát a TEVA-VasasPlaket nyerte meg; a bírók sztrájkba kezdtek a Vasas–Eger elődöntő a bíró medencébe lökésével végződő találkozója után, a legkitartóbb 11 játékvezetőnek nem bocsátott meg a szövetség, így ők nem sípolnak ebben az idényben; Kásás Tamás olasz bajnokságot és LEN-kupát nyert a Savonával; Szívós Márton az olasz Pro Reccóba igazolva Madaras Norbert társa lett; sok pólós (például Varga Tamás, Székely Bulcsú) tért haza a légióskodásból. Végül, de nem utolsósorban jegyezzük le, hogy talán minden idők legizgalmasabb magyar bajnoksága rajtolt el október 29-én. Jó szurkolást, mindenkinek!



Az év legjobbja: Biros Péter

Az év

– …SIKERE?
– A világbajnoki ezüstérem és az Euroliga második helye. Nem lehet mindig mindent megnyerni.
– …KUDARCA?
– Kicsit ellentmondásba kerülök önmagammal, de az Euroliga-döntőt ide is besorolom, mert a rendes játékidő befejezése előtt nyolc másodperccel egyenlített ki a Posillipo.
– …MECCSE?
– Nekem a világbajnoki elődöntő. A görögök ellen hat gólt szereztem a hétből, ráadásul nyertünk is.
– …MEGHATÓ PILLANATA?
– A nyáron egy hónapig a tengerentúlra szólította a csapatot a kötelesség. A kisfiam, Samu hiányát enyhítendő, a feleségem küldött néhány róla készült képet, aztán amikor végre hazaérkeztünk, a gyerek a repülőtéren kézzel-lábbal, gügyögve fejezte ki, hogy már nagyon jönne az ölembe.
– …DÖNTŐ PILLANATA?
– Ha a vébéfinálé utolsó másodperceiben nem passzolok rosszul Kiss Gergőnek, esetleg lövök, talán hosszabbítás következik.
– …MAGYAR FELFEDEZETTJE?
– Hárai Balázs, aki tizennyolc évesen bekerült a keretbe, de igazából csak most ismerhette meg a világ Varga Danit és Szívós Marcit is.
– …LEGJOBB KÜLFÖLDI JÁTÉKOSA?
– A horvát center, Igor Hinic és a szerb Danilo Ikodinovics.
– …CSAPATA?
– A magyar női válogatott megérdemli a címet. A férfiaknál a német válogatottat említeném, amely a Világligában nagy meglepetést keltett a harmadik helyével, de a Savona is kitűnt a LEN-kupa-győzelemmel és az olasz bajnoki címmel.