Megígérte – világbajnok lett

– Minas Gerais államban született, mégis egy Sao Pauló-i egylethez, a Santoshoz kötődik karrierje érdemi része. Mi ennek a magyarázata?
– Rengeteg ember számára én már paulista és a Santos-család tagja vagyok. Tizenöt esztendősen kerültem a Santoshoz, ahol a szurkolók nagyon szerettek, ez sokkal fontosabb volt a pénznél.

– Kinek a tanácsára került Sao Paulóba?
– Többen játszottak meghatározó szerepet az életemben. Közülük az első az édesapám volt; amikor kicsi voltam, minden nehézségen átsegített. Aztán ott van Waldemar de Brito, aki megfogta a kezemet, és levitt a Santosba. Mindössze tizenöt éves voltam, és az édesanyám azt szerette volna, hogy tanár legyen belőlem, de szerencsére az édesapám és Brito – aki nagy játékosnak számított Brazíliában és Argentínában – meggyőzte őt, hogy a pályán a helyem.

– Akadt olyan játékos, akit legalább annyira jónak gondolt, mint amennyire önt tartották?
– Franz Beckenbauer. Ma is szoros barátság fűz hozzá.

– Emlékszik még rá, miként élte át az 1950-es világbajnokságot, illetve annak utolsó mérkőzését?
– Még kicsi voltam, mindöszsze kilencesztendős. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy édesapám, aki futballista volt, áthívta az összes csapattársát, hogy együtt hallgassák a rádión a közvetítést az Uruguay elleni meccsről. Nagy buli volt előtte.

– És utána?
– A vereség után édesapám sírt. Megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt mondta: "Tudod, kisfiam, elvesztettük a világbajnokságot." Gyorsan rádöbbentem, hogy nemcsak az édesapámat, hanem az egész országot megviselte a vereség, ezért odaálltam apám elé, és azt mondtam: "Ne aggódj, ha felnövök, nyerek neked egy világbajnokságot." Igaz, akkor leginkább vigasznak szántam, nem gondoltam volna, hogy nyolc évvel később tényleg sikerül. Isten ajándéka, hogy így történt.

– Meséljen akkor 1958-ról! Egyáltalán, felfogta akkor, mekkora tettet hajtott végre?
– Mindössze tizenhét éves voltam, és akkor hagytam el először Brazíliát. Mindig is arról álmodoztam, hogy futballista leszek, mint az apám, de sohasem számítottam rá, hogy egy világbajnoki címet szerző válogatott egyik vezéregyénisége leszek.

– És négy évvel később, azt követően, hogy a torna elején megsérült, szintén olyan mámorosan élte át a világbajnokság megnyerését?
– Szörnyű érzés egy vébén megsérülni, hiszen négyévnyi megfeszített munka áll mögötted. Szerencsére mi nyertünk, és én nagyon boldog voltam, hogy legalább az elején ott lehettem.

– Sokan úgy vélik, hogy az 1970-es világbajnokságon játszott a legjobban. Miként volt képes még egyszer így összeszedni magát?
– Két dolog motivált: az előző világbajnokságon sérült voltam, ugyanakkor tudtam, hogy az lesz az utolsó lehetőségem.

– Hogyan készült fel erre a tornára a négy évvel korábbi kudarcot követően?
– Az 1966-os vébé után két-három hónapig arra gondoltam, hogy számomra végük a nagy válogatott tornáknak. Aztán valahogy ismét megjött az önbizalmam, és éreztem, van bennem annyi, hogy ne csak Brazíliának, de az egész világnak bebizonyítsam, még nem írhatnak le.

– Három világbajnoki cím – egyelőre egyedülálló. Melyiket volt a legnehezebb elhódítani, és melyikre emlékszik a legszívesebben?
– A legnehezebb az 1962-es volt, de azt hiszem, csak számomra, mert a drukker passzív szerepébe kényszerültem. Legszívesebben pedig az 1958-asra emlékszem, mégiscsak az volt az első – az ember életében mindig az elsők a meghatározóak –, ráadásul Brazíliának ragyogó csapata volt egy kiváló tornán.

– Előszeretettel hasonlítják össze a mai selecaót az 1970-essel. Ön hogyan vélekedik erről?
– Brazíliának mindig is kiváló játékosai voltak, éppen ezért nehéz párhuzamot vonni az akkori és a mai klasszisok között. Szerintem minden idők legütőképesebb brazil válogatottja az 1970-es volt Gersonnal, Jairzinhóval, Tostaóval és velem, ugyanakkor úgy érzem, hogy az 1958-as világbajnokságon egyénileg képzettebb játékosok kaptak helyet a csapatunkban – ott volt például Garrincha. Igaz, most is nagy játékosok alkotják a keretet: Kaká, Ronaldinho, Ronaldo…

– Mi jelentette a boldogságot önnek a futballban?
– Az angolok találták ki a labdarúgást, de szenvedélyt a brazilok vittek bele. Számomra a legfontosabb, hogy a közönség élvezze, amit a pályán lát, ehhez pedig elsősorban gólok kellenek. A leglehangolóbb, ha egy mérkőzés nulla nullával ér véget. A futball vidám játék. A labdarúgóknak el kell kápráztatniuk a közönséget, elsősorban a szegényeket.

– Milyen különbségeket lát a brazíliai és az európai futball között?
– Brazíliában úgy tartjuk, hogy a pályán nincs hozzánk fogható ellenfél. Azon kívül viszont csak tanulhatunk, például Európától, ahol mintaszerűen szervezik a labdarúgást.

– A fizetések között is nagy az eltérés, viszont már Brazíliában is érezni, hogy a labdarúgók jócskán az átlag fölötti bérezésben részesülnek. Ön szerint rendben van, hogy ekkora gázsikat visznek haza?
– Egy orvos, ha akar, akár nyolcvanéves koráig is dolgozhat, de egy labdarúgónak harmincnyolc-negyvenévesen be kell fejeznie a játékot. Ha nem alapozza meg a jövőjét, bajba kerülhet.

– Miután visszavonult, nem fordult meg a fejében, hogy vezetőedző legyen?
– Egyszer sem. Több helyről megkerestek, miután szögre akasztottam a stoplist, de visszautasítottam mindent. Nem egyszerű feladat az edzősködés.

– Maradona nemrég meghívta önt a televíziós műsorába, ahol azt mondta, sokat változott, mégpedig előnyére.
– Mindig is ilyen voltam, semmit sem változtam. Sokkal inkább az ő életfelfogása változott meg, és annyi szent, hogy a jó irányba.

– Végül árulja el, hogy saját magát a világ valaha volt legjobbjának tartja? Felfedezett-e esetleg valakit, aki az ön nyomdokaiba léphetne?
– Az emberek mindig is új Peléket kerestek, és rendre összehasonlítottak az éppen felbukkant fiatal tehetségekkel. Kérem, ne tegyék ezt! Pelé egy volt, és én a mai napig nem találkoztam az újjal.

---- Ki nyeri a vb-t?
"A labdarúgás tele van meglepetésekkel, sosem tudhatod, mi vár rád. Az előző világbajnokság előtt Argentínát és Franciaországot vártam a döntőbe – tudjuk, mi lett a vége. Most azt mondom, hogy Brazília mellett Németország, Anglia és Olaszország esélyes a döntőbe kerülésre, de ha a szimatom nem csal, lesz egy meglepetéscsapat is."

Ki a világ legjobbja?
"Szerintem Kaká és Ronaldinho a legjobb. A Barcelona támadóbb futballt játszik, mint a Milan, ezért Ronaldinhónak több lehetősége van kibontakozni."

Adriano vagy Ronaldo?
"Számomra Adriano csodálatos játékos, de még nem teljesedett ki. Persze így is a világ legjobb csatárai közé sorolom, a benne lakozó őserő és pontosság Rivára és Vierire emlékeztet. Még fiatal, úgyhogy van ideje az érésre. Szerintem a legjobb, ha együtt játszik Ronaldóval."

Mire viheti Robinho?
"Nagy a különbség a brazíliai és a Spanyolországban játszott futball között. Ahhoz, hogy Robinho ott is megállja a helyét, fizikailag erősödnie kell. Szerintem jobban járt volna, ha lehúz legalább egy évadot a francia vagy a holland bajnokságban, mint Ronaldo és Ronaldinho." ---- 1951 – Waldemar de Brito felfedezi, és leviszi saját csapata, a Clube Atlético Bauru amatőrjei közé.
1956 – Mentora elérkezettnek látja az időt, hogy beajánlja a fiatal támadót Sao Paulo állam egyik patinás csapatához, a Santoshoz. Pelé négy gólt szerez az első bajnokiján.
1958 – A házigazda svédek elleni fináléban (5:2) két gólt szerez, és minden idők legfiatalabb világbajnoka lesz.
1974 – Október másodikán befejezi brazíliai pályafutását, és három évre aláír az észak-amerikai profi liga, a NASL kirakatcsapatához, a Cosmoshoz; hétmillió dolláros jövedelmével a liga legjobban fizetett futballistája.
1977 – Október elsején játssza hivatalos búcsúmérkőzését a zsúfolásig megtelt New York-i Giants Stadiumban (a jegyek hat héttel a találkozó előtt elkeltek). Az első félidőben a Cosmost, a másodikban előző csapatát, a Santost erősíti.
1992 – Az ENSZ környezetvédelemmel foglalkozó jószolgálati nagykövetévé jelölik.
1995 – Cardoso államelnök sportminiszternek nevezi ki, ugyanebben az esztendőben az UNESCO jószolgálati nagykövetének is felkérik.
1999 – A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) választásán az évszázad sportolójának jelölik.
2000 – A FIFA voksolásán az évszázad legjobb labdarúgójának választják.

Gólcsúcsok

Klubszinten 1152 gólt szerzett (1090-et a Santos, 62-t a Cosmos mezében).

Egy alkalommal (1964. november 21.) nyolc gólt szerzett egy meccsen.

Hatszor szerzett öt gólt egy-egy találkozó alkalmával, 31-szer négyet és 93 mesterhármast is jegyez.

Ennyi góllal a háta mögött nem véletlenül koronázták már a pályán királlyá.