Az újjászületés titka – ujjsérülés

Ám a "lassú víz partot mos" közmondás igazsága Manhattenben, a New York Rangers – ez idő szerint itt játszik Jaromír Jágr – sajtóirodáján is megkérdőjelezhetetlen. Tudniillik január 3-án – megannyi e-mail, továbbá telefonhívás és persze a Ferencvárost megjárt Jason Strudwick közbenjárásának hatására – Jason Vogel, a Rangers sajtófőnöke visszajuttatta szerkesztőségünkbe a cseh hokis által megválaszolt kérdéseinket. Jellemző a bocsánatkérő lábjegyzet: "Elnézést a késésért, de a szoros bajnoki program és az ünnepek megnehezítették a dolgunkat. Jaromír roppant elfoglalt ember…"

A Jágr-interjú igénye még tavaly tavasszal, a bécsi világbajnokság idején fogalmazódott meg. A császárvárosban Csehország a döntőben 3–0-ra lelépte Kanadát, s a balkezes jobbszélső, bár 33 évesen már kissé öregurasan hokizott, mégiscsak helyet követelt magának a torna válogatottjában.

Akkor kevesen gondoltuk volna, hogy látjuk még a régi Jágrt a jégen. A legendás 68-ast, aki a Prága macskakövein dübörgő szovjet tankok elleni tiltakozásul választotta magának ezt a mezszámot, s aki legjobb idényeiben, az 1995–1996-osban, majd az 1998–1999-esben 149, illetve 127 pontig jutott a Pittsburgh Penguins színeiben, nem is beszélve az első két NHL-idényében, 1991-ben és 1992-ben begyűjtött Stanley-kupa-győzelemről.

Sokunk számára a Pittsburghből történő távozással – 2001 nyarán – bezárult a Jágr-akta. Amit a két washingtoni idényben, majd utána a Madison Square Gardenben elővezetett, az gyenge utánzata volt a Mario Lemieux oldalán a Civic – későbbi nevén a Mellon – Arenában bemutatott káprázatnak.

Persze nem tudtuk, hogy a környezetváltozás mellett a sérülések is lelassították az egykori villámszélsőt. Ám 2005 őszétől, mióta egészséges, újra a régi Jágr hasítja a jeget. És az ő remek formájával együtt a sikerek is visszatértek a "Gardenbe": az 1994-es Stanley-kupa-győzelem óta szigorúan monoton hanyatló pályára kerülő – s az utóbbi néhány évben már a playoffból is kiszoruló – Rangers kiválóan kezdte az idényt, s féltávnál, 40 mérkőzés lejátszása után a 82-ből, 22 győzelemmel, 12 sima és 6 hosszabbításos vereséggel a Keleti főcsoport ötödik helyén tanyázik, biztos úton a rájátszás felé.

Nem véletlen, hogy hazájában – a sífutó Katerina Neumannová és a síugró Jakub Janda előtt – Jaromír Jágrt választották meg 2005 legjobb sportolójának.

– Jaromír, mi a magyarázata látványos magára találásának? Az új szabályok, melyek a támadó szellemű, kreatív hokit segítik vagy valami más?
– Egyszerűen szerencsés vagyok, amiért olyan csapatban játszhatok, amelyben jól érzem magam – felelte Jaromír Jágr. – És persze ahol remek játékosok vesznek körül. Az edzői stábunk megfogalmazott egy tervet, felvázolt egy játékrendszert, amely a hokisok jó tulajdonságára épít. Ebben a szisztémában mindenki a maximumot tudja kihozni magából. Egyelőre minden működik, bár a legutóbbi két vereség – a Pittsburghtől és a Tampától – nem esett jól…

– Ebben az idényben úgy hokizik, mint tíz évvel ezelőtt. Vagy tán még jobban is. Mi ennek a bámulatos formajavulásnak a titka? Mit csinált másképp az edzőtáborban, mint az előző négy évben?
– Most biztosan azt hiszi, hogy nem vagyok magamnál, de valójában nem is nagyon csináltam semmit felkészülés címén a múlt nyáron . Ugyanis a bécsi világbajnokságon súlyos ujjsérülést szenvedtem, s egész nyáron azt kúrálgattam. Aztán szeptemberben – hála a Rangers csodálatos orvosi és masszőrstábjának – be tudtam hozni a lemaradást. Mindent nekik köszönhetek!

– Újból összekerült régi klubtársával, Martin Strakával, akivel a Penguinsnél sikert sikerre halmoztak. Mit jelent az ő segítsége a jégen?
– Rengeteget. Tényleg. Korábban annyi mérkőzést játszottam együtt Martyval, hogy becsukott szemmel ismerjük egymás reakcióit. Úgy érzem, mintha a testvéremmel találtunk volna újból egymásra. Marty nagy játékos és külön öröm, hogy ez a nagy játékos most újra mellettem hokizik.

– Mekkora az új edző, Tom Renney szerepe a Rangers sikereiben?
– Tom az egész idényben fantasztikusan dolgozott. Kőkeményen odateszi magát, s minden játékosnak kitalálta azt a szerepkört, amelyben az adottságai a legjobban érvényesülnek. Szerintem ez a jó edző legfőbb ismérve. Nem beszélve arról, hogy kiváló mozgósító ereje van. Nálam talán a legnagyobb probléma a motiváció hiánya volt, mióta eljöttem Pittsburghből.

– Gondolja, hogy a Rangers a hét szűk esztendő után viszszaküzdi magát a playoffba? S talán Stanley-kupát is nyerhet?
– Az első kérdésre határozott igen a válaszom. Mielőtt elkezdődött volna a szezon, kijelentettem – magamnak és a csapatnak is –, hogy ott leszünk a rájátszásban. S azóta semmi olyasmi nem történt, ami véleményem megváltoztatására kényszerítene. De az is igaz, hogy még rengeteget kell dolgoznunk ahhoz, hogy jó csapat legyünk. A Stanley-kupa? Májusban többet tudok mondani.

– Milyen volt játszani tavaly májusban az ausztriai világbajnokságon? És milyen volt a dobogó tetején állni ?
– Mindig megtiszteltetés, ha a hazámat képviselhetem. Mi, akik Bécsben a cseh válogatottban játszottunk, baráti közösséget alkottunk. Ez a tény még inkább megédesítette a győzelem ízét. Nem is annyira magamért, hanem a srácokért örültem az aranyéremnek. Habár nekem ez volt az első!

– Milyen gondolatokkal várja a torinói téli olimpiát? Csapatuk tele van sztárokkal, az 1998-as naganói aranyérmes csapat veteránjaival…
– Izgalommal, reményteljes várakozással. Nehéz verseny lesz, a világ legjobb hokisaival a világ legjobb nemzeti válogatottjaiban. Az első bulitól kezdve az utolsó percig nagyon oda kell figyelnünk, mert a legkisebb hiba is végzetes lehet. Csapatunk elég erős ahhoz, hogy az olimpián a legszebb eredményt érjük el. De ugyanezt még legalább négy-öt nemzet játékosai is elmondhatják magukról. Hatalmas élmény lesz Torinó!

– Mit szól Dominik Hasek szenzációs visszatéréséhez az Ottawa Senators kapujában?
– Visszatérés? Nem is tudtam, hogy visszavonult… Szóval, Dominik minden idők egyik legjobb hokikapusa, s egyáltalán nem lepett meg csodálatos teljesítménye. Még akkor sem, ha már elmúlt negyvenéves.

– Befejezésül: hogy van Jason Strudwick barátunk, a ferencvárosi hokirajongók nagy kedvence?
– Struds – mi így becézzük – csapatunk kulcsjátékosa. Vezéregyéniség a jégen és azon kívül. Apropó: korábban nem volt ilyen remek támadójátékos, csak nem önöknél bővítette a repertoárját?!

JAROMÍR JÁGR
Született: 1972. február 15., Hnidousy (Kladno)
Állampolgársága: cseh
Lakhelye: New York, Prága
Magassága/testsúlya: 188 cm/103 kg
Klubjai: PZ Kladno (1986–1988), Poldi Kladno (1988–1990), Pittsburgh Penguins (1990–2001), Washington Capitals (2001–2003), New York Rangers (2003–)
Fizetése: 7.8 millió dollár, a legmagasabb az NHL-ben
Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (1998), világbajnok (2005), 2x Stanley-kupa győztes (1991, 1992), 5x Art Ross Trophy (legtöbb pont a szezonban – 1995, 1998–2001), Hart Trophy (év játékosa – 1999) 6x 1. All Star Team (1995, 1996, 1998–2002), 3x 2. All Star Team (1994, 1997, 2003)