Azért mégsem a Namur az úr

Nagyon fontos volt az újabb győzelem a pécsieknek a négyes döntőhöz vezető rögös úton, amely kifejezetten kellemes is lehet, ha az addig esedékes két kieséses körben maga mögött tudhatja a hazai pálya előnyét – ami köztudomásúan talán Baranyában jelent a legtöbbet a kontinensen. Annak érdekében azonban, hogy ez a bizonyos út megfelelően ki legyen kövezve, már nem szabad kikapni az alapszakasz során, és ez a tudat nyomasztó felelősségként nehezedett a csütörtök este Belgiumban vendégszereplő Iványi Dalmáék vállán.

A kezdeti ismerkedés és fogáskeresés után 7–6-nál robbantott a MiZo, és nyolc pontot elérve sorozatban simává tette az első negyedet. Figyelmeztető jel volt azonban, hogy a Namur egyik amerikai centere, Nicole Ohlde hangyaszorgalommal gyűjtögette a lepattanókat, és az első kisszünetben már hat lecsorgó labda megkaparintását jegyezték be a neve mellé. De ekkor még borzasztó rosszul céloztak a hazaiak, akiknek mezőnybeli dobószázaléka a húszat is alig érte el, és akik így a második negyed elején kilencpontos hátrányba kerültek. Sajnos azonban az idő múlásával belelendültek a dobásba a dexiások, és ahogy emelkedett próbálkozásaik találati aránya, úgy csökkent percről percre a pécsiek előnye. A vezetés a játékrész derekára vált semmissé, és tetézte a bajokat, hogy nagyon gyűltek a faultok a vendégek nevei mellett a jegyzőkönyvben. A belgákat bezzeg csak elvétve látta szabálytalannak az angol, finn bírókettős…

Nem volt megnyugtató az eredmény, a nagyszünetben már a Namur tartott előbbre kettővel, de az még kevésbé tűnt biztatónak magyar szemszögből, hogy a félidőben 18:11 volt a lepattanóarány oda, és hogy már tíz eladott labdánál tartott a labda megbecsüléséről híres magyar bajnok. Egy szó, mint száz, nem játszott jól a MiZo-Pécs, és a helyzet mit sem változott, sőt rosszabbodott a harmadik tíz percben: többször is ellépett öt ponttal a vendéglátó.

Nem ízlett a hazaiak által bevetett zónavédekezés a mecsekalji lányoknak, illetve sokáig nem tudták átdobni ezt a formációt, ez volt a küszködés legfőbb oka, miközben a Namur centerei azért be-betalálgattak a pécsi palánk közeléből. No de aztán jött Iványi Dalma! Az Európa második legjobb játékosának megválasztott irányító a legjobbkor dobott hármast a harmadik negyed hajrájában, majd a végjátékban is, így az utolsó percekben már a Namurnak kellett futnia az eredmény után. Rátgéber László társulata pedig eközben magabiztosan kontrollálta a pálya történéseit, és nem engedte ki kezéből nehezen megszerzett előnyét. Nyolc forduló után tehát a MiZo-Pécs Euroliga-mérlege: hét győzelem és mindössze egyetlen vereség.


Mestermérleg
Rátgéber László: – A sok sérülés és az egyetemi vizsgaidőszak tönkretette az edzésmunkánkat, és ezáltal a csapatjátékunkat, de szerencsére a küzdőképességünk megmaradt. A győzelemmel ismét bizonyítottuk, hogy Európában még mindig nagy csapat vagyunk. Amikor kell, akkor itt a Giling-galang, Sopronba üzenem, hogy rettegjenek!