Harccal az elődöntő felé

A horvátok híres mestere, Josip Sojat november végén a balatonfüredi Pannon GSM-kupán, a magyar sikerrel záruló vb-felkészülési tornán azt mondta, fiatalodó, átalakuló együttesétől bravúros teljesítmény lenne, ha bekerülne a szentpétervári középdöntőbe. A legendás kaproncai klub, a Podravka trénere annak idején az A-csoport esélyeit latolgatva arról is beszélt, hogy ebben a hatosban csak az lehet biztos, hogy az oroszok továbbjutnak, az uruguayak pedig sereghajtóként zárnak. A horvátok végül pont nélkül érkeztek a középdöntőbe, de ezt a legkevésbé sem bánták, hiszen nekik az volt a lényeg, hogy elérték céljukat: vasárnap nem kellett hazautazniuk, hanem a vb második felvonásában is jut nekik szerep.

Kapkodva kezdettmind a két csapat

Németh András a vasárnapi szünnapon elemezte az orosz–horvát (29–28) összecsapás videofelvételét, de alapozhatott a saját tapasztalataira is, hiszen októberben Fiumében és novemberben a már említett füredi viadalon is pályára küldte tanítványait Horvátország ellen. A mester abban bízott, hogy játékosai erőt merítettek a norvégok bravúros legyőzéséből, valamint a korábbi – Angola és Szlovénia ellen vert helyzetből megfordított, illetve döntetlenre hozott – csatákból, nem is beszélve Dél-Korea lesöpréséről. A további vérmes reményekről és álmokról viszont óvatosan beszéltek a magyar táborban, hiszen – miként Sinka László csapatvezető is kiemelte – továbbra is azt vallják, mindig csak a legközelebbi meccsre szabad és kell összpontosítani.

A bántóan üres sportcsarnokban a magyarok védekezését nem nézték túl jó szemmel, pontosabban a kelleténél durvábbnak ítélték a dán bírók, ezért sorozatban lőhették a büntetőket a horvátok. Pálinger Katalin pedig sorozatban hárította a próbálkozásokat. Közben társai gyakran bakiztak támadásban, de ennek ellenére vezetett Németh András csapata. Az ellenfél ugyanis még a mieinknél is idegesebben, kapkodóbban kézilabdázott. Nagyon kellettek Mehlmann Ibolya és Tóth Tímea góljai, valamint Pálinger újabb mesés védései. A félidő közepére lehiggadt mindkét csapat, és igyekezett nagyon megbecsülni a labdát. A védekezésben a horvátok magas belső embereikre alapoztak, akik közé többször bátran betört Borbás Rita, Görbicz Anita és a születésnapját ünneplő Balogh Bea. A horvátok azonban Ivana Jelcic kapus vezérletével szívósan védekeztek, és a kellemetlen harcmodoruk cseppet sem ízlett Vérten Orsolyáéknak.

Sorra maradtak ki a ziccerek

Pálinger az őrületbe kergette a hétméteres lövésre vállalkozó horvátokat, akik egyre bizonytalanabbul álltak a büntetőkhöz, igaz, akcióból viszont rendre betaláltak, amikor rést találtak a magyar védőfalon. Két-két játékost cserélt Németh András támadásban és védekezésben, miközben Josip Sojat főleg a kezdőcsapatában bízott (Barbara Stancin kapus is csak büntetőket védeni lépett pályára). A leggyakoribb variáció az volt, hogy Kindl Gabriella és Hornyák Ágnes védekezni jött be, míg Siti Eszter és Mehlmann Ibolya támadásban kapott lehetőséget.


A közepesnél csak kicsivel nagyobb iramú és hasonló színvonalú összecsapáson a magyarok nagyobb erőlködés nélkül tartották két-három gólos előnyüket. Tegyük hozzá, ehhez az is kellett, hogy a horvátok egyik legjobbja, Maida Arslanagic hosszú ideig csak melegített, ugyanis kézsérülése miatt nem számíthatott rá a csapat.
Fegyelmezett, de olykor technikai hibákkal tarkított kézilabdát játszott a magyar válogatott, amely 18–17-re vezetett, amikor Arslanagic is pályára lépett. Rá külön is figyelni kellett, ezért társainak megnyílt a lehetőségük a gólszerzésre. Ráadásul Görbicz 19–19-nél a hetest a földről a lécre pattintotta, az ellentámadásból pedig fordított Horvátország. Svitlana Pasicnik góljával már kettőre nőtt a mieink hátránya, holott hét perccel korábban még hárommal vezettek.

Sorra kimaradtak a magyar ziccerek, ráadásul Pálingert is le kellett hívnia a kapitánynak, akit ezekért a percekért nem kellett irigyelni. Mehlmann is hetest hibázott, aztán Görbicz is a lécre lőtte a büntetőt, Hornyák pedig feleslegesen kiállíttatta magát.

Tóth Tímeát nem hozta zavarba a horvátok felvillanása, és látványos góljaival újra Magyarország vezetett. A horvátok elbizonytalanodtak támadásban, a születésnapos Balogh pedig ünnepi góllal növelte a mieink előnyét. Újra bizonyította a csapat, hogy hatalmas szívvel tud küzdeni.

Magyar siker a drámai végjátékban

Arslanagic gólja után, egyenlő állásnál kezdődött a végjáték. Tatari révén visszavette a vezetést a horvát együttes, és Németh András időt kért. Még két és fél perc volt hátra. Mehlmann mentette, ami menthető, és egyéni akcióját eredményesen zárta. Újra döntetlen, és másfél perc a hátralévő játékidő. Balogh ejtésből betalált, de támadhattak a horvátok. Arslanagic időn túli szabaddobása magasan a kapu fölé szállt.

Drámai hajrában szerzett két pontot a magyar együttes, amely ezzel az újabb bravúrral az elődöntőbe jutás felé is lépett egyet.

Köstner Vilmos: Önmagukat is legyőzték
A koncentrált, jó teljesítményt nyújtó horvátok ellen csak nehezen tudtuk igazolni a papírformát az első harminc percben. Ennek oka elsősorban a norvégok ellen jól működő védelmünk gyengeségében keresendő, a lányok ezúttal keveset ütköztek saját kapujuk előtt. Támadásban jól bontottuk meg déli szomszédaink nyitott védekezését, Tóth Tímea, Mehlmann Ibolya és Görbicz Anita álomszép átlövésgólokkal mattolta ellenfelünk védelmét. Az előnyszerzésben jelentős érdemeket szerzett Pálinger Katalin, aki ziccereket hárított, és három hétméterest is védett. A második félidőben középtávoli zónából és betörésből szerzett gólokkal felzárkóztak, majd egyenlítettek a nekibátorodó horvátok. Támadásban elbizonytalanodtak, és sok átadási hibájuk van a mieinknek, akik csak Tóth Tímea jó teljesítményével tudták tartani a lépést a találkozó derekán. A végjátékban újra fogcsikorgatva küzdöttünk, és a magára találó Balogh Bea két góljával kiharcoltuk a győzelmet. A jó csapat jellemzője, hogy szerényebb teljesítménnyel is képes megszerezni a végső cél eléréséhez fontos pontokat.

---- S ---- &