Szeretetre méltó csapatok

Nem csak múltbéli, jelenkori kedvenceik előtt is fejet hajtottak a kispesti drukkerek: a klublegenda Bozsik József november 28-án töltötte volna be 80. életévét, az ő emlékére a "Bozsik 80" feliratot mécsesekből rakták ki, miközben Takács Zoltánéknak a "Szeretünk titeket, játsszatok tiszta szívvel" üzenet szólt. A maiakat persze badarság volna az elődökhöz hasonlítani, ettől függetlenül tény: a nem éppen élvonalbeli körülmények között készülő (csupán egy példa: ha a legelő elnevezéssel illetnénk a pályát, azt zokon vennék a tehenek…) csapatért is lehet lelkesedni. No jó, az azért már túlzás, hogy az egyik fanatikus azon fáradozik: az illetékes hivataloknál kijárja, hogy születendő gyermeke a Bozsik-stadion kezdőkörében lássa meg a napvilágot…

Ott, ahol a tatabányai Márkus Tibor és Da Silva kétszer is megfordult öt percen belül; előbb a mérkőzés kezdő rúgása, majd Venczel Balázs találata miatt. A korai gól sokakat felvillanyozott, a reflektorokat például mindjárt működésbe hozták. Mire kigyulladt az összes égő, Da Silva egyenlített – a brazil támadó valószínűleg a félhomályban is könnyedén értékesítette volna a ziccert, olyan magányosan vezethette rá Tóth Ivánra a labdát. Mivel az első 45 percben az említett két kísérleten kívül több lövés is veszélyeztette a kapukat, a nézők nemcsak a hideg, hanem a magyar szinten viszonylag élvezhető játék miatt is dörzsölhették a tenyerüket. Hazai részről Genito vette kezébe az irányítást, míg a vendégek futballjában leginkább akkor volt benne a gól, ha Márkus Tiborhoz került a labda. A derekas mezőnymunka ugyanakkor nem eredményezett újabb találatot, így félidőben jogosnak tűnő 1–1-et mutatott a régi időket idéző eredményjelző.

Papíron hiába vonultatott fel kétszer annyi támadót a Tatabánya, mint a Honvéd – itt egy, ott két csatárral játszottak –, a folytatásban a házigazdák előtt kínálkozott több gólszerzési lehetőség. Úgy nézett ki, Aldo Dolcetti nem húzott rosszat a rutinosnak mondható Schultz Levente becserélésével, a mindössze 16 esztendős Kocsis Ferenc pályára küldésével viszont nem kis kockázatot vállalt. Nos, a 68. percben a fiatalember ígéretes helyzetbe került, a labdát szépen el is pörgette Turi Géza – és a léc fölött… Filó Tamás bezzeg pontosan célzott: okos fejessel juttatta vezetéshez a Csőszert.

A történethez tartozik, hogy a gólt megelőző szöglet előtt az alapvonalon túl ápolt legmagasabb kispesti védő, Baranyai Tibor hiába kéredzkedett vissza a gyepre, Dubraviczky Attila csak akkor adott erre engedélyt, amikor a látogatók már ölelkeztek. Kapott is a bíró rendesen, de arra esélye sem volt, hogy Saskőy Szabolcs népszerűtlenségét felülmúlja…

Hiba volna persze a külső körülményekben keresni a kispesti vereség okát: a kulturáltan és helyenként tetszetősen futballozó kék-fehér gárda megérdemelten gyűjtötte be a három pontot. A lefújás után azért így is zúgott a "Csak a Kispest!", miközben megállapítottuk: ezt a Tatabányát is lehet szeretni. ---- M ---- &