Megint a játékvezetés…

Milyen izgalmakat tartogathat az olyan meccs, amelyen egy eddig nyeretlen csapat (a Pápa) és a bajnokság egyetlen veretlen együttese (a DVSC) találkozik. Sokkal többet, mint azt a két együttes eddigi eredményeiből gondolhatnánk. Elég csak viszszaemlékezni a két gárda legutóbbi, pápai összecsapására, akkor Sándor Tamás kapufáról kipattanó lövésénél gólt ítéltek a Debrecen javára, nem kis vihart kavarva. (A közelmúltban az Üllői úton két szabályos gólt is elvettek a bajnokcsapattól, ami ellen közleményben tiltakozott a Loki vezetősége, igaz, Szima Gábor Loki-vezér a pápai kapufánál nem jelentkezett, hogy sohasem látott módon segítették csapatát…)

Ezt a találkozót igen zavartan kezdte a hazai együttes, a pápaiak talán a tekintélytisztelet miatt adták el négyszer is a labdát az első percekben saját térfelükön, és nem rajtuk múlt, hogy ezekért a hibákért nem kellett súlyos árat fizetniük. Az első pillanatban balszerencsésnek tűnt a Lombard, amikor nem sokkal a kezdés után Marijan Nikolic megsérült, csakhogy a csatár helyére beálló Hercegfalvi Zoltán néhány másodpercnyi játék után látványos góllal jelezte, kár lett volna őt a kispadon jegelni. A kezdeti zűrzavart követően igencsak meglepőnek tűnt ez a fordulat, de a bajnok gyorsan magához ragadta a kezdeményezést: a piros-fehérek ugyan 4–4–2-es hadrendben kezdték a mérkőzést, de ez támadó szellemű felállás volt, hiszen a balhátvéd helyére jelölt Halmosi Péter minden vendégakcióhoz felzárkózott. A hazaiak lelkesedéssel próbálták őrizni előnyüket a láthatóan nagyobb játékerőt képviselő ellenféllel szemben, de hiába szerepelt a négy védő előtt középen két védekező középályás is, a DVSC két szép találattal megfordította az állást.

A folytatásban Hercegfalvi Zoltán többször is zavart keltett a vendégek kapuja előtt, a másik oldalon viszont a kulturáltan futballozó debreceniek több megoldását is vastapssal ismerte el az ezért a meccsért rengeteget utazó Loki-tábor. Cserélt a vendégcsapat is, Ibrahim Sidibe hagyta el a játékteret, ám az ő esete annyiban különbözött Marijan Nikolicétól, hogy sérülése és a lecserélése között azért fejelt egy gólt…

Bár a magyar élvonalra jellemzően sok hiba tarkította mérkőzés első 45 percét, a szokottnál nagyobb iramért feltétlenül dicséretet érdemelnek a csapatok.

A szünetben az volt a téma, hogy a sereghajtó pápaiak német edzővel és két, a brazil első osztályból igazolt dél-amerikai légióssal megerősítve vágnak neki a tavasznak. Neveket egyelőre nem akartak elárulni a pápaiak, de amint megkezdődött a második félidő, ezzel már nem is foglalkozott senki, hiszen 22 másodperc telt csak el ebből a félidőből, amikor a Pápa japán légiósa, Honma Kazuo egyenlített. Aztán Bojan Brnovics kapufával jelezte, a DVSC nem elégedhet meg az egy ponttal, és ekkor felsóhajthattunk: legalább most nem ítéltek gólt…

Supka Attila, a vendégek szakvezetője az egyik legjobb magyar játékos, Sándor Tamás lecserélésétől remélt fordulatot. Virág Béla védekezett középen, Madar Csaba lett az irányító, és Halmosi Péter a korábbinál is többször zárkózott fel a vendégek akcióihoz. Mindez azt jelentette, hogy a győzelemért hajtó DVSC a korábbinál rizikósabb futballt vállalt fel, és igaza lett a bajnokcsapatnak: büntetőből ismét megszerezte a vezetést.

Bernáth Csaba szinte kiprovokálta a piros lapot, hiszen volt már egy sárgája, s így szabálytalankodott olyan helyzetben, amikor semmi esélye nem volt a labda megszerzésére. A butaság miatt hátrányba kerülő Debrecent Supka Attila Komlósi Ádám becserélésével próbálta megerősíteni, és úgy tűnt, ez a számítása is bejöhet, csakhogy Megyebíró János játékvezető váratlanul büntetőhöz juttatta a hazai csapatot. A vendégszurkolók nem bírták elviselni ezt a fordulatot, no meg az egyenlítő gólt: két debreceni drukker összetörte a székeket, és darabjaikat a pályára hajigálta, emiatt hosszú percekig állt a játék.

A furcsa tizenegyes ellenére a Pápa rászolgált az egyik pontra. Az is kijelenthető, hogy ha a hazaiak minden meccsen ilyen szellemben futballoztak volna, nem lennének még mindig nyeretlenek. A Debrecen viszont saját tudása alatt teljesített, és nemcsak a játékvezetőt okolhatják, amiért nem nyerték meg ezt a találkozót. ---- M ---- &