A végén bokszoltak egy nagyot

Hatpontos mérkőzés – mondják azokra a bajnokikra, amelyeken két azonos képességű csapat találkozik egymással. No, ha valaki ránézett a tabellára, akkor láthatta, a Kaposvár és a REAC – legalábbis ami a pontgyűjtést illeti – azonos utat járt be az őszi idényben, de a Rákóczi szurkolói közül alighanem kevesen gondoltak arra, hogy kedvenceik kieső helyen várhatják a záró meccset. Prukner László együttese többször is balszerencsés vereséget szenvedett az idény során, de az is igaz, hogy a labdarúgók sem voltak képesek olyan teljesítményre, mint az előző versengés őszi idényében. Mivel a legutóbbi játéknapot a Kaposvár és a REAC is győzelemmel zárta, sejteni lehetett, hogy nagy küzdelem lesz majd a bajnoki pontokért.

Urbán Flórián jól megszervezte csapata védekezését, és az első játékrész elején bizony a házigazda semmit sem tudott kezdeni a vendégkapu előtt. A kevés megindulás a széleken, a túlzottan sok oldalpassz lehetőséget adott a fővárosi csapat játékosainak arra, hogy időben visszazárjanak, ráadásul a Rákóczi játékosaiból ekkor még hiányzott a kreativitás is.

Az idő előrehaladtával aztán azt tapasztalhatták a szurkolók, hogy a mélységből induló hazai futballisták meglehetősen nagy zavart tudnak okozni a REAC védelmében. A vonalban elhelyezkedő fővárosiak többször is rosszul alkalmazták a lestaktikát, s ha a Rákóczi játékosai figyelmesebbek, akkor bizony már az első félidőben jelentős előnyhöz juthattak volna. Különösen a nagy kedvvel játszó Oláh Lóránt semlegesítése okozott gondot a vendégeknek, és ha a Rákóczi tavalyi házi gólkirálya figyelmesebb, akkor többször is mattolhatta volna Szentpéteri Viktort. Mivel a kapu előtt pontatlan volt, ez csak egyszer sikerült neki.

Ez a gól megérdemelt előnyhöz juttatta a hazai tizenegyet. A REAC a játékrész utolsó tíz percében mezőnyfölényt harcolt ki, azonban a támadásokban kevés volt az átütőerő, a hazai kontratámadások jóval "gólszagúbbak" voltak.

Jól kezdte a második félidőt a hátrányban lévő REAC, a vendégegyüttes ráerőltette akaratát a hazai tizenegyre, és ha a támadó Torma Gábor figyelmesebb a kapu előtt, akkor könnyedén egyenlíthetett volna. A hazai csapat érthetetlenül magára húzta a fővárosi gárdát, és a mezőnyfölény bizony több kecsegtető lehetőséget is teremtett a REAC játékosai számára. A vendégközéppályások rendre megnyerték a párharcokat a pálya középső harmadában, mélységből is indult ember, azonban mindez semmit sem ért, ugyanis kapu előtt rendre rossz döntéseket hoztak a vendégek. A kinyíló REAC-védelem mellett természetesen a hazaiak előtt is adódtak lehetőségek, azonban ezen a napon hiába dolgozott ki jó néhány gólhelyzetet a Rákóczi, gólt csak egyetlenegyet sikerült szereznie.

Tíz perccel a mérkőzés vége előtt egy, a felezővonalnál elkövetett szabálytalanságot követően majdhogynem tömegverekedés alakult ki a pályán, és egyáltalán nem lett volna meglepetés, ha Szarka Zoltán játékvezető akár öt játékosnak is piros lapot mutat fel. A hazai szimpatizánsok minden bizonynyal sajnálják, hogy a csapat gólfelelőse, Oláh Lóránt bokszolásért kiállíttatta magát, hiszen a csapat egyik legjobbja a tavasszal egy ideig majd csak a lelátóról szurkolhat játékostársainak. ---- M ---- &