Nyugalom? Csak pályán kívül!

Mozgalmas napok vannak Rósa Dénes mögött. Amint arról beszámoltunk, a Ferencváros kilencszeres válogatott játékosa vasárnap, csapata Tatabánya ellen 3–2-re megnyert bajnoki mérkőzése után Angliába utazott, hétfőtől szerdáig a másodosztályban szereplő Wolverhampton Wanderers csapatával edzett, és csütörtök hajnalban érkezett vissza Budapestre. A ferencvárosi fedezet az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén találkozott Hrutka Jánossal, a válogatott menedzserével, ugyanis Rósa Dénes is tagja az Amerikai Egyesült Államokba készülő magyar válogatott keretének, és a vízumát kellett a követségen elkészíteni.

"A három nap legfontosabb tanulsága, hogy az ember a lehető legfrissebb állapotban utazzon el az ilyen edzésekre – mondta Rósa Dénes. – Kedden egyébként már jobbnak éreztem magam, mint hétfőn, és a szerdai edzéseken sem volt semmi problémám. Azzal váltunk el: a klubot érdekelné a lehetőség, hogy engem megszerezzenek, de az majd csak a jövőben derül ki, ez mennyire volt udvarias búcsúzás, vagy valóban komolyak a Wolverhampton szándékai. Menedzserem, Filipovics Vladan folytatja a tárgyalásokat a klub illetékeseivel."

Rósa Dénes elmondta, hogy ő is sokat tanult e rövid idő alatt, s jó néhány tapasztalattal lett gazdagabb.
"Én is sokszor hallottam a külföldön játszóktól, hogy klubtársaik technikailag nem képzettebbek, mint a magyar futballisták, de valahogy mégis sokkal többre képesek, és ezt magam is tapasztaltam – összegezte benyomásait a középpályás. – A kinti futballisták nem jobbak, mint az itthoniak, de a saját bőrömön éreztem, milyen őrült tempóban hajtanak minden pillanatban. Másrészt érzékeltem, mennyire nyugodt a légkör még úgy is, hogy a Wolverhampton legutóbb csak csalódásnak elkönyvelt döntetlent ért el. A mérkőzés másnapján a meccs után tapasztalt letargiának nyoma sem volt, a játékosok szinte hurráhangulatban kezdték el a felkészülést. Mindenki nyugodt, érezni, hogy a klub valamennyi alkalmazottja tudja, mi a dolga, és csak azzal törődik. Nem siet senki – csak a pályán, de ott nagyon…"